Csak kijutottam egy Balatonfüred-meccsre, de nem arra, amelyikre akartam

Balatonfüredre látogatott a hétvégén a III. kerületi TVE, ám dolgok nem egészen úgy alakultak, ahogyan azt elterveztem.

Vasárnap az NB III. 14. fordulójára került sor, a Kerület két vereség után Balatonfüredre utazott. A Füred nem tűnik könnyű ellenfélnek, számunkra idegenben semmiképp: a feljutás évében ez volt az első vereség (2-1 oda), tavaly pedig 1-1 lett a meccs, bár azt a munkanapi rendezés miatt - és részben az Amatőr kupa döntője kedvéért - kihagytam. Most már péntektől a Balaton partján töltöttem a hétvégét, valahogy éppen most volt aktuális a párom családjának a meglátogatása, nyilván véletlenül.

Sajnos - méltatlan módon - nem mutatkozott nagy utazókedv a meccsre óbudai részről. Mondjuk én egyébként is egyedül terveztem átmenni Keneséről a vonattal, a Budapestről érkezőknek az eggyel korábbi, közvetlen járat volt az egyszerűbb. Egész vasárnap reggel és délelőtt esett az eső, nagyjából 10:30 körül állt el, nekem 11-kor kellett indulnom a vasútállomásra, kiváló időzítés. A MÁV-tól némileg meglepő módon egyetlen percet sem késett a vonat, Fűzfőn, ahol az ellenvonatot kellett bevárni, annyi álltuk, amennyi a tervezett, szemből is pontosan érkezett a vonat, Füredre pedig végül két perccel korábban érkeztünk meg. Elképesztő!

Ajándék sörnek ne nézd a származási országát!

Mint kiderült, az általam várt egy helyett két társaság is érkezett a vonattal, így a Peron nevű egységben velem együtt már kilencen voltunk Kerület-szurkolók, már-már invázió! Miközben elfogyasztottam egy csapolt sört, a nap is kisütött, minden összeállt egy kiváló délutánhoz. Az állomástól laza 15-20 perc séta a pálya, fél 1 táján indultunk el. A szikrázó napsütésben úgy döntöttem, felnézek Facebookra, hogy ha esetleg valaki az eső miatt nyavalyogna-kárörvendene a meccs kapcsán, akkor egy napos fotóval "helyre teszem". Ám amikor megnyitottam a fácsét, a következő poszt fogadott:

Elmarad a meccs a pálya alkalmatlansága miatt.

Azért elsétáltunk a sporttelepig, ott az autóval érkező további három szurkolóval (volt olyan banda, aki nem indult el, mert "csak" hárman lettek volna, úgy tűnik, ez nem mindenkinél gond) együtt hőbörögtünk kicsit, megnéztük a pályát, valóban állt rajta a víz, de például ez Kecskeméten - vagy kommentek, ismerősök beszámolója alapján Komáromtól Budapesten át Szabolcsig - nem jelentett problémát, itt viszont igen. Ez van, mit lehet tenni?

Az alkalmatlan pálya... Jó, a nyitóképen azért látszanak a tócsák.

A csoport zöme szerint semmit, csak hazamenni, de én nem így gondoltam! Gyorsan megnéztem, lesz-e valami megyei meccs a környéken, és bizony volt kínálat bőven: Balatonalmádi, Balatonfűzfő, Balatonszőlős és Tihany. Ebből három megyei I. osztály és egy megyehárom volt - Balatonszőlőst részben ezért (az a megyehármas klub), részben a meglehetősen ritka buszközlekedés miatt elvetettük, pedig nekem az lett volna ezekből az egyetlen új pálya. Végül rajtam kívül négy ember volt kellően elvetemült folytatni a napot, ők Tihanyt szavazták meg, én is erre hajlottam, már csak azért is, mert ott egy füredi csapat, a Balatonfüredi USC játszott a Sümeggel. Másrészt ahhoz a pályához közvetlenül elvitt a busz megfelelő indulási idővel, és vissza a vonathoz is jó volt a csatlakozás.

Nem rossz helyen megy a tihanyi busz.

Szépen átértünk kezdés előtt húsz perccel. Még egyik klub meccsén sem jártam, Tihanyban viszont bő három éve voltam egy megyei meccsen szintén Keneséről, de biciklivel - meg akkor eleve oda is indultam el. A Balatonfüredi USC egy viszonylag új klub a felnőtt fociban, a nevében az "U" az utánpótlásra utal. Felnőtt csapatuk 2021-be a megyekettőben, tavaly már a megyei első osztályban indult, ahogy most is. A csapat otthona Balatonfüreden egy műfüves pálya, ám azt éppen felújítják - ezt személyesen is láthattam -, ezért Tihanyban játszanak. A Sümeg VSE a címere szerint 1938-as alapítású, de a magyarfutball.hu-n csak 1958 óta van fent a szereplése, azóta minden szezonban elindult a klub valamilyen néven. A csúcsot az NB III. jelentette a 2000-es években, egy ízben - 2006/2007-ben - ez a harmadosztály volt, ez a sümegi foci legmagasabb szintje, de az együttes a legtöbb szezont a megyei első osztályban töltötte el, néha járt lejjebb is a rendszerváltás óta, azt megelőzően pedig az ötödosztály volt a megszokott.

Nem modhatjuk éppen tömegnek, és ezen az se javít sokat, hogy páran álltak mellettem is.

A forduló előtt a Sümeg kilenc ponttal előzte a BUSC-t, ebből természetesen semmi nem látszott a pályán. Mondjuk az első hat percről lemaradtam, ugyanis magamra vállaltam a feladatot és elmentem sörért az 500 méterre lévő dohányboltba, büfé ugyanis nem volt a meccsen - kb. 50 néző jött össze (kettő vendégszurkolóval, ők megafont is hoztak) és ugye nem is Tihany játszott, szóval valahol érthető. Tihanyban egyébként a dohányboltban is 700 forint az ihatóbb sörök egységára, a kukoricás löttyök pedig 600-ért mentek. Kivétel volt ez alól a Pécsi, az valamiért szintén 600 forintot kóstált, így vettem abból és a Krušovicéből. Legalább a meccsért nem kellett fizetni - pontosabban oda-vissza 850 forint volt a busz, ezt tudjuk be jegyárnak.

Negyedórát kellett várni az első gólra, addig eseménytelenül, sok hibával tarkítva zajlott a játék. A Balatonfüredi USC vezető gólja is elég érdekesre sikerült: egy sakk-mattra kijátszott helyzet végén a hazaiak csatára rosszul találta el a labdát, ám az égből visszahulló labdát a védő nem tudta elfejelni, másodikra pedig már nem hibázott Koltai, 1–0.

Bő húsz perccel később az NB I-es rutinnal rendelkező Nagy Dániel ragasztott egy óriási gólt a kapuba a tizenhatos sarkától, kívülről, ezzel lett 2–0 az állás, a szünetig nem változott az eredmény. A Balatonfüredi USC-ben Nagy mellett még a kapus volt bőven harminc év felett, egy-két kerettag 28-30 körüli, a többiekre tényleg illik az "utánpótlás" megnevezés, 16-24 éves játékosok alkotják a keret zömét. Viszont láttuk, hogy a megye I-ben sokat számít az NB I-es rutin.

Említettem, hogy nagyjából ötvenen voltunk a meccsen, ennek megfelelő volt a hangulat is. Például nem tudom, mikor jártam utoljára olyan megyein, ahol a bírót senki sem szidta, de itt tényleg csak néha egy-egy játékosnak szállt el az agya, de a "mi a faszt nézel?"-kaliberű felkérdezésekért általában járt is a sárga. A két vendégszurkoló a megafonjával egészen szórakoztató volt, a buzdítás mellett taktikai utasításokat is bekiabáltak, valamint tájékoztatták a nézőket az NB I-es meccsek alakulásáról - sajnos a Kecskemét két góljánál csak én örvendeztem, de mit is vártam, vidéken alapból mindenki fradista, üdítő kivétel, aki nem.

A vendégszektor.

Valamennyi hangulatot próbáltam csinálni azzal, hogy többször is éltettem a Kerületet vagy Óbudát, de ezekre valamiért senki nem volt vevő. Drapit azért nem raktam ki, de a sálat is felvettem - én Balatonfüred–Kerület meccsre indultam, és végül csak eljutottam egy balatonfüredi csapat hazai meccsére, szóval igenis szurkoltam kicsit.

A hatvanadik percben eldőlt a meccs, egy támadás végén sarkazós góllal növelte 3–0-ra előnyét a Füred Király révén. Ekkor a többiekkel arra jutottunk, hogy nem fogunk a lefújást követően bő 25 percet várni a buszra, és Tihanyt még végig bejárva a 17 órás vonatra átszállni Füreden, hanem inkább a 82. perc körül lelépünk egy olyan járattal, ami Tihanyt már bejárva érkezik a focipályához, és negyedóra alatt leér a vasúthoz, ahol így eggyel korábbi vonatra szállhatunk fel - arra, amire eredetileg is terveztem, csak abba egy kilépő sör is bele volt számolva Füreden.

A 80. percben így is láttam még a negyedik gólt, a busz ugyanis közvetlen a pálya mellett áll meg, csak egy kis halomra kellett felállnom, hogy lássam Koltai második gólját. Kicsit késve érkezett meg a Credo a 7355-ös járaton, a buszról még láttam az eredményjelzőt, 4–0 a 89. percben, tuti nem maradunk már le semmiről. Természetesen de, 5–0 lett a vége, de ennyi azt hiszem belefér, a nap is kezdett már alábukni a tihanyi domboknak, ami a széllel együtt eléggé rontott a hőérzeten.

Nem mondom, hogy tökéletes látószög, de egy buszfordulóból megteszi.

Felületesen nézve végül minden összejött: azzal a vonattal mentem haza, amivel akartam, annyit költöttem, mint terveztem és láttam egy balatonfüredi csapat hazai meccsét. Persze a lényeg, hogy a saját csapatomat lássam és szurkoljak neki, az nem jött össze, szóval kicsit olyan ez, mint Sopronit inni - sörnek sör, a színe is stimmel, habja is van, csak mégsem olyan, mintha Pilsnert innék.

Amúgy a Tatabánya botlásával vesztett pontokat tekintve hármas holtverseny van az élen, tehát nagyon meg kellene majd nyerni ezt a füredi meccset 22-én - igen, akkor lesz a pótlás, ez már ki is derült. Erre vasárnap még azt mondtam volna, hogy akkor kihagyom, viszont a bolgár labdarúgó-szövetségnek/rendőrségnek hála lett három szabadnapom, amit máskor fogok kivenni idén, mert a várva várt túrát így bebuktuk. Így már azt mondom, elhasználok egy szabadságot Füredre, megpróbálok kimenni a megfelelő meccsre, ha már most vasárnap ez nem jöhetett össze. Persze előbb nyerni kell a Kelen ellen is otthon, ők hiába állnak még mindig viszonylag elől, a Veszprém és a Tatabánya is elég könnyen verte el őket, nincs mese tehát, vasárnap hozni kell a három pontot! 

Egy nap alatt két meccsnézésem hiúsult meg, ilyet se nagyon éltem még át. Sőt, a füredihez hasonló fiaskó még nem ért, a 450 körüli mérkőzésből álló praxisomból egyetlen eset jut eszembe: egy Újpest–Paks kupameccs megrendezését nem engedték a játékvezetők, de az akkor az egésznapos eső után kezdődő szakadó hóesésben érthetőnek tűnt. Nyilván most is sárdagasztás lett volna a meccsből, de ha az országban több száz pályán lehetett ezt csinálni NB I-től megyeháromig, akkor nem értem, miért pont Füreden nem.