Bevettük Szombathely budai oldalát

Majdnem tökéletesre sikerült a szombathelyi túra a Kerülettel, bár nem bántam volna, ha kicsit korábban érek haza, és ha nem kell sietnem odafelé annak ellenére, hogy időben indultam. Nem lehet mindig szerencsém a vonatokkal, a lényeg meg amúgy is a három pont, és az eddig szinte tökéletes szezonrajt.

Ezúttal sem lehet óbudai invázióról beszélni, Szombathelyen nagyjából ugyanannyian voltunk, mint az NB II-ben: heten. Orosházával ellentétben most se a 40 fok, se a nehézkes közlekedés nem lehetett indok a távolmaradásra, hiszen bő 2,5 óra alatt teszi meg a vonat a távot, ráadásul felkészülten, szombatig megváltott jeggyel 6200 forintból kihozható volt az út közvetlen IC-vel, ami azért igencsak baráti - autóval még az én kis i20-asommal is a kétszerese, de inkább a háromszorosa a reális (matrica nélkül!). Még a laza 40 perces késéssel és a hazafelé lekésett vonattal is csak félnapot vett igénybe a túra, van pár olyan szurkolónk, aki a kocsmázással együtt ennyit szán egy hazai meccsre is, ezért kicsit szomorú, hogy Szombathelyre se utaztunk túl sokan. Pedig mennyire menő egy héten belül Orosházán és Szombathelyen is szurkolni a csapatodnak - a két meccs között meg szerdán Zuglóban, kint voltam természetesen a Bicske ellen is, de sajnos arról jobb esetben is maximum három bekezdést tudtam volna összehozni, és a meló is sok volt a héten, így elengedtem a posztírást.

Mivel nem egyszer mentem már vendégbe Balatonkeneséről - például éppen Szombathelyre is az NB II-ben, amikor szintén heten voltunk a vendégben összesen -, így hozzászoktam, hogy a helyszínen találkozom a többiekkel, nincs is ezzel bajom, sőt, néha még jobb is egyedül sörözgetve vonatozni és olvasgatni, mint nagyobb, harsányabb társaságban utazni. Csak így otthonról indulva volt érdekes az egyedül vonatozás, de sajnos erre a szezonra visszaesett az utazókedv a szurkolók körében. Azt viszont tudtam, hogy lesz még rajtam kívül több óbudai is lent, szóval nem volt ez olyan szomorú, nem a meccsre mentem egyedül, csak a szombathelyi restiig - mármint terv szerint, de végül csak a pályán találkoztam a többiekkel, miután annyit késett a vonatom, hogy inkább helyi járattal mentem ki a grundhoz kemény 210 forintért.

Pedig a Kerület veretlenül érkezett meg a hatodik fordulóra, igaz, a két győzelem és három döntetlen csak a hatodik helyre volt elegendő, például a Szombathelyi MÁV Haladás SE is előzött minket a több győzelmével (3-0-2-es mérleggel). Nevezhetjük akár rangadónak is a párosítást, hiszen előzetesen úgy lehetett számolni, hogy egy győzelemmel jóeséllyel megvan a dobogó - majdnem meg is lett.

Mielőtt rátérek a meccsre, fontos kitérni az ellenfélre - ez a Haladás ugyanis nem az a Haladás. A csapatot korábbi Hali-játékosok alapították 2004-ben, Zanaton.  A megyei harmadosztályból indult el a klub, ahonnan szépen, lassan küzdötte fel magát a megyei I-ig a tavalyi szezonra, amit egyből meg is nyert. S hogy miért alapítottak egy másik csapatot? 2004-ben a Lombard tulajdonosa, Bíró Péter Szombathelyről Pápára vitte az indulási jogot, így lett a Pápa ELC-ből Lombard Pápa. Szombathelyen a korábbi Pápa NB II-es indulási jogát megvásárolva maradt egyáltalán klub.

A szurkolók kitartottak a Pápa jogán induló Szombathelyi Haladás nevű klub mellett is, de például idén, a bajnoki címről döntő meccsen a szintén szombathelyi Király SE ellen ötezren voltak kint a nagy stadionban az igazi Haladásnak szurkolni. Nem egyszerű a viszonyrendszer, ráadásul az NB III-ban nem Zanaton, hanem a Hali-stadionnal szemben, a Perint másik (budai!) partján, a Kondics úton (ez a hivatalos név, ezt amúgy nem ismeri a Google, Kenderesi úti pályaként lehet megtalálni) játszik a csapat - ezzel a laikusok szemében csak tovább táplálva azt a tévhitet, hogy ez egy második csapat lenne. Nem az: van egy Szombathelyi Haladás az NB II-ben, és van egy Szombathelyi MÁV Haladás VSE az NB III-ban, ugyanazzal a címerrel - tök egyértelmű, nem? Ja, és az induló is ugyanaz.

Van egy érdekes bája annak, hogy amint leszálltam a buszról, az út túloldalán éppen az edzőnk érkezett a stadion öltözője felől a meccs helyszíne felé: nincs öltöző a Kenderesi úti pályán, ezért kell menni a stadionba a patak túloldalára, a lefújást követően is ott sétáltak a játékosok az utcán, egészen szürreális látvány volt.

Ezzel érkeztem a meccsre, háttt, vidéki helyi busznak jó lesz. 

Simán lehetett volna potyázni, de amúgy 800 forint a beugró és 700 forint a dobozos Staro, ráadásul kártyával is lehet fizetni a kis bódéban. Kezdésre talán száz néző jött össze, de a Hali-szurkolók valószínűleg Siófokon voltak inkább, hiszen még így is mi heten szurkoltunk többet.

Dreheres pohárban bőcsi Staropramen.

Az első percekben látszott, hogy nem gyenge ellenfél a Haladás, gyorsan járatták a labdát a hazaiak és beleálltak minden párharcba. Ennek ellenére álomszerűre sikerült a kezdés: a tizedik percben büntetőt kaptunk, őszintén szólva a pálya másik végéből nézve fogalmam sincs, mennyire volt jogos, pár vérmesebb, kevésbé városias hazai szurker a végén oda is vetette a pacsizás közben, hogy ajándék tizivel nyertünk. Tudja a franc, mindenesetre két perccel később Barczi az értékesített büntető után egy hatalmas gólt is lőtt, 2–0 ide!

Kiegyenlített játék zajlott a szünetig, egyszer - vétlenül - kezezett egy hazai játékos a tizenhatoson belül, újabb büntetőt nem kaptunk, ha tényleg kamu volt az első, akkor oké. Akadtak a helyzetek itt is és ott is, Hajagos ebben a játékrészben talán egy nagyot védett.

A második félidő már sokkal inkább a hazaiaké volt, konkrétan azon röhögcséltünk a 60-65. perc körül, hogy esetleg kapura is lőhetnénk most már. Nem sikerült, ellenben a 72. percben szépített a Hali. Érett a gól, Hajagosnak bravúrjai is voltak, és eleve többet volt a labda a hazaiaknál.

Sok izgalommal telt az utolsó bő húsz perc, bár volt sanszunk lezárni a meccset. Ekkortájt fedeztem fel a pálya infrastruktúrájának újabb gyöngyszemét, a kukáról történő műsorközlést. Szerencse, hogy nem jött az előző nap beharangozott eső.

Prémium állvány a műsorközlő előtt!

Maradt a 2–1, nagyon szép siker volt ez, és mégiscsak nyolc tétmeccsen maradt veretlen már idén a Kerület. Nem leszek szomorú, ha a Diósgyőr elleni kupameccs miatt nem jön csak össze a tíz veretlen mérkőzés, fontosabb a bajnokság, verjük meg a Dorogot. Egyelőre jót tesz, hogy nincs nyomás a csapaton az eredményességet illetően, a negyedik helyen állunk, egy pontra a második hely, csak a Veszprém szakadt le négy ponttal az élen. Természetesen a Tatabánya is előttünk van, illetve némi meglepetésre a Kelen. A Kerület kapta eddig a legkevesebb gólt, és a Veszprémen kívül az egyetlen veretlen csapat. Jó kezdés, na!

Hazafelé bő egy óránk volt az utolsó közvetlen vonatig, ám annyira jól csúszott a Litovel a Gekkóban, hogy sikerült késve indulnom: ketten biztosra mentek, ők elérték a vonatot, a vasi szurkolónk eleve nem ezzel jött, hárman ott maradtuk. Szerencsémre győri átszállással sikerült 50 perccel a lekésett vonat után felérnem (Győrben épp elcsíptem a Bécsből közel egy órát késő Daciát, így nem kellett 15 percet sem várnom a csatlakozásra), ráadásul az elméletileg csak az adott vonatra érvényes okosjegyemet is sikerült elfogadtatnom, így olcsón megúsztam a felelőtlenségem - az NB II-ben is centiken múlt, hogy elérjem a vonatot, kijárt ez a pofon, ráadásul annak nem volt alternatívája, szóval így jött ki jobban. Bár jobb lett volna Litovellel zárni a napot, nem tehettem mást, ittam egy Gössert az állomás mellett a Snapiban.

Másodjára jártam a Kerülettel Szombathelyen, másodjára tértem haza onnan győztesen, ezzel csak növeltem a várossal kapcsolatos kedves emlékeim sorát - nem véletlenül nem utaztam le korábban várost nézni, jártam már a vasi megyeszékhelyen eleget. Bár ha mindig nyer a Kerület, amikor arra járok, akkor még párszor szívesen visszatérek, mindegy is nekem, melyik Haladás ellen.