Nem okozott csalódást Erzsébet

Számos oka van annak, amiért imádok ESMTK-meccsekre járni, de mind közül a legfontosabb: soha sem csalódok.

A Magyar Kupa idei kiírásában sajnos a III. kerületi TVE már nem volt érdekelt a legjobb 32 között, ezért bátran választhattam magamnak valami érdekességet. Igen ám, de a legtöbb meccs munkanap és munkaidőben zajlott, ami szűkítette a kört. A csütörtököt már korábban kivettem szabadságnak, nagy szerencsémre - és a Gyirmót kérésére - az ESMTK–Gyirmót párharc átkerült aznapra, így nem volt kérdés, melyik meccsre megyek ki.

Szinte napra pontosan egy éve, tavaly november 1-jén jártam utoljára az ESMTK-pályán. Méltatlanul hosszú idő, de így, hogy az NB III-ban egyszerre rendezik a meccseket, szinte kizárólag vasárnap, nem nagyon tudok mást tenni, mint a kupában néha kijárni Pesterzsébetre.

Az ESMTK egyik legnagyobb bája a pálya maga, illetve a környék: egy évszázados falelátó (ami már műemléknek minősül), a falusias környezet, ahol mégiscsak megjelenik a városi hangulat a villamossal, és persze a törzsszurkolók a maguk tökéletes stílusával és csodálatos beszólásaikkal (erről kicsit később). 

Nem tudok jobbat elképzelni csütörtök déli időtöltésként.

Hasonlóan a tavalyi, MTK elleni kupameccs napjához, most is ajándéknak volt felfogható a napos, kellemes őszi idő, amit ki kellett használni. Igen, persze, a meccs is szabadtéri program, de ha biciklivel megyek ki, akkor az már annyira egészséges, hogy a mérkőzés alatt elfogyasztott sörök tulajdonképpen nem is számítanak. Egyébként a Vizafogóról kicsit kevesebb, mint egy óra alatt kiértem bicóval, teljesen jó időeredmény, és jobban is csúszott így a Liza szabadtéri büféjében kapható dobozos Dreher. A kínálat emellett dobozos Heineken és csapolt/dobozos Soproni volt, 800 forintos egységárral - a meccs végéig maradtam a Dreher mellett. A kínálathoz tartozik az ezer forintért kapható rántotthúsos zsemle, ami tökéletes ebédként szolgált a második félidő elején.

A tavalyi kupameccstől eltérően most nem állt több száz méteres sor az Atléta utcában, pár perc alatt bejutottam (beugró: 1500 forint), és még sört is vettem kezdésre. Persze a Gyirmót nem az MTK, nem vonz annyi nézőt, meg az sem mindegy, hogy tavaly munkaszüneti napon volt a meccs. A munkanapi időpont ellenére szép nézőszám jött össze, a csodálatos falelátó megtelt, mellette is bőven álldogáltak, ha nem is tömött sorokban. Külön tetszett a "keménymag", ami hol három-négy, hol 10-15 gyerek volt egy lelkes szurkolóval és dobbal. Ez az igazi utánpótlás!

Említettem feljebb a csodálatos beszólásokat: elég annyi ehhez, hogy egy viszonylag alacsony sporttárs vezette a meccset, de a szurkolók előtti partjelző sem volt sokkal magasabb. Nagyjából fél órának kellett eltelnie ahhoz, hogy a játékvezető állandó jelzője legyen a "törpe uszkár" különféle körítésekkel, amik közül a kedvencem a "fasz üssön tarkón" volt. 

A 35. percben megszerezte a vezetést a Liza, de ez sem tartotta vissza a közönség egy részét a bíró szidalmazásától. Megmondom őszintén, nem egészen értem, minek szólt az "ülj a zacskódra!" felszólítás még a gólöröm közben, de tetszett! A játékvezető magasságára tett megjegyzések közül még a "Mini Morris" maradt meg.

A játékról még érdemes megjegyezni, hogy az első játékrész végére nagyon beszorult az ESMTK, de a szünetre maradt az 1–0-s hazai előny. A második félidő első tíz percének végén négyet is cserélt a Gyirmót. A cserére még hátrányban szánta el magát Tamási Zsolt, viszont közben összejött az egyenlítés. Ennek ellenére az 58. percben jött a négyescsere, többek között beállt a 19 éves Oleksandr Pyshchur is, aki nagyjából két fejjel magasabb, mint a játékvezető - komikus is volt őket egymás mellett látni a lefújáskor, de ennyire ne szaladjunk még előre! Az egyenlítésre visszatérve, a gólt a tavaly még az ESMTK-t erősítő Molnár szerezte, aki nem is ünnepelte meg a találatot. 

Pyshcur szintén kapott pár megjegyzést a magasságára, ezek körül az "állva nyalja a Holdat" volt az abszolút kedvencem, ezt nem is bekiabálták, csak nem messze tőlem mondta egyik bácsi a másiknak. A bekiabálások között a csúcs a következő volt: "hallottad, hogy zsiráfgondozót keresnek az állatkertbe?", de Dávid Kornél nevének felemlegetése is igazán komoly műveltségre vallott. Kiemelném, hogy ezzel párhuzamosan a sporinak tényleg állandó jelzője lett a törpe uszkár, elhangzott még jó néhányszor a lefújásig.

Hősiesen küzdött az ESMTK, de az egyenlítés óta egyértelműen a Gyirmót játszott fölényben. Éppen arról beszélgettünk, hogy Ugrai volt-e válogatott, és ha igen, hányszoros (ötszörös, egy gólja is van), amikor tizenegyeshez jutott a Gyirmót - nem láttam, miért, de még a hazaiak szerint is fújható eset volt. Ugrai állt a labda mögé, de hiába a Svájc ellen tétmeccsen szerzett gól, ez Pesterzsébeten nem elég, kimaradt. A rendes játékidő végén három percet hosszabbított a játékvezető, ez is elég volt a Gyirmótnak két kapufához. Gól nem született, jött a ráadás.

Az első tizenöt perc elején ismét eltalálták a vendégek a kapufát, ugyanaz a kapu mentette meg a Lizát már harmadjára. Közben a mögöttünk álló szurkolóknál már Győrhöz kapcsolva Borkai Zsolt neve is előkerült, ezzel együtt a jachtozás és a kokózás is olyan összefüggésben, hogy a játékvezetőt ezzel vették meg a vendégek. A prostik használatában nem voltak biztosak a vérmesebb szurkolók, ők inkább megkérdőjelezték a bíró heteroszexualitását. Ezek a megjegyzések megsokasodtak a ráadás első felének végén. Történt ugyanis, hogy egy percet hosszabbított a sporttárs, ám ennek letelte után is engedte a gyirmótiak támadását, amiből szöglet lett. Még erre is adott időt, a szögletből aztán a már említett égi meszelő, Pyschur a kapuba fejelt a 107. percben, 1–2.

Sajnos ez a találat eldöntötte a meccset. Fordulás után szinte egyből megint Pyschur került főszerepbe, az ukrán tekert a kapura egy kipattanó labdát, ami negyedik ízben is a kapufán csattant, de ellentétben a Pöltenberg utca felé néző kapuval, erről befelé pattant a labda, 1–3.

Mondanom sem kell, ezzel minden eldőlt, a maradék bő tíz perc csak lecsorgott, bár egy-két sansza volt a Lizának, esélye már nem maradt. Ez egy igazi tisztes helytállás volt az utóbbi években amúgy is kupacsapattá avanzsáló erzsébetiektől (ne feledjük, az utóbbi öt évben a Liza kiverte a Videotont és az akkor még NB II-es Siófokot és a most is NB II-es Soroksárt, valamint hosszabbításra kényszerítette a Gyirmót mellett a Kisvárdát és a Diósgyőrt is), a közönségen sem éreztem olyan hatalmas csalódottságot. Mégiscsak kihagyott egy tizenegyest és lőtt három kapufát a Gyirmót, mondhatjuk, hogy benne volt a gól a vendégek játékában. Ugyanakkor nem egy, nem két ember részéről hallottam a költői kérdést: mi lett volna, ha nem engedi olyan sokáig a bíró a hosszabbítás első felét?

Mivel este még temetőkbe is kellett mennem, a meccsen elfogyasztott sörökkel beértem, kocsmába már nem mentem, inkább hazatekertem. A kupában a legnagyobb meglepetést a Karcag szállította a Kecskemét kiverésével, de a Mezőkövesd Debrecen elleni továbbjutása is szép munka, ahogy a Sopron Soroksár elleni sikere is - ettől viszont nem lesz kevésbé gáz a Kerület Sopron elleni veresége, mégpedig a mutatott játék miatt. Említést érdemel még a Tiszafüred, ami ugyan 2–1-re kikapott az FTC-től, de pár percig vezetett is, és nem szaladt bele a késbe.