Évnyitó meccs Škodavárosban

Gondolom már senkit nem lepek meg azzal, hogy 2026 első meccse nekem egy cseh bajnoki volt. Sőt, az sem jelenthet nagy meglepetést, hogy a prágai Bohemians egyik meccsére mentem ki.

A helyszín ezúttal Mladá Boleslav volt. Néhány mondatot mindképp érdemel ez a város, hiszen nem egy átlagos cseh település, itt található ugyanis a Škoda központja, egy Monacónál is nagyobb autógyár, ahol tavaly 600 ezernél is több autót készítettek - ezzel Európa legnagyobb autógyára volt a tényleges volumenben. Viszonyításképpen a győri Audiban ennek kicsit több, mint a negyede, az esztergomi Suzukiban az ötöde volt tavaly a kibocsátás. Szóval elég nagy gyár.

A Škoda így aztán alapjaiban határozza meg ezt a várost, ezzel együtt természetesen a kocsmákat is. Például Škoda-kormány és lámpa van a helyi kisüzemi főzde falán, Škoda-emblémás mezek és sálak egy másik klasszikus helyen, a Siketfajdban, de ami ezeknél sokkal mókásabb volt, az a közönség a Max Bar nevű helyen. Oda a meccs után ültünk be, nyilván már spiccesen, így a hangos beszélgetésünkre az első percben jött válasz magyarul. Később kiderült, hogy a bent ülő 6-8 emberből egy volt cseh, az összes többi szlovák. A nagy részük káromkodni tudott magyarul, esetleg még annyit értettek, hogy "egészségedre!", de volt egy magyar származású rozsnyói ember, vele jót beszélgettünk egy darabig, csak aztán kínossá vált az oroszpártisága. 

Amúgy engem megfogott a helyzet komikuma: elmész nyugatra Szlovákiából, abból az országból, ahol lakosságarányosan a legtöbb autót gyártják a világon. Mit csinálsz a választott hazádban? Hát persze, hogy autógyárban dolgozol! Jó, Rozsnyón nincs autógyár, ha meg már elindulsz, minek állj meg Pozsonyban, amikor Mladá Boleslavban másfélszeres pénzt ad ugyanaz a konszern? Nem beszélve arról, mennyi sört vehet a fizetéséből a cseheknél, és mennyit a szlovákoknál, ugye! (Ezt az alkalmi ivócimboránk mondta, de persze magunktól is tisztában vagyunk a viszonyokkal, ezért is jár a társaságunk Csehországba sörözni.)

Na, de ugorjunk csak vissza az időben a Max Barba érkezésünktől két órát! 

Támadjuk a stadiont!

A meccs előtt a Škoda múzeumban jártunk, majd két kiváló vendéglőben, az egyikben ebédeltünk is, így mondhatni, alapozás nélkül érkeztünk meg a gyárral szemközti lakótelepen található stadionba. A jegyet előre vettük online, a bejutás szinte semmi időt nem vett igénybe. A vendégszektor kb. fele telt meg, körbenézve a stadionban általánosan is a félház lehetett reális. A Mladá Boleslav nem rendelkezik komolyabb táborral, de azért jó 25-30 ember összeállt nagyjából egységes szettbe, volt pár drapijuk, kiírás a PAOK-ra emlékezve, szóval a kötelező köröket hozták.

Szolid Škoda-reklám jobbra.

Ahogy a Bohemka-tábor is hozta, amit vártam: szinte csak ismerős dalok, fűszag, kiváló emberek. A büfé első ránézésre olyan, mint otthon: sor, lepukkadt környezet. Azonban pillanatok alatt pörög a sor, gyorsan és jól csapolnak, no meg a 800 forintnak megfeleltethető koronáért Radegast jár, nem valami izé. Jó, persze a tízes Rade nem a csúcs, sőt, talán egy Kozel kivételével csak jobbat ittam nála ebben a pár napban, azért összehasonlíthatatlanul jobb sör a hazai stadionkínálat 90 százalékánál. Természetesen kolbászt is árultak.

Kimondott örömmel vettem észre, hogy egész sok paksi matrica maradt itt a nyári KL-selejtező óta, a REAC-matrica viszont igencsak meglepett. A Slavia és a Sparta matricáinak száma a falon csökkent, a WC-k mellé dobálva megnőtt a meccs végére, nem túl nagy meglepetésre.

Sor a büféhez, balra otthonos érzést adó panelek, középen a Škoda egyik központi épülete.

A meccs színvonala nem verte az eget, a hangulat sokkal jobb volt, legalábbis a vendégben átélve. Persze tudni kell, hogy a cseh bajnokság 13. helyezettje fogadta a 12. pozíciót betöltő csapatot (összesen 16-an versenyeznek a ligában), szóval csodát nem lehetett várni. Nem először írom, hogy a cseh bajnokság magasabb szintet képvisel, sőt, inkább egészségesebb, mint az NB I., de ettől még a két-három élcsapat mögötti mezőny nagyjából az NB I. posványának a szintje. A nézőszám viszont magasabb (pedig hasonló a népesség és még hoki is van a cseheknél), amit én egyértelműen az egészségesebb, nem átpolitizált és nem állami pénzekkel kitömött mezőnynek tudok be, ennyit tesz a piaci verseny a fociban - jó, meg kicsit jobb is a csehek átlagéletszínvonala.

A 16. percben a Bohemka szerzett vezetést, és bár a gól után kicsit visszább húzódott a csapat, az egész első játékrész a vendégeké volt. A második félidőt viszont megnyomta a Bolka, a 69. percben érett góllá a nyomás. Öt perccel később ismét vezetést szerzett a Bohemians, de ki sem ünnepeltük magunkat, megint jött az egyenlítés. Volt helyzet itt is, ott is a végén, de több gól nem esett. Ugyanúgy 2–2 lett a vége, mint amikor egyszer Prágában jártam kint ezen a párosításon. 

Megjegyzem, az első két gólról lemaradtam, a Bohemka első találata alatt még a büféből jöttünk ki, az egyenlítés alatt a mosdóban jártam. Magyarul az idei első meccsem első két gólját se láttam, még szerencse, hogy a második kettőt igen!

A végén mindkét tábor megtapsolta a csapatát, a prágaiak egy-két rigmust is lenyomtak a játékosokkal, mindezt úgy, hogy a döntetlen előtt zsinórban négyszer kapott ki a Bohemians, az elmúlt tíz meccséből pedig egyet nyert meg. Nem fényrejáró tábor, az egyszer biztos, és nincsenek befeszülve az eredményeken. Kicsit a gyűlölködést hiányoltam a lelátón, némi gúnyolódás ugyan volt a vendégtáboron, de ez semmi ahhoz képest, amit egy komolyabb tábor ellen, mélyebb vidéken nyomnak le - még a "prážsky kurvy to jsme my" sem hangzott el, pedig azzal tudok a legjobban azonosulni fővárosiként. Legalább Prága nevét skandálták egyszer, azt nagyon éltem.

Kifelé sétálva - az elején említett Max Bar felé tartva - sikerült összeakadni ismerősökkel. Pontosabban a társaságunk egy része ismerte az eperjesi Bohemka-szurkolót, aki a magyar szót hallva jött oda hozzánk kissé kapatosan, ámde elég jó állapotban ahhoz, hogy előtúrja közös fotóját Magyarország legnagyobb Bohemians-szurkolójával, akivel már találkozott itt egy kupameccsen. Nyugi, nem én voltam az, én először jártam Boleslavban. Hosszabb beszélgetésre nem volt idő, a többiek így is ott akarták már hagyni eperjesi barátunkat - akkor még nem tudtuk, hogy közel sem az utolsó felvidéki lesz aznap, akivel beszélünk. 

Talán nem szükséges fordítanom. Ez amúgy már Kutná Hora, nem ezért mentünk, de bónusznak jó volt!

A meccs szombaton volt, vasárnap némi kultúrprogram (Kutná Hora) után Humpolecbe, a Bernard sörgyár városába vezetett az utunk. Ez itt nagyrészt már nem izgalmas, csak a hazaút slusszpoénja miatt hoztam fel, bár az kétségtelenül menő, hogy a város talán egyetlen olyan kocsmájában, ahol nem a helyi sört mérik (hanem kiváló Pilsnert), a csapos magyar, Rimaszombatról került oda, de egyúttal nagy Slavia-fan is. A Bohemkát nem is hoztuk fel neki, hiszen annyira csodálatos élmény volt magyarul kérni egy csehországi vendéglőben sört és ételeket.

Na, de a slusszpoén Havličkův Brod vasútállomása mellett:

Igen, az ott Bohemka-sál Prágától bő egy órányira egy helyijáratos buszon.