Merülj el te is a "blaszhárom" szépségeiben!

Egy héten belül két BLSZ III-as meccsen is jártam, egy posztba sűrítem az élményeimet a budapesti amatőrfoci szépségeiről.

A BLSZ III. már egy hamisíthatatlanul amatőr világ, a hatodosztály, ahonnan ugyan még ki lehet esni, de már ezen a szinten sem ritka az elmaradó meccs, a cserék nélkül kiálló csapat, vagy éppen a tíznél több rúgott gól egy meccsen, a száznál több rúgott/kapott gól egy szezonban. Nem mindig sikerül kifogni igazán szórakoztató meccseket ezen a szinten, de most nem lehet okom panaszra.

Kakaskodás a Duna SK meccsén, de sajnos már csak a végét örökítettem meg.

Szombaton végre kipipáltam az utolsó hiányzó újpesti pályámat is, kijutottam egy meccsre az egykori Cérna-pályára, azaz a Bánka Kristóf Sportközpontba, a Fóti útra. Kicsit megtévesztő amúgy, hogy a Duna SK, vagyis az egykori Duna Cipőgyár csapata ezt a grundot használja, és nem a pár utcával arrébb található Tábor utcai pályát, vagyis a régi Dunacipő-pályát, ami ma Újpest Labdarúgó Sportcentrum néven fut. Ott sem sok meccsen jártam amúgy, az Újpest női csapatát néztem meg egyszer, ráadásul sötétben, szóval illene kimenni az Újpest II valamelyik meccsére.

Na, de visszatérve szombatra, sajnos nem a füves pályán, hanem a műfüvön rendezték a meccset, amire nagyjából 30-40 ember volt kíváncsi. A Duna SK az Egészség DSE csapatát fogadta a BLSZ III. második csoportjának 24. fordulójában.

Sajnos nem ezen volt a meccs.

Az első félidőt árnyékban, a kis minilelátóval szemben töltöttük, a másodikat már a lelátón. A műfüves pálya viszonylag messze fekszik a büfétől, ami mondjuk nem okozott akkora gondot, tekintve, hogy zárva volt az intézmény. Szerencsére készültünk erre az eshetőségre, a pálya közelében található a First kisüzemi sörfőzdéje, remek alapozási lehetőséget és elviteles söröket biztosítva. Vagy lehet alapozni ott is, ahol mi levezettünk: a csodálatos Sándor borozóban a Megyeri temetővel szemben

A két csapat egymás mögött foglalt helyet a tabellán a meccset megelőzően: a Duna SK 19, az Egészség DSE 21 pontot gyűjtött 23 meccs alatt, ami az alsóházra volt elég. Meglepő módon találtunk egykori NB I-es játékost a két keretben, az Egészségben Farkas Balázst. Csakhát ő nem játszott (hiába volt nevezve), vagy legalábbis abban a mezszámban biztos nem, amibe be volt írva, volt helyette egy játékos olyan mezszámmal, ami még a cserék között sem szerepelt. Imádom!

Már az első félidő is hozott némi feszültséget, helyzetet viszont nem sokat, gólt pedig egyáltalán nem. Veszélyesebben futballozott az Egészség DSE, de ennek kevés foganatja volt. Elsősorban a rajtunk kívüli egyetlen árnyékba menekülő szurkoló, egy idősebb úr beszólásain szórakoztunk, ő már öt perc után is káromkodva szidta a bírót.

A második játékrészt jobban kezdte a Duna SK, ám a helyzeteit kihagyta, az 57. és a 63. percben viszont ez Egészség kétszer is beköszönt, eldöntve ezzel a meccset. Mint említettem, érezhető volt a feszültség a pályán, a 75. percben ez egy jó kis kakaskodás, kisebb verekedés formájában csúcsosodott ki, aminek egy páros kiállítás lett a vége. Ezt követően szépített a Duna SK, de a végeredmény 1–3 lett.

A levezetésnek választott Sándor borozót muszáj még egyszer említenem, tényleg óriási hely, igazi békebeli kocsma, de legalább csapolnak Drehert is, az üveges sörök kínálata pedig vállalható. S ugye ez egy borozó. Pár méter onnan a 30-as busz megállója, a Fóti út sincs túl messze, igazából bármelyik újpesti csapat meccse előtt vagy után jó helyszín lehet, aznap is láttunk már másfél órával a Debrecen-Újpest előtt arra a meccsre készülő lilamezes arcokat a helyen. 

Ide visszatérek még!

Most pedig ugorjunk négy napot május 1-jére!

A munka ünnepén viszonylag kevés meccset rendeztek, de a BLSZ III-ban jól kihasználták a lehetőséget, ott teljes fordulóra került sor, előre hozták a 30. (utolsó) kört. Még egy mondat erejéig kitérnék a Duna SK-ra, a csapat ugyanis nem tudott kiállni az aznapi meccsére az MLTC II. otthonában, így 3–0-val a hazaiak kapták a meccset. Ezzel már 14. a Duna, és a kapott góljainak száma 108, akárcsak az utolsó helyen álló Merkapté. Erős.

Eredetileg nem blaszt, hanem Pomázt terveztem erre a napra, egészen addig, amíg rá nem jöttem, hogy a Csillaghegyi MTE egy meccsre visszatér Csillaghegyre. Persze nem a Márton útra sajnos, hanem a Csillaghegyi Strand focipályájára, ahol a Mészöly Focisuli vendége volt az együttes a BLSZ III. első csoportjában. Az MFS 24-ből 23 meccset nyert meg a CsMTE elleni találkozó előtt, így 9 pont előnnyel vezette a tabellát, 102 gólt szerezve. Mindezt egy olyan klub, aminek az első csapatában nincs 19 évnél idősebb játékos, igaz, a május 1-jei találkozóra neveztek pár játékost a Mészöly Focisuli II-ből, olyat is, aki elmúlt 20 éves, durva! Alapvetően kedvelem ezt a klubot, remélem a BLSZ II-ben is sikeres lesz, de ezen a mérkőzésen nem volt kérdés, hogy szegény Csillaghegyi MTE-nek szurkolok.

Szegény CsMTE, bizony. A klub évek óta nem használhatja a Márton úti pályáját, a Goldballon szerepel albérletben. A lejtmenet folyamatos, már a BLSZ III-ban is csak a 15. helyről várta a csapat a találkozót, amire egyetlen cserével érkezett, egy kapussal. Boldizsár Imre klubelnök, vezetőedző és még ki tudja, milyen szerepet betöltő alakjának lelkesedése nélkül talán már nem is létezne ez az évszázados múltú klub, de félő, így sem húzza sokáig, ha nem jön valami csoda. Erre a meccsre is úgy mentem ki, hogy lehet, utoljára játszik Csillaghegyen a Munkás, ezt pedig egyszerűen nem hagyhatom ki.

A 11-kor kezdődő találkozón a kezdésre talán húsz néző sem jött össze, de a szünetben a büfét meglátogatva már inkább 30-40 nézőt láttam - például a groundhopper társaim is a játékrész közben érkeztek meg. Talán a második csapatból felhozott játékosok miatt, talán a hétvége-szerda terhelés okán, esetleg a Csillaghegy iránt mutatott tisztelet miatt, de az MFS fiataljai nem mutattak ellenállhatatlan játékot, elmaradt a mészárlás, amitől féltem. Pedig a körülmények nem segítették a "vendégeket": az első negyedóra végére lesérült az egyik játékos, a cserekapus el is kezdett melegíteni, de a gyakorlatok alapján a kapuba készült. Jó húsz perc múlva be is állt, az addig védő kapus pedig a mezőnyben folytatta a sérült játékos mezében. Na ilyet sem látni a BL-ben!

Optikai zoom hiányában ennyit tudtam lefotózni a nem mindennapi cseréből. Az addig védő kapus öltözik éppen át, a másik jön be a pályára.

A sérülések miatt többször is megakadt a játék, ezt sérelmezte is pár néző, ők nem voltak valami megértőek kínlódó CsMTE-vel. A játékvezető szerencsére igen, nem hosszabbított sokat, valamint nem is sürgette a néha ápolásra szoruló játékosokat. A cserekapus bemutatott pár nagy védést, de viszonylag nyugisan maradt 0–0 az állás a szünetig. Csak sajnos egy újabb játékos sérült meg a 40. perc körül a "vendégeknél" úgy, hogy nem tudta folytatni, ő sajnos a szünetben sem lett jobban, így egy egész félidő emberhátrány várt a Csillaghegyre.

Itt nagyot védett a frissen beállt kapus.

Ebéd menü! Persze kicsit csalás a kép, én üdítőt ittam, mert délután még vezettem. Mondjuk csapolt Pilsnert azért ittam volna, hiszen innen még haza is bicikliztem, kiment volna az, de a Heinekenre nem vágytam.

Másodjára jártam ezen a sporttelepen, de először találtam nyitva a büfét: sörből csak dobozos Heinekent kapni, de elég csábító volt így ebédidőben a fasírtos zsemle 950 forintért, amúgy is biciklivel mentem ki, megérdemeltem a jutalmat. A második félidőt a büfé elől néztük már a többiekkel, tehát mindkét játékrészben ahhoz a kapuhoz voltunk közelebb, ahová a Mészöly támadott - így aztán közelről láthattam a hazaiak vezető találatát az 56. percben egy szépen kijátszott akció végén. Érett a gól, csoda volt az is, hogy eddig húzta a Csillaghegy. Ám ezt követően közel álltunk egy újabb csodához: sorra alakított ki ziccereket a "vendég" csapat, igaz, közben egy elég szabályosnak tűnő gólt is szerzett a Mészöly, amit les miatt érvénytelenített a spori. 

Csodálatos fekvésű pálya háttérben a Róka-heggyel. Érdemes megfigyelni a 15-ösön a fekete nadrágot. Igen, ő volt a kapus az első félórában.

A 75. percben megduplázta előnyét a hazai csapat, de egy percre rá szépített a Csillaghegy. Az utolsó negyedórában mindkét oldalon kialakult több ziccer is, óriási egyenlítési lehetőségeket puskázott el a Csillaghegy, de simán lehetett volna 3–1 is. Tíz emberrel hősiesen, óriásit küzdött a Csillaghegy, de pont nélkül maradt, így csak 15. a tabellán. Nagyon szurkolok Óbuda második legrégebbi klubjának, Esterházy Péter, sőt, az Esterházy-fivérek egykori csapatának, hogy maradjon bent, és remélem, minél előbb hazaköltözhet a Márton útra!