Én lecsaptam egy ritka lehetőségre, a Kerület sajnos nem

Kettő meccsbeszámoló egy posztban a szombati napomról.

Még a téli szünetben gyűjtöttem össze egy Excelbe a budapesti pályákat az MLSZ Adatbank segítségével - csak azok a pályák érdekeltek, amik alkalmasak legalább BLSZ-es felnőtt bajnokimeccsek rendezésére. Hetven ilyen pályát szedtem össze, nyilván lehetnek még kimaradók, de a 63 aktív pálya biztos volt - ide azokat számoltam be, amiken az elmúlt két évben legalább egy felnőttmeccs volt, a nem aktívak között olyan klasszikusok is vannak, mint a tabáni és a margitszigeti pálya, amin évek óta nincs bajnoki rendszerben foci, de lehetne, valamint ide kerültek a csak az utánpótlás által használt pályák is, mint például a Tichy Lajos Sportcentrum Kispesten, vagy a Grund 1986 pályája (Bányapark) Rákoshegyen - alkalmanként ezeken is lehet olyan meccs, amin lehet groundhopperkedni.

Utóbbit látogathattam meg felnőtt bajnokin most szombaton, ami óriási fogásnak számít! Az MLTC mátyásföldi pályáját éppen felújítják, emiatt a klub az augusztusi és szeptemberi hazai meccseinek elcserélte a pályaválasztói jogát, egy kivételével. Ez az egy a Nagytétényi Kohász elleni meccs a BLSZ II. ötödik fordulójából, ez került végül a Bányaparkba. Bár az időjárás próbált ettől elrettenteni, végül négyen is lecsaptunk erre a hopperkedési lehetőségre a kiváló groundhopper-csoportunkból - és még csak nem is esett, szóval jól döntöttünk!

A 10 órás kezdés elég kemény kihívások elé állított, de végül sikerült kivergődnöm a Keletibe a 9:20-as vonathoz. A sülysápi vonat Rákoshegy nevű megállója közvetlenül a pálya mellett található, ez nagyban megkönnyíti a sporttelep megközelítését, bár számos buszjárat is érinti azt, de a 46-os vagy éppen a 198-as nem azok a buszjáratok, amik sokat segítenek észak felől érkezve.

Az MLTC-t harmadjára láttam, egyszer voltam kint hazaiban Mátyásföldön, néhány napja pedig a Mészöly Focisulit ejtették ki a Budapest-kupából a Fehér úton, akkor is egy új pályát pipáltam ki - ahogy az összes alkalommal, amikor az MLTC-t láttam, ez mondjuk erős. Ahogyan a mátyásföldi látogatásomkor írtam, egy igen komoly múlttal rendelkező klubról van szó, amit 1897-ben alapítottak Mátyásföldi Lawn Tenisz Club néven. A komoly múltban van egy komoly lyuk: a második világháború után egészen az 1990-es évekig nem létezett a klub, sporttelepét a Vöröshadsereg használta. 

A Nagytétényi Kohász szintén egy tradicionális Blasz-csapat, az 1913-ban alapított klub a második világháború óta szinte minden szezonban elindult, pár szezon kimaradt a hetvenes és a nyolcvanas években is, de egyszerre nem sok. Három idényt leszámítva az 1940-es évek végéről csak a BLSZ-ben szerepelt az együttes, annak minden szintjét megjárta, de 2014 óta nem sikerült a BLSZ I-be feljutnia. Magamat is megleptem vele, de most először láttam a csapatot.

Kiváló bejárat a vonattól pár lépésre.

Említettem, hogy a Grund 1986 FC egy utánpótlásnevelő klub (Buzsáky Ákost és Petneházi Márkot is nekik köszönheti a magyar futball!), volt is egy U16-os meccs a miénkkel párhuzamosan, ráadásul azt rendezték az érdekesebb pályán, a füvesen. A füvespálya mellett két lelátó is van, ám sajnos használhatatlanok, a műfüvest pedig eleve csak körbeállni lehet.

Büfé nincs a sporttelepen, mosdó legalább igen, azt meg mondanom sem kell, hogy a belépés ingyenes, enni-inni azt viszel be, amit akarsz. 

Buzsáky mester a falon.

Az első félidőben izgalmasabb lett volna az U16-osok meccsét nézni, egy-két gólt elcsíptünk onnan, 7–0 volt a félidő, 11–1 lett a vége a Grund–Vecsés találkozónak. Kemény.

Füves centerpálya gyerekekkel.

A felnőttek meccse nyilván nem hozott ennyi gólt, de az kiderült hamar, hogy a Nagytétény jobb erőkből áll, végig a vendégek támadtak többet, gól viszont csak a 41. percben született. A második játékrészben az előttünk álló kapura támadott a Kohász, így szórakoztatóbb félidőben volt részünk: rögtön az 51. percben 0–2-re módosult az állás, ekkor azt is megtudtuk, hogy a hazaiak kapusa ukrán (esetleg orosz), olyan remek káromkodás- és megposszanásfolyamot nyomott le. Igaz, ebből két szót értettem: cyka blyat, de szakértő hoppertársam még fordított valamennyit, a helyezkedést kifogásolta a derék Agafonov. 

Műfüves pálya felnőttekkel.

Maradt aktívabb a Nagytétény, a 73. és a 76. percben is beköszöntek a vendégek: előbbi gólnál még ismét kifakadt a kapus, a negyediket már elengedte, talán azért is, mert elsősorban az ő sara volt, hogy nem ért le a távoli lövésre. A végén egy látványos góllal szépített az MLTC, 1–4 lett a vége.

Színesítette még a programot előbb egy kis kakaskodás a pályán a lefújáskor, majd néhány hölgy (ránézésre az egyik oldalon egy anya, a másikon két WAG volt a szereplő) összeszólalkozása, de végül a játékosok levonulásakor már inkább megtapsolták sajátjaikat a nagytétényiek. 

Csak ennyit tudtam megörökíteni a kakaskodásból.

A "blaszfémiának" igen, a szombatnak még nem volt ezzel vége: négyen három különböző kupameccsre széledtünk szét ebéd után, én természetesen a Kerület–Kisvárdára mentem.

Nem voltak elvárásaim, arra készültem, hogy simán nyer a tavaly még NB I-es Kisvárda, egyedüli reményem egy esetleges edzőbuktatás volt. Ehhez képest el se hittem, amit kaptam: az első félidőben kettő nagy helyzete volt a Kisvárdának, egyszer Hajagos védett bravúrral, egyszer Erdei mentett óriásit. Ezek mellé volt négy-öt óbudai ziccer, köztük egy kapufa, három méterről mellé fejelt labda, bravúros védés. Az eddigi legjobb félidőt játszotta a szezonban a csapat!

Ki kell emelni, hogy gusztustalan játékkal rukkolt elő a Kisvárda, a zömmel légiósokból álló vendégek ütöttek-rúgtak-lökdösődtek. Gyorsan el is jutottunk a prémium gyűlölködéshez a lelátón, nem mondom, hogy nem hagyta el az én számat is például a csetnik kifejezés, de ez még a szolidabb megnyilvánulások között volt a kísérő szavakkal együtt is. Kapott a bíró is, de ezzel kapcsolatban már ambivalens érzéseim vannak: egyrészt oké, nem volt kellő tekintélye és későn kezdett el sárgákat osztani, másrészt nagy hibája (kamu tizi vagy éppen be nem fújt büntető, elnézett les, elmaradó piros stb.) nem volt, és nem is fújt a várdaiak javára a mezőnyben. 

A második félidő elejét megnyomta a Várda, ezek voltak talán a legnehezebb pillanatok. Sokat segített a 68. percben Jovicic kiállítása második sárgával, onnantól ismét óbudai fölény volt, bár láthatóan egyre jobban elfáradtak a srácok. Valóban rövid is volt a kispad, sok fiatalnak kellett beszállnia az NB II-es favágó jugoszlávok ellen, nem éppen ideális, az emberelőny nagyjából kiegyenlítette a viszonyokat. Maradt a 0-0, jött a hosszabbítás: régen láttam ennyire jó és élvezhető gólnélküli meccset.

A hosszabbításban mindkét oldalon akadtak nagy lehetőségek, de látszott az is, hogy nem akar nagyot kockáztatni senki. A 118. percben a 16-oshoz közelről végzett el szabadrúgást a Kerület, ebben volt minden reményünk, de kimaradt. A 121. percben viszont egy kisvárdai szögletet kellett megúszni, sikerült, jöttek a büntetők.

Bekker kihagyta. :(

Az öregek elmondása alapján jó húsz éve, a Kerület blaszos korszakában, a Budapest-kupában volt utoljára büntetőpárbaja a csapatnak, a Magyar Kupában pedig közel harminc éve a Gázszer ellen. Foghatjuk erre is, vagy csak a rutintalanságra, de a tizenegyeseket jobban rúgta a Várda, 4–2-vel továbbmentek a vendégek.

Rég voltam ilyen csalódott egy meccs után, egy sima zakó nem zavart volna, de így kiesni rossz érzés. Hősies küzdelemben esett ki a Kerület, ha képes lesz ilyen szinten játszani a csapat (ráadásul a hónapokra, akár egy évre is kidőlő házi gólkirály Bencze, és a pontrúgásoknál hiányzó Barczi nélkül), akkor nem lehet gond a bajnokságban sem jövő héten Érden, sem máshol.