Kemény pofonnal kezdtük a szezont

Nem maga a vereség ténye a pofon, hanem a meccs alakulása - meg számomra az egész érzelmi hullámvasút is, aminek sajnos az alján sikerült kiszállni. 

Nem a legjobb egy fakó ellen kezdeni a szezont - eleve nehéz az első meccsre belőni az erőviszonyokat, de ez ilyenkor hatványozottan igaz. Ahogy legutóbb is írtam, nem égtem a szezonkezdés lázában az elmúlt hetekben, napokban, sőt, még a vasárnap első felében sem különösebben. Kora délutánra azért már éreztem az izgalmat, szokásomtól eltérően a kezdés előtt már fél órával kint voltam, igaz, a bérletet is ekkor vettem át, ezért is siettem. Az érdeklődés kisebb volt annál, amit vártam, nem telt meg a lelátó, biztos sokan nyaralnak még.

A csapatok bevonulásakor kék és fehér fóliákat tartottunk a magasba, a szeles időben belülről nem tűnt olyan jónak, de a Kerület oldalára felrakott fotók alapján nincs okunk panaszra, jól nézett ez ki - és lesz ez még jobb is! Az "akció" alatt többen egészen hangosan énekeltük az indulót, már-már érzelmes hangulatban vártam a kezdősípszót.

A meccs alig kezdődött el, a 4. percben Hegyi ment el a jobbszélen, a társak nem nagyon követték az akciót, ennek ellenére inkább lecsúszott beadás, mint tudatos mozdulat volt a lövése - ami a figyelmetlen újpesti kapus felett kapuba szállt, 1–0.

Ezután kezdeményezőbb volt az Újpest II, az pedig mindenképp dicséret a liláknak, hogy egyetlen visszajátszó sem volt a pályán, az átlagéletkor sem volt nagyobb, mint egy végzős gimis osztályban - ilyen egy igazi fakó, persze így sem örülök neki, hogy második csapatok ellen játszik a Kerület.

Az első fél óra végén az egyik friss igazolás, Bencze duplázta meg az előnyt egy még látványosabb góllal - jó 30 méterről emelte át a kint álló kapust, itt már nem volt kérdés a tudatosság. Álomszerűen indult a meccs, ünnepi hangulat kezdett kerekedni. Aztán szembejött a valóság.

A második gól után bő tíz percen belül egyenlített az újpesti fakó. Mindkét gól egy-egy gyors akció után érkező beadásból született, tipikusan olyan "könnyű gólok" voltak, amikre az ankéton Harmati Tamás azt mondta, túl sokat kapott belőle a csapat tavaly, és ezeket kell idén elkerülni a Dr. Fodorral megerősített védelemmel. Hát, ez nem sikerült, de nem varrnám a doktor úr nyakába a dolgot, már csak azért sem, mert a 46. percben az ő góljának köszönhetően ment előnnyel a szünetre a Kerület. A védelem viszont katasztrófa volt, és nem csak az első félidőben.

A szünetben az előny miatt még jó volt a hangulat, sörözgetés közben még azon nevetgéltünk, mennyivel jobb ez a 3–2, mint a 2–0 lett volna, hiszen az a legveszélyesebb eredmény a félidőre, ahogyan azt Csank mester annak idején elmondta.

A folytatásban pár percig úgy tűnt, tényleg minden oké: Szabó Martin talált be az 51. percben, ezzel mindhárom új igazolás gólt szerzett, 4–2, be kell ezt már húzni, volt egy rövidzárlat, ez van, jó lesz ez. Nem, nem ez történt. 

A második félidő további játéka teljesen érthetetlen számomra. Gyengén játszott a Kerület, nem is nagyon látszott, mi lenne a cél vagy a játék tervezett képe. Az Újpest II élesebb és veszélyesebb volt, csak a szerencsén és a bekapott gólok ellenére is jól védő Simonon múlt, hogy maradt a kétgólos előny az ivószünetig. Ha már Simont említettem, érdekesség, hogy az Újpest II kapust cserélt a szünetben - ezt nem csodálom az első két gól után, kicsit fel is idézte bennem a Győr II elleni 0–2-t a két évvel ezelőtti szezonkezdésről, csak akkor a másik végén voltunk annak a bizonyosnak.

Az utolsó húsz perc valódi horror volt óbudai szemmel. A 70. és a 74. percben szerzett gólokkal egyenlített az Újpest II, a második gól egy szöglet után esett úgy, hogy két újpesti is bele tudott fejelni. Megalázó. 4–4 után próbált támadni a Kerület is (jó reggelt!), de igazán nagy ziccert nem sikerült összehozni, a cserekapus pedig már nem volt olyan jóarc, hogy potyázzon. A 92. percben Máté Zsolt megszerezte a vendégek győztes gólját, 4–5 lett a vége. Döbbenetes.

Nehéz mit mondani, elsősorban a védelem teljesítménye előtt állok értetlenül. Ez botrányos volt, szegény Simont sajnálom, aki fiatalként úgy kapott öt gólt a meccsen, hogy amúgy nem védett rosszul. Szegény önbizalmának ez biztosan jót fog tenni. A négy gól ellenére azt sem lehet mondani, hogy a támadójátékkal minden oké, bár a helyzetkihasználás tényleg rendben van, illetve a helyzetfelismerés is jó volt, viszont a meccs legnagyobb részében egyszerűen nem lehetett megállapítani, mit akar a csapat. Ez kevés. 

Ijesztő az is, hogy négy mezőnyjátékos ült a kispadon, ami persze nyilván lesz több, mert vannak sérültek (például Barczi), meg igazolni is lehet még a nyár végéig. 

Az Újpest II tavaly 7. lett az északkeleti csoportban, tehát nem egy világverő gárda, egyetlen visszajátszó sem volt a csapatban, zömmel 16-20 éves játékosok verték meg azt a Kerületet, ahol a fél csapatnak NB I-es vagy NB II-es rutinja van. Ez azért nagy pofon, és főleg úgy, hogy az első fél óra végén még fieszta kezdett alakulni. 

Egy forduló még semmi, de a Budaörs nagyon simán nyert a Kelen otthonában, és hozta a kötelezőt a Veszprém Füreden, a Bicske meg otthon az Érd ellen. Egyedül a Mosonmagyaróvár ikszelt Gyirmóton az élcsapatok közé várt együttesek közül, szóval a lépéshátrány már meg is van!