Két évvel a III. kerületi TVE NB III-as bajnoki címe után ismét bajnokot avattak a Kalap utcában, de sajnos nem azon a pályán és nem abban az osztályban, ahol én szerettem volna még a szezon elején.

A héten sokat vívódtam azon, hogy a szabad szombat délelőttömet az Unione–Csep-Gól-Csepel potenciális bajnokavatóra vagy a Gázgyár–Issimo bajnokira használjam. A szívem végül a Gázgyárra húzott, hiszen ősz óta nem jártam a Sújtás utcában meccsen, hiányzott már. Az időjárás azonban közbe szólt, és vasárnap reggel nem sokkal ébredés után szembesültem vele a Facebookon, hogy az esőzés miatt elmarad a meccs, felázott a pálya. Hát, akkor a sors úgy döntött, menjek inkább a Kerület-műfüvesre!

Délelőtt már nem esett, így egy kis bringázással kötöttem össze a programot, stílszerűen a Gázgyár-pályát is érintve az Újpesti vasúti híd felé mentem, éppen időben megérkezve a Kalap utcába. Igen ám, de ellentétben az NB III-ban kialakult szokásjoggal, a BLSZ I-re nem engedték be a sört pohárba kitöltve sem. Mire az utcán átballagtam a kerítéshez, vezetést is szerzett az Unione - mert ugye nem hagytam kint a biciklizéssel megérdemelt sört, inkább megittam. Amúgy nem is volt ez rossz, onnan legalább a csepeli szurkolókat is hallottam, ők most nem énekeltek, sőt, semmilyen rigmust nem hallottam tőlük egész meccsen, cserébe folyamatosan öregezték, nyugdíjasozták az Unione játékosait. Kicsit azért visszásnak éreztem ezt, hiszen ezeket a "nyuggereket" nem tudta megverni és a bajnokságban megelőzni a csapatuk. Egyébként két-két 19 és 21 éves játékos mellett a kezdőben valóban csak harmincnál idősebbek kaptak szerepet az Unione-ban, köztük az 50 éves Szekeres Tamás is.

Hamar egyenlíthetett volna a Csepel, ám a 11. percben kihagyták az amúgy jogosan megítélt, de feleslegesen összehozott büntetőt. Később volt még egy-egy csepeli lehetőség, de az Unione sem volt adós a helyzetekkel. Beárnyékolta a játékrészt Sztrunga sérülése, aki helyett Czvitkovics állt be a 16. percben. Az Unione csatárát később a mentő vitte el, emiatt percekig állt a játék, a játékos információim szerint szalagszakadást szenvedett.

A második félidőrea társaságom trióra egészült ki, a többieknek és magamnak is elugrottam bicóval sörért, hiszen ekkor már nem volt ellenőrzés. Bár csak néhány percről maradtunk le, ez pont elég volt arra, hogy ne lássuk Czvitkovics gyönyörű gólját, amit egy szóló után szerzett, a 16-os jobb sarkáról lőtt a hosszúfelsőbe, a kapufáról pattant be a labda. Vélhetően a meccs legszebb jelenete volt, hát persze, hogy nem láttam!

A kihagyott tizenegyes előtti pillanatok.

Az utolsó bő fél órát a Gázgyár két játékosával néztük, de rajtuk keresztül sem sikerült tuti infót szerezni arról, hogy az Unione vállalja-e az NB III-at. Licence van a csapatnak, én remélem, hogy nekifutnak az osztályozónak. Ha mégsem, az sem feltétlen segít a Csepelen, ugyanis a REAC nyert, így ha a maradék két mérkőzésüket is hozzák a rákospalotaiak, akkor függetlenül a Csepel eredményeitől ezüstérmesek lesznek. (Halkan jegyzem meg, hogy a Csepelnek ugyan eggyel több meccse van, de az elmaradt mérkőzésen a negyedik Budafok II ellen játszanak, ami várhatóan nem lesz sima, sőt.)

A lefújás után ugyan volt kisebb ünneplés, de azt nem mondanám, hogy hatalmas érzelmek törtek a felszínre, össze sem lehet hasonlítani a két évvel ezelőtti, pár méterrel arrébb történő bajnokavatással, vagy bármi más bajnokavatóval, amit eddig láttam. Persze a játékosok zömének volt nagyobb sikere az életében, és végülis volt egy kis füstölés és ugrálás is. Itt jegyezném meg, hogy Czvitkovics ezzel a bajnoki címével az első négy osztályban minden szinten volt már bajnok, ami szerintem elképesztően menő, bár vannak ennél is komolyabb csúcstartók, például Madar Csaba.

Az Unione-nal kapcsolatban érdekesség, hogy a csapat az utolsó meccsét a Groupama Arénában fogja játszani a SZAC ellen, legalábbis ez a terv. Ez az infó fix, azt már nem tudom, csak könnyen elképzelhetőnek tartom, hogy ez egyben a búcsúmeccse lesz Scheer Sándornak, aki még az idei szezonban is háromszor kezdőként pályára lépett a BLSZ-ben, 56 évesen. Az Unione azért mégiscsak az ő (pontosabban a Market Zrt.) csapata, így nem lenne meglepő egy ilyen gesztus, de persze ki tudja, miért a Groupamában lesz a meccs, ha ott lesz...

A BLSZ I-ből kettő forduló van hátra, az Unione tehát bajnok, az ezüstért még nagy csata zajlik a REAC és Csep-Gól-Csepel között, ám a REAC sorsa a saját kezében van. Hátul kérdés, hogy mennyi kieső lesz, de idén az NB III-ból elvileg nem száll alá senki, tehát a feljutás függvényében egy vagy két kiesővel kell számolni. A kiesésre a sereghajtó Ikarus mellett az RKSK-nak és az Issimónak van esélye, a többiek már nincsenek veszélyben. Az Ikarus csak akkor nem lesz utolsó, ha a maradék két meccsét megnyeri, így az ő kiesésük már-már biztos, az pedig, hogy lesz-e még egy búcsúzó, és ha igen, akkor az RKSK vagy az Issimo lesz az, most még nehezn megjósolható.