Nem lett a mérleg nyelve a Kerület

Úgy néz ki, sikerül szépen zárni az idei szezont Óbudán, a bajnoki cím sorsába pedig még közvetve sem szólt bele a Kerület.

A Balatonfüred ellen játszotta utolsó hazai meccsét az idei bajnokságban a Kerület. A csapat számára nem volt semmi érdemi tétje a találkozónak, a Füred viszont még küzd a bennmaradásért. Nem mondom, hogy hatalmas lelkesedéssel vártam a vasárnap 17 órát, de az utolsó hazait nyilván nem hagytam ki. Emellett az eredmények megfelelő alakulásával akár a kiesés szélére is taszíthatta volna ellenfelét a Kerület, az ilyesmi mindig szórakoztató, máig szép emlék, amikor egy totális tét nélküli meccsen ejtettük ki a Pénzügyőrt. 

Az első félidő harmatgyengére sikerült, a Balatonfürednek említést érdemlő támadása nem volt, de a Kerület sem volt túl veszélyes a kapura. Legalább a játék nagyrészt a fürediek térfelén zajlott, ennyi pozitívumot el lehet mondani. Ennek megfelelően a hangulat sem volt felfokozott, pedig a nézőszámra nem lehetett panasz, 60-70 százalékos kihasználtsága most is volt a stadkának. 

Ezúttal nem vittem túlzásba a sörözést, inkább egy pogácsát akartam beszerezni a szünetben a büféből, de a lépcsőn állt a sor. Jó, nem baj, az 50. percben ismét nekifutottam, akkor már be is jutottam - természetesen pont ekkor szerezte meg a vezetést a Kerület, a gólt félig-meddig láttam a büféből, egy szöglet után Padla fejjel volt eredményes. A folytatásban sem kellett izgulni, a Balatonfüred képtelen volt veszélyt kialakítani, a Kerület pedig egyre magabiztosabbá vált: a 66. percben Erdei is fejjel volt eredményes, majd a 82. percben Wirth egy szabadrúgásból állította be a végeredményt, sima 3–0 lett. Nem is értem, hogy ettől a csapattal az ősszel hogyan kapott ki a Kerület (pedig ott voltam azon is), Simonnak konkrétan nem volt dolga, bárki lehetett volna a Kerület kapusa, akkor sem kaptunk volna gólt.

A többi eredmény alakulásának hála ezzel a 6. helyre feljött a Kerület, ha az utolsó fordulóban sikerül legyőzni a már BLSZ I-es Kelent, akkor meg is marad ez a helyezés - ennek is örülni kell, meg ezzel a végére nem is lenne katasztrofális ez a szezon. Persze borzasztó, hogy egy pillanatig sem volt esély a feljutásra, sőt, még a dobogóra sem nagyon, de két fakón kívül ugyanazok előznek meg, mint tavaly, nagy változás nem történt. Mármint persze akkor a Tatabánya volt a bajnok, most meg a Mosonmagyaróvár.

Ezzel elérkeztünk a címhez: a Móvár szinte gálát rendezett utolsó hazai meccsén, 5–2-re verte a Bicskét, ezzel bajnok. Ami egyben azt is jelenti, hogy hiába tudott öt pontot is elvenni a Mosonmagyaróvártól a Kerület, nem múlt rajta semmi, nem lettünk a mérleg nyelve. A Kerület egyébként az egyetlen csapat, akit egyszer sem tudott legyőzni a Mosonmagyaróvár a szezonban, tehát igazából mi vagyunk a bajnokok.

A Balatonfüredet sikerült a kiesés szélére sodorni (ez a most mutatott füredi játékkal nem nagy csoda), de a Dorog vereségével még vonal felett a csapat, sorsa a saját kezében van, "csak" meg kell verni a Budaörsöt. A Kerület-meccsel egy időben nyert a Haladás is, így a Dorognak győznie kell a bennmaradásért a már bajnok Mosonmagyaróvár ellen (a Hali Komáromba utazik). Nem merném megtippelni a kiesőt: ezzel a játékkal a Balatonfürednek sok esélye a Budaörs ellen sincs, de egy elég masszív Komáromot kellene vernie a Halinak, a Dorog meg ugye egy nála másfél osztállyal magasabb szintű, viszont tét nélkül pályára lépő, az osztályozóra készülő csapatot fogad. Abba meg már bele sem megyek, hogy könnyen alakulhat úgy, hogy a csoportból kerül ki a legjobb, vagy a második legjobb 14. helyezett - előbbi biztosan nem jelent kiesést, de utóbbi is elég lehet a bennmaradáshoz, ha a Vasas jut fel az NB II-ből. 

Visszatérve még egy zárószóra a Kerülethez: tavaly 61 ponttal a negyedik helyen végzett a csapat, picivel 2 feletti meccsenkénti pontátlaggal. Merem feltételezni, hogy megverjük a Kelent, akkor idén 48 pont és 1,6-os pontátlag jön össze úgy, hogy szinte teljesen ugyanabban a mezőnyben szerepelt a csapat. Sajnos az előrelépés erősen megkérdőjelezhető!