Telt ház és több száz néző előtt fogadta a Pénzügyőr a Csepelt a BLSZ I. 28. fordulójában. Lényegében előrehozott bajnoki döntőről volt szó, és bár matematikailag semmi nem dőlt el, a Pénzügyőr szinte már bajnok.

Ennél kiélezettebb nem is lehetne a blaszegy végjátéka: három fordulóval a vége előtt azonos pontszámmal állt a bajnokság élén a Pénzügyőr és a Csepel, a budaiak több győzelmüknek hála vezették a tabellát - ez az a helyzet, amikor nem éri meg veretlennek lenni, ugyanis a Csepel egyszer sem kapott ki, de így - több döntetlen mellett - kevesebbszer nyert riválisánál, ezért csak a második. Így aztán az egymás elleni meccsen is a Csepelnek kellett jobban a győzelem, hiszen a Pénzügy egy döntetlennel is maradhatott az élen. Az utolsó két fordulóban elvárható mindkét féltől a hat pont, de egy kicsit talán a Csepel dolga könnyebb: a szigetországiak a tökutolsó, már kiesett MUN-t fogadják, majd a THSE ellen játszanak Csepelen, három HÉV-állomással arrébb otthonuktól. Ezzel szemben a Pénzügyőr a kiesés elől menekülő Svábhegy ellen zárja a szezont, előtte Óbudára látogat a 43-as Építőkhöz.

Ezt (is) szeretem ebben a pályában - ott a háttérben a János-hegy.

A tétnek megfelelő módon telt ház előtt játszották a meccset, sőt, külön belépővel is készültek a hazaiak - aminek az ára csak 500 forint volt. Emellett elkülönített vendégszektort is kialakítottak, a "szekusok" pedig már a kezdés előtt jó két órával gyülekeztek a Pénzügyőr sporttelepén - ezt onnan tudom, hogy a meccsnapon családi ebéden vettem részt a pasaréti Pénzügyőr Klubban, aminek a söntése egyben a pálya büféje.

Szép tagja a gyűjteményemnek.

Annyira azért nem volt izgalmas a készülődés, hogy az ebéd után is maradjak, helyette inkább egy műkedvelő haverral a pasaréti Pikk Dáma nevű kultikus kocsmában hangoltunk a meccsre - eleve kevés ilyen jellegű hely maradt fenn Pasaréten és környékén, a Pikk Dámában ráadásul a kocsma híréhez méltó, friss és jól csapolt Soproni IPA is a kínálat része. Sőt, üveges sörökben még izgalmasabb a kínálat, például félbarna (Jantarovy) Bernardot is lehet kapni.

Jól mutatta a találkozó fontosságát, hogy másfél órával a kezdés előtt lényegében megtelt a kocsma, és minden asztálnál a foci volt a téma. Egy csepeli társaság is betévedt a helyre, természetesen senki nem piszkálta őket - ez mégiscsak Buda. Öt körül sétáltunk át a rangadó helyszínére, bizony jó tíz percet sorban kellett állni a belépés előtt - ott, ahol pár órával korábban ebédeltem, menő!

Hogy összesen mennyien voltunk kint a meccsen, azt nehéz lenne megmondani: a lelátó teljesen megtelt, és nemcsak a székeken, hanem a lépcsők alsó soráig mindenhol ültek emberek - emellett ugye két részre volt osztva a vendég, és az utcáról is nézték legalább kéttucatnyian a mérkőzést. Több száz, talán ezer ember is összejött, ami így az utolsó körben nem, de máskor az NB I-ben is irigylésre méltó létszám lenne egyik-másik faluban, kisvárosban. 

Ahogyan azt várni lehetett, a Csepel játszott kezdeményezőbben, de az első félidőben akadt pár hazai helyzet is. Viszonylag nyugodt légkör uralkodott a lelátón, érződött, hogy ez nem az a tipikus pályaszéli közeg, de azért néha kisebb morgolódás, anyázás előfordult. Veszélyesebb volt a Csepel, de a 0-0 igazságosnak mondható eredmény volt az első félidő végén.

A szünetben elmentünk a Kelemen László utcai kisboltba - hiába volt ugyanis mindössze 450 forint a csapolt Dreher, alig működött a sörcsap, és már a 20. percben az utolsó adag műanyagpoharat bontották a büfében - látszik, hogy a Pénzügyőrnél nem az ilyen meccsekhez szoktak.

A második félidőt tehát kintről, a kerítésről néztük - a potyázás itt nem számít gáznak, teljesen szokványos. Az első hét percről lemaradtunk, de így is magabiztosan írom le, hogy sokkal veszélyesebben játszott a Csepel, és ahogy telt az idő, egyre kevésbé akartak focizni a hazaiak. Bár az utolsó pillanatokban nagyon nyomott a Csepel, a taktika bejött, sikerült kihúzni 0-0-val a meccset. A végére felsorakoztak a biztonsági őrök a csepeli szektor előtt, de a "faszszopó Pénzügyőr" rigmusnál és kis kiabálásnál durvább dolgok nem történtek, békében ért véget a rangadó. 

A gólnélküli döntetlennel a Pénzügyőr fél lábbal bajnok, ünnepeltek is a játékosok a végén. 70-70 ponttal áll az élen a Pénzügy és a Csepel, ha a fináncok legyűrik az Építőket és a Svábhegyet, akkor bajnokok, és készülhetnek az osztályozóra az NB III-ért. Ha viszont botlanak, akkor a Csepel minden bizonnyal meg fogja köszönni a lehetőséget és elviszi a bajnoki címet.

Érdekesség, hogy a Csepel úgy bukja el a bajnoki címet, hogy veretlen, ráadásul a Pénzügyőrt otthon 4-0-ra verte - azaz oda-vissza gólt sem kapott attól a klubtól, ami megelőzi. Hát igen, nem kellett volna ikszelni például a Vízművek ellen az első fordulóban, vagy éppen a Gázgyár ellen otthon - bár utóbbinak én azért örülök.

A Gázgyár helyzete miatt akárki lesz a bajnok, szurkolni fogok neki, hogy jusson fel az NB III-ba az osztályozón. Egyben remélem, hogy a Kerület nem fog találkozni az itteni bajnokkal - és nem azért, mert másik csoportba kerül.