Gyors és rövid poszt a Kerület kupakalandjának végéről.

Lehet, hogy érdekesen hangzik a cím, de mindjárt megmagyarázom! Nyugi, azért így is lesz meccsbeszámoló a posztban, de előbb pár szó arról, hogy miért nem jutottam ki a Letnába.

A Kerület idei szezonjában szinte már alap, hogy egy jól sikerült meccs után égni, vagy minimum szenvedni kell egyet.

Két beszámoló egy posztban! A két megénekelt meccs között egy hét telt el, ennyi idő alatt még nem felejtettem el az elsőt sem.

Kimondottan kellemetlen verséget szenvedett a III. kerületi TVE. Pár hét alatt kiderült, hogy jobb lenne, ha nem kellene Szegedre mennie a csapatnak.

Szeptember utolsó vasárnapján két meccsen jártam, ezeken együtt 12 gólt láttam, ráadásul a második mérkőzés a Kerület sima győzelmét hozta. Kell ennél több?

Dunaharasztiban sem tudott nyerni a Kerület, bár nem is kapott ki. Egy újabb olyan meccs, amit nemhogy a feljutásért, de még a dobogóért küzdő csapatoknak is be kell húzni, nem sikerült.

Szeptember közepén már a Budapest-kupa második fordulóját rendezték, ezúttal két budai csapat összecsapására látogattam ki.

Természetesen fogalmam sincs róla, hogy hol és mennyi lehetőség adódik hasonlóra, de az biztos, hogy nem fordulhat elő túl gyakran, hogy egy nap egy klub három felnőttcsapatának meccsére kimenjen valaki. Szombaton Baranyában jött össze ez a triplázás.

A döntetlenekben az a jó, hogy azok nem vereségek, így aztán félig teli pohárnak is lehet látni őket. Van, amikor teljes joggal - most viszont kétszer is üres poharat kaptam, avagy ilyen a futball lélektana.