Második nekifutásra minden összejött Füreden

Szerdán meccset is rendeztek Balatonfüreden, és meg is nyerte azt a III. kerületi TVE - teljes siker az eső által elmosott november eleji vasárnap után.

Teljesen indokolatlannak hangzik, hogy egy hónapon belül harmadszorra mentem Balatonfüredre. Október végén egy biciklitúrán vettem részt, november 5-én pedig Kerület-meccsre mentem, de hoppon maradtam az eső miatt - hiába volt már napsütés a meccs tervezett időpontjában. Akkor Tihanyban kerestem helyettesítést, most viszont az elmaradt szófiai túrának köszönhetően maradt plusz szabadságomból egy napot arra áldoztam, hogy az ötödikei meccs szerdai pótlását nézzem meg. Sikerrel jártam én is - maroknyi szurkolótársammal együtt - és a csapat is.

November végéhez közeledve a plusz 7 fok és a napsütés már-már ajándék az égiektől, persze némi északi szél azért rontott a hőérzeten, de a múltkori Felcsút II elleni szélhez képest ez lófasz volt babbal, ahogy a művelt ember mondaná. A meccsre egy ezres volt a beugró, 400 forintért tombolát is lehetett volna venni, nem éltünk a lehetőséggel, pedig alig volt néző, reális esély mutatkozhatott bort nyerni!

Ezúttal vonat helyen autóval vágtunk neki az útnak, ketten - rajtunk kívül még ketten jöttek autóval és hárman vonattal, igazi óbudai invázió volt tehát Balatonfüreden. Mondjuk az egyetlen drapival és a néha-néha kiabált "Hajrá, Kerület!" rigmussal le is uraltuk a lelátót kis túlzással - a hazaiak csak elvétve biztatták csapatukat, ellenben egyre mókásabban hőbörögtek a számukra kedvezőtlenül alakuló események előrehaladtával. 

Azt túlzás lenne állítani, hogy óbudai szemmel nézve minden simán zajlott, az első percekben többször is a frászt hozta ránk a védelem - a kapu mögött álltunk, nagyon közel a pályához, emiatt talán ijesztőbbek voltak a hibák. Ettől még legalább két olyan helyzet volt, amiből a füredieknek köszönhetően nem lett ziccer, esetleg gól. Közben viszont a Kerület is vezetett támadásokat, sőt, a kaput is sikerült eltalálni több ízben, a 19. percben pedig Barczi be is talált, 0–1.

A szünetig komoly egyenlítési lehetősége nem volt a Balatonfürednek, bár ahogyan az elején, úgy ebben a periódusban is ránk ijesztett párszor a védelmünk. A félidőben a büfé helyett az autóhoz sétáltunk ki egy 0,33-as Perlenbacherért, egyet a meccs előtt is ittam, ennyi elég volt - nagy szerencse, hogy a drága sorstársam az autójában hagyta a söreit, amik így kellően le is hűltek, és kéznél is voltak. A büfé sajnos nem nyújtott alternatívát, igaz, melegedni jól jött a teájuk és finom is volt, viszont sörből csak dobozos Sopronit tartottak.

A második játékrész elejét megnyomta a hazai csapat, ez gólt is ért, egy büntetőből sikerült egyenlítenie Majornak az 53. percben. Egy jó tíz percre érezhetően megfogta a gól a Kerületet, ekkor a Balatonfüred veszélyesebben játszott, de aztán az utolsó fél óra ismét óbudai fölényt hozott.

A 79. percben a sokadik Kerület-támadás végén a védő a labdával együtt a lábat is eltalálta becsúszáskor, egyébként feleslegesen, abból értelmes beadás már biztos nem sikerült volna - így viszont jött egy tizenegyes. Nagyon vitatták a fürediek, a kapussal mi is váltottunk erről pár szót (teljesen normálisan), és el is hiszem, hogy van spori, aki ezt elengedi, de abban száz százalékig biztos vagyok, hogy ha az NB I-ben történik ilyen és előkerül a VAR, akkor ez büntető. Barczi tizenegyesébe belekapott Sevinger, majdnem kiszedte, de bement a labda, 1–2.

A hajrára szerencsére nem állt be a Kerület, így inkább volt esély egy harmadik gólra, mint egyenlítésre, bár volt egy hatalmas füredi ziccer is, ahol hibázott a hazai támadó. Végül annyira kinyíltak a fürediek, hogy Lapu a 92. percben egyedül vezethette a labdát a kapusra egy jó kiugratással, nem is hibázott és lezárta a meccset, 1–3. Ez is lett a vége, fontos győzelmet aratott a Kerület. Kifelé a helyi műsorközlővel is váltottunk pár szót, a hazai tizenegyes egy vétlen kezezésért járt, páran pedig lesen látták a harmadik gólnál Laput. Annyi baj legyen, kedélyesen elbeszélgettünk az öreggel, aki megígérte, hogy jövőre lesz Pilsner a büfében.

Na, hát ezért játszik Tihanyban az USC, mert itt volt és lesz a műfüves, amit használni szoktak. Háttérben a kézicsarnok.

Október eleje után sikerült nyernie a csapatnak, nagyon kellett már ez, és ezzel sikerült is tapadni az élmezőnyre. Mondjuk kellemetlennek érzem, hogy a Bicske is megelőzött minket és harmadik, de a két pont hátrány nem vészes, ahogy a három sem a Veszprém mögött. A Tatabánya öt pontra van, az is hozható bár necces - így is sokkal jobban áll a csapat a tavalyi szezonnál, pedig akkor ambiciózusabb célokat tűzött ki a vezetőség.

Ketten akkora állatok voltunk, hogy egy Unione–Gázgyár meccsel tettük fel a napunkra a koronát a Hévízi úton. Furcsa is, hogy három hónapja nem voltam ott meccsen a pályafelújítás miatt, pedig a műfüvesre mehettem volna, ott zajlott az élet. A füredi találkozóhoz hasonlóan ez is egy elmaradt meccs pótlása volt. Az Unione a tavalyi meneteléséhez képest gyengébb szezont fut, de a mezőny első felében van, a Gázgyár viszont csak nemrégiben kezdte meg a kapaszkodást, és csak egy hete nem kieső - szóval kellett volna a siker. Vezetett is bő egy órán át a Gáz a meccs elején szerzett góllal, de végül bedarálta őket az Unione, 2–1 lett a vége - Lóska lábában maradt a második vendéggól egy gyönyörű kapáslövésnél, amit sajnos sikerült blokkolnia a védelemnek. Ugyanakkor a játék képe alapján legfeljebb egy pontra szolgált rá  Gáz, főleg a második félidőben látványosan jobb volt az Unione.

Sajnos ismét nem sikerült egy napon (vagy akár csak egy hétvégén) egyszerre győzni látni a Kerületet és a Gázgyárt is. Más csapat ellen örültem volna az Unione győzelmének, hiszen ezer szállal kötődik a klub Óbudához, ráadásul a Hévízi út az otthona, de azért nem tekinthető teljes jogú óbudai csapatnak. Ettől még Kaszaival, Czvitkoviccsal és több Kerület-ifiből átkerült fiatallal a fedélzeten nyilván számomra kedves az Unione, de a Gázgyár más kategória. A BLSZ I. őszi szezonjáról december elejére tervezek egy posztot, most erről a meccsről ennyivel be kell érnetek!