Ezért érdemes a Börzsönyben kirándulni

Egy egészen kiváló pályán jártam a hétvégén, csak ajánlani tudom mindenkinek a Nógrád megyei hopperkedést és a börzsönyi kirándulást!

Szinte pontosan egy évvel ezelőtt jártam Diósjenőn megyei meccsen, már akkor kinéztem magamnak a berkenyei grundot. Ősszel nem találtam megfelelő alkalmat a látogatásra, tavasszal pedig részben az időjárás, részben a Szendehely visszalépése (ellenük játszott volna március végén a Berkenye) nehezítette a dolgom, ám végül április végén csak összejött a túra!

Természetesen biciklivel vágtam neki az útnak, az előző napok esői miatt olyan útvonalat néztem ki, ahol egyáltalán nem kell földúton menni. Így Szobig vonatoztam, onnan Letkésen, Vámosmikolán át Kemencéig tekertem, majd jött végre a Börzsöny és az erdő: Kemence és Diósjenő között egy erdészeti út vezet, sajnos teljesen nincsenek kitiltva onnan az autók, de engedélyköteles a szakasz, így viszonylagos nyugalomban lehet hegyet mászni, aztán gurulni. Kemence felől igazán meredek részek nincsenek, cserébe 11-12 kilométeren át folyamatosan felfelé kell haladni, ami az enyhe emelkedőn is komoly munka, de az utolsó pár kilométeren lehet száguldani Diósjenőig - ésszel persze, mert vannak éles kanyarok, illetve kaviccsal, sárral borított részek is. A táj csodálatosan szép, szinte végig a Kemence-patak mellett vezet az út mély erdőben.

Diósjenőre még bőven sikerült 17 óra előtt beérnem, nem sok nyoma látszott annak, hogy ott meccs lesz, pedig a pálya mellett is elhaladtam. Na igen, nem a Diósjenő, hanem az albérletben szereplő Bánk volt a házigazda, így az érdeklődés sem lehetett nagy. Nógrád következett a várral együtt, amihez feltekerni már nem volt időm. Szívesen néznék meccset ott is, csak éppen 2017-ben megszűnt a helyi klub. Közben a falut elhagyva még hallottam a harangszót, délután 5, bizony késni fogok - de nem sokat, 17:10 körül megérkeztem a berkenyei focipályához még úgy is, hogy nem hagytam ki a faluba vezető úton a vérszilvafáknál a fotót.

A Berkenye a Balassagyarmatot fogadta a Nógrád megyei I. osztály 21. fordulójában. Két alsóházi csapat találkozott egymással, a Balassagyarmat konkrétan csak a visszalépett Szendehelyet előzi meg, a Berkenye a forduló előtt az említett kettős mellett a 7 pontos Szécsényt előzte még. A Balassagyarmat újonc, tavaly jutott fel ezüstérmesként a megyekettőből, ahová az NB III-as visszalépése miatt került - kihátráltak a szponzorok a csapat mögül a járvány után, pedig a 2021/2022-es szezonban még a harmadosztályban volt második a klub, melynek kimondott célja volt az NB II-be jutás. Ehhez képest most a megye I-ben maradás is nehéznek tűnik (bár nem tudom, mennyi kieső lesz, ha csak egy, akkor sima, hiszen a Szendehely visszalépett). Az egyébként 1902-ben alapított, és már 1910-ben másodosztályú Balassagyarmat viszonylag gyakran megfordult az NB II-ben, de tartósan sosem tudott ott megragadni. Legutóbb 2004-ben szerepelt az NB I/B-ben, az utóbbi húsz év az NB III és a megyei I. között ingázásról szólt a 2022 őszi visszalépésig.

A Berkenye 2005 óta a megyei I. osztály tagja, azóta 11-szer végzett a dobogón, négyszer bajnoki címet is ünnepelhetett, a feljutás viszont egyszer sem jött össze, 2013-ban a REAC ütötte el őket osztályozón. A pletykák szerint idén alig volt pénz elindulni a klubnál, az utolsó pillanatban jött össze elég játékos, ennek tudható be a harmatosabb szereplés. A csapat amúgy az 1960-as évek óta indul a Nógrád megyei bajnokságokban, de a 2000-es évek előtt inkább az ötöd-hatodosztály volt a terepe. Érdekesség, hogy a 2022/2023-as szezonban a Bánk Berkenyén játszotta NB III-as meccseit, azaz a pálya elvileg alkalmas a harmadosztályra. Mondjuk a helyi klub nem idén fog oda eljutni, az is biztos.

Visszatérve szombatra: körülbelül 10-12 perces késésben érkeztem meg tehát, először kintről néztem meg a fotógénebb helyeket, aztán mentem be. A pálya a Morgó-patak mellett fekszik, mögötte a falu temploma magasodik egy dombon, a patak mellett, a másik oldalán pedig a frissen felújított vasútállomás és a vicinális található, ezek mögött pedig már a Börzsöny. Még annyi érdekesség, hogy a pálya mellett csörgedező Morgó-patak Kismarosnál folyik a Dunába, elhalad a kismarosi grund mellett is, de nem ez az, amelyikből a labdákat szokták halászni, ahogyan történt ez az ottani látogatásom is.

Még kint fotózgattam a kiváló fekvésű pályát, amikor gólt szerzett a Berkenye. A megjegyzésekből (gyerünk tovább, ne álljunk meg stb.) gyanús volt, hogy ez nem az első találat, de őszintén meglepett a sporttelepre beérve, hogy már 3–0 állt az eredményjelzőn. Utólag csekkoltam, a 14. percben láttam a harmadik gólt, az első két gól a második és a negyedik percben esett, kevésbé kényelmesre kellett volna vennem az utam első felét ahhoz, hogy ezt elérjem. Vagy mondjuk ha nem késik 10 percet a szobi zónázó, ugye.

500 forint volt a beugró, örömmel támogattam ennyivel a klubot, noha lényegében bárhonnan lehetett volna potyázni. Mosdó igen, büfé viszont sajnos nem volt bent, pedig a 60 kilométer biciklizés után csak ittam volna valamit. Erre végül a szünetben kerítettem sort a Sport büfé nevű kocsmában jó 100 méterre a pályától. Körülbelül 100-150 néző összejött a jó időben egyébként, a szomjasan szpottolt Bazant '73, illetve egy elcsípett beszélgetés alapján páran a Felvidékről érkeztek. 

Az első félidőben még egy gól született, és annak ellenére, hogy kettőről lemaradtam, ki merem jelenteni, hogy az egész meccs legszebb gólja volt ez: Földi 25-30 méterről varrta be a labdát a bal felső sarokba, óriási!

Berkenye egyébként egy völgyben fekszik, a 2-es út felől, a már említett vérszilvafasoron át lehet bejutni egy igen komoly ereszkedés után, míg a nyugat, délnyugat felé a Börzsöny határolja a falut, de földutakon át lehet jutni Nógrádba - ezt a lehetséges sár miatt nem próbáltam meg. Vasút is érinti a települést, itt halad át a Vác–Balassagyarmat vonal Bézékkel, tavaly egy ilyen vonatról néztem ki a berkenyei grundot. Megpróbáltam egy képre komponálni a pályát és a vonatot, nem sikerült igazán, fel kellett volna hozzá mászni a dombra, de akkor lemaradok a fél meccsről. A 60. percben, egy gól után mentem ki, majd a peronról láttam egy újabb találatot, az NB I-et megjárt, a pályafutása nagy részét a Vácban és Berkenyén töltő, de a Kecskemétben is futballozó, most 46 éves Rusvay Gergely köszönt be kétszer.

Az utolsó negyedórára is jutott két gól, mellette két kapufát is rúgott a Berkenye, teljesen szétesett a Balassagyarmat. Néhány életképes támadást korábban vezetett a vendégcsapat, kapuralövésekig is eljutott, de a szépítés nem jött össze. A vége 8–0 lett, akár nagyobb is lehetett volna a különbség, pedig a Berkenyének ez mindössze a negyedik győzelme és a 15. pontja volt a bajnokságban, ráadásul egy héttel korábban is nyert az együttes (azt megelőzően pedig októberben, éppen Balassagyarmaton), ezzel sikerült is a Héhalmot megelőzve feljönni a 9. helyre. 

Érdekesség, hogy a hazaiak három, a vendégek egy cserével érkeztek a meccsre, a Berkenyénél így is a kispadról az 54. percben beszálló Barta lőtte az utolsó gólt. Az emlegetett Rusvay mellett Rotteknek van még NB-s rutinja a Berkenye keretében (éppen a Balassagyarmat színeiben az NB III-ban), a többiek nagy része amúgy váci nevelés, de nem játszott magasabb szinten. A vendégeknél szinte mindenki saját nevelésű játékos volt.

Örülök, hogy végre eljutottam erre a pályára, tényleg csodálatos a fekvése, mellé még késő tavaszi meleg is társult, nem tudtam ennél jobb programot elképzelni. Tetszett a meccs, de kicsit vegyes érzéseim vannak, nem tartom ezt jónak, hogy egy Balassagyarmat szintű városban ennyire ne legyen értelmezhető labdarúgás. Sőt, egész Nógrád küzd azzal, hogy legyen valami életjele ott a focinak, szomorú. Viszont amíg vannak ilyen fekvésű pályákon meccsek, addig érdemes ellátogatni egy-egy ilyen grundra!