Megajándékozta a Kerület a legkitartóbb szurkolókat

Megérte kitartani a téli hidegben szerda-vasárnap ritmusban, ugyanis két szép idegenbeli győzelemmel zárta az évet a III. kerületi TVE.

Idén kifejezetten korán ér véget számomra a meccsrejárási szezon, sanszos, hogy ez a soproni túra volt az utolsó meccsem, nagyon esetleg egy még lesz. Cserébe a november második felét megnyomtam, ami ezen a héten csúcsosodott ki: szerdán Balatonfüred (és este Gázgyár), vasárnap Sopron, mindezt két hideg, szeles napon. De megérte, mert az októberi bukdácsolás után szépen zárta az őszt a Kerület!

Ott a jobboldalon a vendégszurkolók háromnegyede. 

Sajnos szinte már papírforma, hogy egyedül vágtam neki Sopronnak (jó, a hazaútra volt fuvarom az osztrákban nyaraló kedves szurkolótársaknak hála, akik ráadásul annyira nagy formák voltak, hogy kérés nélkül kijöttek elém a pályaudvarra, így várost nézni is maradt időm), az idei szezonban 50 kilométernél messzebb nem nagyon akaródzik utazni a többségnek a Kerületért. Persze nem is várható el, hogy mindenki menjen mindenhova, a ZTE II ellen például én sem utaztam, az NB II-ben is előfordult, hogy csak öten-hatan jöttünk/jöttek össze (Szeged, Szombathely és talán Ajka, bár azt kihagytam), de most szinte az összes távoli meccsen tíz alatt maradt a létszám (Orosháza volt kivétel), ez szomorú, csalódást keltő, még tavaly is jobban nyomtuk a kiesés után. Sopronban negatív rekord jött össze a négy fővel, ebből hárman voltunk ott Füreden is - mondhatjuk, hogy mi voltunk a legkitartóbbak novemberben, és ennek meg is lett a jutalma! Itt jegyezném meg, hogy a soproni lehetőség ellenére nem véletlenül nem "leghűségesebb" szurkolókat írtam a címbe, ezzel a mini veretéssel nem faszméregetés a cél, ismerem és tisztelem azokat a nagyöregeket, akik a BLSZ-ben is kijártak, nem akarok velünk versenyezni, vagy hozzájuk mérni magam. Azzal viszont hol máshol, mint a saját blogomon büszkélkedek, hogy novemberben minden meccsen ott fagyoskodtam, és ezt rajtam kívül ezt egy civil (vagyis nem a klubtól fizetést kapó ember) mondhatja el magáról.

A soproni focicsapatok rövid bemutatására sem vállalkoznék most, annyira szövevényes a sztori, a lényeg, hogy a mostani ellenfél, a Caola SC Sopron sem a kupagyőztes és NB I-es Matáv, sem a korábban NB I-es LC, sem pedig az NB II-ig eljutó Vasutasnak nem a jogutódja, ez egy negyedik klub, egyúttal az ötödik olyan soproni klub, ami eljutott az országos szintig. Ahogyan gondolom a kétezres évek óta mindig, most is a legmagasabban jegyzett soproni együttes használja "a" stadiont, azaz a Káposztás utcai létesítményt. Ide már régóta szerettem volna eljutni, modorosabban fogalmazva rég rajta volt a bakancslistámon. Az utóbbi években a Kerülettel erre egyszer lett volna esélyem, akkor a covid közbeszólt, most már viszont semmi nem állított meg! A beugró ezer forint a szebb napokat látott stadionba, a vasárnapi meccsen voltunk vagy százan, ebből négyen a vendégben - rég nem telhetett meg a vendégszektor, a szélét már kezdi visszahódítani a természet.

Megjegyzem, így is a miénk volt az egyetlen drapi a stadionban, és szurkolás sem volt hazai részről - nyilván nem mi vagyunk a legérdekesebb ellenfél a soproniak számára, jól is van ez így, de azt gondoltam, ha maroknyian is, de mindig vannak kint ultrák, hiszen ők meg tudnak jelenni komolyabb létszámban itt-ott. Persze tudom, november vége.

Szeretem a régebbi stadionokat, de itt a mosdó kicsit túlságosan is patinás volt, míg a büféért a túloldali főlelátóra kellett átjárni. Viszont az a büfé legalább magas színvonalat képviselt komoly választékkal, sörből volt Krušovice is 850-ért (na igen, Sopronban ugyan mértek helyi sört, de le tudtam róla mondani), kaja tekintetében pedig a zsíros deszka vitte a prímet, még erőspaprika-karikákat is tettek rá. Az egész őszi szezonban Kerület-meccsen ennél jobb büfével talán csak Felsőpakonyban találkoztam.

A szórakoztatás már a meccs előtt elindult: érkezésünk után nem sokkal láttuk a stadion eredményjelzőjén, ahogy annak kezelője előbb rákeres a Kerület-címerre, majd letölti azt, Paintben kicsit szerkeszt rajta, aztán feltenné a soproni címer mellé. Sajnos az utolsó - a lefontosabb - lépés nem jött össze sehogy sem, így végül az óbudai játékosok mellett is soproni címer jelent meg a cseréknél, góloknál, lapoknál, az eredménynél pedig csak egy címer virított. 

Ennél közelebbit erről nem fotóztam, de itt is látszik a címerszerkesztési probléma.

Nagyjából a tizedik perctől tudtam érdemben nézni a meccset a büfés kirándulásom után, pont jókor értem vissza és helyezkedtem el: az első negyedóra végén Barczi beadása után Vankó fejelt a kapuba, 0-1. Pár perccel később Vankó lábbal is betalálhatott volna, de ziccerben hibázott. A szünetig a Sopronnak is volt egy nagy helyzete - kapufája -, de összességében elégedett voltam a látottakkal. 

A szünetben betáraztunk sörrel a második félidőre, attól nem kellett félni, hogy megmelegszik a sör, az üveges/dobozos Krusó kitöltve pedig talán nem veszít annyit az értékéből húsz-harminc perc alatt. Annyit biztosan nem, hogy ez érdemben zavarjon.

Jól folytatódott a meccs, nem állt be a Kerület a vezetés tudatában, ennek gyümölcse lett egy büntető az 59. percben. Mivel a másik kapunál történt az eset, fogalmam sincs, hogy menyire volt jogos, eltűnt az óbudai támadó a védők között, az tuti. Barczi ezúttal sem hibázott, 0–2, én itt be mertem mondani, hogy eldőlt. Simának is tűnt a meccs, de a 71. percben egy hosszú indítással simán meglógott Sipőcz, labdával is gyorsabb volt a védelemnél, szépített is, 1–2.

Ezt követően akadt néhány izgalmasabb pillanat, de akkora helyzete már nem volt a Sopronnak, mint még 1–0-nál az első félidőben, valamint a második elején. Ellenben a Kerület több veszélyes ellenakciót vezetett, Lapu megint el tudott futni a végén, mint Füreden, de most nem ő szerezte a gólt, hanem Zámbó a 90. percben. Barczi még kihagyott egy ziccert, de összességében simán nyert 3–1-re a Kerület, simábban, mint Balatonfüreden.

Ahogy szerdán, így most sem tudom kritizálni a játékvezetést, de ezúttal tényleg nem is emlékszem semmi vitatható ítéletre, persze a hazaiak biztosan nem elégedettek a büntető miatt.

Egy héten belül két idegenbeli siker (ezeket ráadásul csak páran láttuk élőben!), ez egy méltó szezonzárás, bár a Budaörs elleni zakó után kicsit nehezen talált magára a csapat, végül szép lett a vége. Lőtávon belül van az első hely, dobogón telel a Kerület, elégedett vagyok - és ne feledjük, 3-10. helyet tűzött ki a vezetőség a szezon előtt, míg tavaly bajnoki cím volt a cél, ennek ellenére 17 forduló után csak a negyedik volt a csapat tíz pont hátrányban, de a téli szünetre az ötödik helyen és 13 pont hátrányban vonult. Enyhén szólva szebbek a kilátások idén.

Valószínűleg az utolsó idei meccsem volt ez, és bár rendszeresen decemberben szoktam zárni az évet (a Futbology szerint legutóbb 2015-ben fordult elő olyan, hogy decemberben nem voltam meccsen, de azért akkoriból már hiányosan töltöttem fel az appot, szóval még ez sem feltétlen igaz), így is rekordot döntök az idei meccsszámmal. A számokat és az idei statisztikát viszont meghagyom későbbi posztok témájának, decemberben is kell majd írni valamiről!