NB I-es legendák és rögtönzött kocsmatúra Rákosszentmihályon

Február második hétvégéjén éppen ideje volt már az első idei meccsemnek. Erre végül a Budapest-kupában került sor, rögtön egy új pályát avatva, és kiváló kocsmákat kipróbálva!

Az NB I-et alig egy héttel követve február elején elrajtolt a Budapest-kupa, a legjobb nyolc mezőnye alakult most ki. Ezek a párharcok voltak az első alsóbb osztályú tétmeccsek Magyarországon az idén, adta magát, hogy ezzel kezdjem az évet. Az első tervemben még Nagytétény szerepelt, ám a Kohász a BMTE műfüves pályáján játszott saját otthona helyett, ami már közel sem olyan érdekes helyszín, így esett a választásom Rákosszentmihályra, a Pirosrózsa utcára, vagyis a RAFC-pályára. Nem a RAFC, hanem az MLTC volt a pályaválasztó, ellenfele pedig a BLSZ I-es Issimo volt.

Az új klubház felől a műfüves pálya.

A RAFC-pálya egy igazi történelmi helyszín, a sporttelepet 1902-ben adták át, földlelátó és egy kisebb épített, fedett lelátó is volt a régi pálya körül. A 2020-as években azonban ezeket sajnos elbontották, az egyetlen nagyobb füvespálya helyett most egy füves és egy műfüves grund áll a labdarúgók rendelkezésére. Épült egy új öltöző és klubház, valamint világítás is. Február lévén várható volt, hogy nem a természetes füvön rendezik a meccset, ezt most kivételesen nem bántam, mert ez a pálya van ott nagyjából, ahol a régi volt. 2023-ban egyszer már jártam erre, ekkor éppen javában zajlott a felújítás, korábban viszont még a közelben sem nagyon fordultam meg, így az első 2025-ös meccsemen rögtön ki is pipálhattam egy újabb budapesti grundot.

A második kép a sporttelep régi bejáratától készült, az elsőn pedig a jegyárusító bódét láthatjátok.

Szebb idők nyomai a régi bejáraton.

A Rákosszentmihályi AFC történetébe most nem merülök el, majd ha az ő meccsükre megyek, annyi legyen elég, hogy a BLSZ III-ban szerepel csak a csapat, a hatodosztályban. Az MLTC-ről többször is írtam, a Budapest-kupa ugyanezen kiírásának első fordulójában is láttam őket a Fehér úton, valamint emlékezetes találkozó volt velük a Bányaparkban a Nagytétény elleni bajnoki. A csapatot negyedik alkalommal láttam, mind a négyszer különböző pályán, ráadásul mindig az adott meccs volt az első a helyszínen számomra. Fun fact, hogy három különböző helyen láttam hazaiban az MLTC-t, de egyébként az elmúlt másfél évben minimum öt sporttelepen játszott már otthon a csapat. Én ugyan nem láttam, de kedves barátom és hoppertársam elmondása szerint ennek oka az MLTC pályájának borzalmas állapota, amit a buszról látott a meccsre menet. Meg voltam győződve róla, hogy az éppen felújítás alatt áll (jól időzítve a RAFC-pálya felújítása után kezdve), de ennek semmi jele nem látszott tegnap.

Bárhogy is legyen, a BLSZ II-es MLTC tehát a RAFC-pályán fogadta egy osztállyal magasabban játszó ellenfelét. Az Issimo tele volt ismerősökkel: kezdett a két korábbi kispesti spíler, Youla és Kamber, valamint a Gázgyártól ide igazoló, Kerület-nevelés Scheiber is. Említést érdemel az Issimo kapusa, Laky is, aki korábban a Kaposvárban az NB I-ben is védett, megfordult még Békéscsabán, a Felcsút II-ben és mindkét Komáromban.

Kamber még mindig tolja becsülettel.

Youla, a meccs embere.

Négyesben Scheiber, aki pályafutásának nagy részét Óbudán töltötte.

Az elejétől fogva látszott, hogy az Issimo jobb csapat, többet és veszélyesebben támadtak a vendégek, de akkor a különbség azért nem volt, hogy az osztálykülönbség egyértelmű legyen egy külső szemlélő számára. Kivéve persze Kamber és Youla játékát, az ő technikai szintjük több osztállyal lógott ki felfelé, ezt néha meg is mutatták. Youla csapata mindhárom góljában benne volt: adott két gólpasszt és lőtt egy gólt, illetve a legvégén egy kapufáig is eljutott, Kambernek ez utóbbi sikerült fejjel még az első percekben. Az első két találat a 25. és a 31. percben esett, 0–2 volt ekkor az állás. Az első gólról érdemes megjegyezni, hogy annyira hülyén pattant a labda, hogy csak a játékosok ünneplése során vált világossá, hogy gól született - méltó első gól 2025-re. Utólag rekonstruálva arra jutottunk, hogy a rövidre lőtt labda a hálótartó vasról egyből kipattant a másik sarok felé.

A két góllal lényegében itt el is dőlt a továbbjutás, bár ki kell emelnem, hogy a Budapest-kupában döntetlen esetén az alacsonyabb osztályú csapat jut tovább. Erről a 85. percig nem volt értelme beszélni, ekkor a semmiből egy teljesen jogos büntetőhöz jutott az MLTC, amit értékesített is a csapat, izgalmassá téve ezzel az utolsó perceket. Volt is rohanás a pályán, de ha Youla kicsit pontosabb, akkor pillanatok alatt mesterhármasig juthatott volna, ehelyett végül a 92. percben még egy gólpasszt jegyzett, a végeredmény 1–3 lett. Mindezt pár tucat ember látta, nem is rossz!

A büfé felül, alatta a füves pálya. Utóbbi láthatóan nem áll készen a szezonkezdésre.

Évkezdésnek kiváló meccs volt ez, persze továbbra sem a játék színvonaláért járok meccsekre, ugyanakkor a maga szintjén azért tudom értékelni magát a játékot is, nem csak a közeget. A BLSZ-ben ez a találkozó abszolút jó színvonalat képviselt, az Issimo egész jó iramot diktált, szépen támadott, de az MLTC sem állt be. Nem voltak durvább szabálytalanságok (egyszer csúnyán rácsúszott egy hazai játékos Kamberre, de aztán megilletődve hallgatta a védő kioktatását, a sárgát is reklamálás nélkül tudomásul vette - más keményebb megmozdulás nem is rémlik), élvezhető meccs volt. Hozzátett ehhez a napsütés is, meg az, hogy mindketten 28 nap után ittunk újra sört, nyilván jól csúszott a Pilsner - amit magammal hoztam, bár van büfé a RAFC sporttelepén, de nem volt nyitva.

Két év sem telt el a két kép készítése között. Sajnos nem teljesen ugyanonnan fotóztam a kerítés miatt, de azért látványos az előtte-utána állapot.

A nap itt még nem ért véget!

Az előző posztomban bemutattam, hogy melyik budapesti focipálya környékén mennyi kocsma található. Most azonnal zárójelbe tettem a módszeremet, hiszen meglátogattunk három olyan kocsmát, ami nem került be abba a posztba a túl nagy távolság miatt. Igazából a kültelki pályáknál tényleg lehetett volna nagyobb kört vizsgálni, viszont egyes helyeken már óriási lett volna így a merítés. Lényeg a lényeg, a meccs után észak felé vettük az irányt Budapest egyik legfurcsább buszvégállomására - a 92-es busz belső végállomása Rákosszentmihály, vasútállomás, ahol konkrétan nincs semmi, évtizedek óta nem üzemel az állomás, lakóépületek alig vannak. Egy nagyobb lakótelep elérése előtt, egy felüljáró alatt fordul itt vissza a busz. Viszont van egy fontos vendéglátóipari egység a Körvasút sor sarkán: a Kispipa. 

A vártnál sokkal tisztább és nagyobb kocsma, csapon sajnos csak Arany Ászok van, de az üveges szortiment teljesen korrekt, van például Pilsner is. A berendezés a kilencvenes éveket idézi, egyetlen negatívum a sok fradista ereklye, de erre nyilván számít az ember. Jó hely, ajánlom mindenkinek!

Innen mindössze két perc busszal (és talán 3-4 perc volt biciklivel) a Dupla Egy nevű egység a József utca és a Csömöri út sarkán. A névből az ügyesebbek kitalálhatták, hogy ez egy dartsos kocsma, ám a héten csak három nap rendeznek versenyeket, a szombat nem ilyen. Így ketten üldögéltünk csak bent, pedig itt a kínálat megdöbbentően jó: Rebel és Mönchshof, mellettük német és belga vendégsörök. A két állandót megkóstoltuk, a bajor pils is kedvemre volt, de a cseh Rebel vitte a prímet, mégiscsak cseh. A dartstáblák mellett legendás dartsjátékosok fotóit is megtaláljuk a helyen, őszintén nem számítottam a XVI. kerületben ekkora találatra! Nagyjából két-két kilométer innen a RAFC és az Ikarus otthona is, de az MLTC sincs sokkal messzebb, hopperkedni tehát lehet a környéken.

A sörök színvonala itt érte el a csúcsot, de még meg akartuk nézni az Állomás presszót is Sashalmon. Én továbbra is maradtam a biciklimnél, de egyébként oda is csak pár megállót kell menni a 92-es busszal, tehát egy járattal le lehet tolni ezt a túrát, sőt, még a Corners-szel is lehet bővíteni a listát. Sajnos az Állomás viszont zárva tartott, csak erre a napra szólt a kiírás, gondolom valami rendezvény lehetett az ok, mert a kishölgy jelen volt. Amúgy borsodis hely, inkább a miliő miatt érdekes.

Kék óra Sashalom, HÉV-állomáson. Sajnos a kocsma zárva.

Mentem volna már haza, de a Legenda Bem apó utcai egységére hagytam magam rábeszélni. Egy óriási hodályról van szó, koncertet is lehet benne rendezni. Családok, párok vacsoráztak és söröztek bent, így is volt hely bőven, a kínálat is bőséges. Sajnos azonban a Legenda nem véletlenül nem tört ki a "külvárosi főzde" kategóriából - jó, a Mistert veri, de a söreik minősége változó, szombaton IPA-t ittam, nem esett jól. Persze a magyar nagyüzemi szintjét azért megugorja a főzde, örülök is neki, hogy van ilyen, több kellene, de nem egy First vagy Szent András. Egyszer meg kellett nézni!

Úgy érzem, prémium szintűre sikerült az évnyitó, a XVI. kerületben pozitívan csalódtam, jó kocsmák állnak az ember rendelkezésére, és kultikus focipályából, klubból is találni többet. Sajnálom viszont, hogy a RAFC-pályát régi fényében nem láthattam, játszott ott a Kispest is tétmeccset, megfordult a Pirosrózsa utcában a 2000-es évek NB III-ának színe-java, a legszebb időkben (és kicsit utána) még komolyabb szurkolás is volt. Ezekből mára nem sok maradt, de a jelenlegi szintjéhez képest modern létesítmény áll a RAFC rendelkezésére - a körülmények adottak a méltóbb szint eléréséhez.