A megyenégy szépségei

Ismét a megyei bajnokságok csodálatos világának szenteltem a szombat délutánom egy részét, és ez megint jó döntésnek bizonyult.

Elcsépeltnek tűnhet, de azzal, hogy kimentem végre egy ürömi meccsre, tényleg egy nagy adósságomat törlesztettem magam felé. Ez a pálya a hivatalos lakcímemhez a legközelebb eső grund, ennek ellenére soha nem voltam még ott meccsen a most szombati előtt. Persze nyilván nem is volt prioritás soha ez a megyei negyedosztályú pálya, ennyire azért általában nem érek rá (pontosabban van érdekesebb program), de most végre sikerült megfelelően szervezni a dolgaimat. Igaz, késve indultam el, így a kellemesnek ígérkező biciklizés helyett a váratlanul nagy szélben eléggé vergődtem egyes szakaszokon, de a körülmények ellenére nem olyan durva késéssel kiértem.

Az Ürömi SC a Kisalagot fogadta a Pest megyei IV. osztály Északnyugati csoportjában. Innen már nem lehet hova kiesni, így fordulhatott elő pár szezonnal korábban, hogy a Fót és a Fót II is ugyanitt szerepelt (most csak utóbbi van a csoportban). Jegyezzük meg, hogy mára csak Pest megyében és Somogyban van megyei negyedosztály, ezeken kívül Budapesten ott a BLSZ IV., mint hetedosztály, az összes többi megyében csak hatodosztályig lehet lemenni.

Az Üröm élcsapatnak számít ebben a csoportban, a 15. fordulót a második helyen várta, a Kisalag csak tizedik a 12 csapatos bajnokságban.

Természetesen egyik csapat sem járt országos szinten soha, és elég foghíjas is a múltjuk az évszámok tekintetében, azaz elég sok olyan év, akár évtized volt, amikor nem indult semmilyen szinten valamelyik klub. De a Kisalag 1998, az Üröm pedig 2007 óta folyamatosan elindul valahol, jellemzően a legalsóbb szinten, azaz a megyei negyedosztályban, esetleg egy osztállyal feljebb. Jó látni, hogy legalább az agglomerációban el tudnak tartani a helyiek ennyire amatőr focicsapatokat is.

Közel 30 fokban mókás volt ez a tábla.

Az első félidő felén túl érkeztem meg a pályára (az ürömi Sport utcába), ekkor már vezetett a Kisalag. Szerencsére a kedves óbudai hoppertársak sörrel vártak, így egyből felfrissültem, bár a nézőtérre folyamatosan tűzött a nap, ami még így áprilisban is kemény kihívást okozott. Lehettünk vagy százan, a közeg abszolút békés volt, még akkor sem ment semmi gyűlölködés, amikor a pályán kialakult egy kisebb kakaskodás - káromkodást is csak a játékosoktól hallottam. Ide tényleg családok járnak.

A szünetig megduplázta előnyét a Kisalag, pedig több korábbi Kerület-játékos is ott volt az Üröm kezdőjében, köztük Pálfalvi Csaba, aki nem sokkal azelőtt került fel az első csapatba Óbudán, hogy elkezdtem kijárni. Ő amúgy két szezont leszámítva felnőtt szinten csak a Kerületben és Ürömön focizott.

Beugró természetesen nincs, ami pedig kifejezetten menő, hogy a büfé nem a sporttelepen, hanem a Sport utca másik oldalán van - sajnos a Heineken volt az egyetlen iható sör, azt 700 forintért mérték.

Említést érdemel a játékvezetői trió: az egyaránt őszes, sörhasat büszkén viselő játékvezető és egyik asszisztense mellett a másik a partjelző egy gyerek volt. Nem vicc, utánanéztem, a srác 14 éves, de kinézett vagy tizenkettőnek. Ez egy ilyen közegben, mint Üröm, nem problémás, de vannak olyan régiói az országnak, ahová nem küldeném még el bíráskodni, legalábbis nem felnőttek közé. Mellesleg riszpekt a srácnak, bár külön nem figyeltem a ténykedését, de különösebb gond nélkül lengetett végig 14 évesen egy felnőtt bajnokit, nem kis dolog!

A játékvezetői hármas a lefújás után.

Ha nem a közegért és a miliőért, hanem a játékért mentem volna ki erre a meccsre, akkor a 66. perc eseménye miatt érte volna meg. A kaputól jó 25 méterre kapott szabadrúgást a Kisalag, Jónás a jobb felsőbe, a pipába varázsolta a labdát, a lécet is érintve pattant a gólvonal mögé a labda, egyszerűen csodálatos gól - közhely, persze, de ez tényleg bármelyik szinten, bárhol szép gólnak minősülne.

Ennyire azért nem messziről, de csak pár méterről közelebbről született a harmadik gól.

Ezzel el is dőlt  a találkozó, bár túl sok esélye addig sem volt az Ürömnek. Nem tudom, mi történhetett, valószínűleg sokan hiányozhattak, bár ugye említettem, hogy két egykoron profi labdarúgó is erősítette a csapatot. Mindenesetre a forduló előtt kerek húsz ponttal gyűjtött többet az Üröm a Kisalagnál, ősszel 8–2-re nyert a Fóthoz tartozó ellenfele otthonában, és ezt a mérkőzést megelőzően zsinórban négyszer nyert, 14 fordulóban összesen négyszer veszítve pontot - kétszer otthon. Ezekhez képest a Kisalag sokkal jobban játszott, az Ürömnek pár helyzete volt, azokat sem váltotta gólra.

Nem is lett vége háromnál, a 88. percben állt be a végeredmény, csak a tabellát nézve nem kis meglepetésre 4–0-ra nyert a Kisalag Ürömön - teljesen megérdemelten. Ilyen ez a megyei negyedosztály!

Egyszerűen tökéletes eredményjelző!

Abszolút békés körülmények között ért véget a találkozó, pár szót váltottunk Pálfalvival, majd amikor a biciklimhez visszatértem, a mellette található beton pingpong-asztalon már cigizett az egyik ürömi játékos - a szünetben még ott nyitottam ki egy ajándékba kapott osztrák sört. 

Már-már idilli ez az ürömi pálya, sajnos a napállás miatt a környezetét nem tudom fotón megmutatni, de a Pilis és a Budai-hegység vonulatai is jól látszódnak  az egyik irányba - ahonnan sütött a nap. Haza viszont nem arra, hanem Aranyhegyen át indultam el, elégedetten, hogy végre Ürömön is voltam meccsen.