Szeretem a május végét és a június elejét, ilyenkor érnek véget a bajnokságok, ebben az időszakban még az is érdekes, ami évközben nem. Az egész számolgatós rész csúcsa az osztályozó, Magyarországon a műfajban a megyei bajnokságokból az NB III-ba való feljutásért vívott párharcok a kedvenceim.

Ez a poszt részben meccsbeszámoló, részben az NB III végeredményének értékelése.

Úgy néz ki, sikerül szépen zárni az idei szezont Óbudán, a bajnoki cím sorsába pedig még közvetve sem szólt bele a Kerület.

Meglehetősen gyenge mérkőzésen ikszelt a Szolnok ellen a BKV Előre, így továbbra is a kiesés szélén táncol. Nagyon komoly sorozat szakadna meg a BKV kiesésével.

Oké, az ember nem a labdarúgás színvonala miatt jár NB III-as meccsekre, de örültem volna, ha nem sérül bele két Kerület-játékos egy komoly téttel nem bíró meccsbe.

Jól hangzott volna a szezon elején, hogy a Kerület üti el a Mosonmagyaróvárt a bajnoki címtől és az azonnali visszajutás esélyétől. Ez végülis könnyen megeshet, ám ennek olyan sokan nem örülnek Óbudán.

Annyiszor elmondtam és leírtam már, hogy elegem volt a felcsúti fakó elleni idegenbeli meccsekből, és nem megyek ki többet ilyenre, hogy végül megint ott találtam magam a Pancho Aréna mögötti egyik edzőpályán vasárnap délelőtt. De legalább utána egy új pályát is megnéztem.

Hétvégén egyből két győri meccsen is jártam, és annak ellenére volt hangulatra és körítésre érdekesebb a megyei találkozó, hogy az én csapatom nem azon lépett pályára.

Kisebb futballünnepre készültünk Óbudán az első 2025-ös bajnokin, helyette kaptunk egy jó nagy 0–0-t. 

A Veszprémi Városi Stadionban szinte megállt az idő, de az is igaz, hogy nem (csak) annak a felújítása miatt költözött el onnan a csapat. De akkor vajon miért?