A Pest megyei másodosztály mindkét csoportját egy budai agglomerációs település csapata nyerte, a déli csoport bajnokavatóján kint voltam.

Gondolom a pécsi szurkolókat annyira nyugtatja meg a címben megfogalmazott állítás, mint engem az alcím - a kiesés az kiesés, de azért érdemes egy kicsit belemenni a számokba.

Lehetett volna ez még szebb, de ahogy a klasszikus is tartja: az előrelépés megkérdőjelezhetetlen. 

A bajnoki cím pedig a tortából kiugró meglepetésvendég (ízlés szerint egy tetszőleges modelltől kezdve Kenesei Krisztiánon át valamelyik Kerület-legendáig bárki lehet) lett volna, de az már nem jön össze. Pár percig azért már lélekben érezhettük a siker ízét vasárnap, de az idei szezonra ebből ennyi jutott.

Az utolsó fordulóig teljesen nyitott maradt a kiesés kérdése a BLSZ I-ben. 

A Kerület simán nyert a Veszprém ellen, és a többi eredmény is számára kedvezően alakult. Lehet ezt még fokozni? Éppenséggel még van hova!

Ki ellen jöjjön össze a gála, ha nem az ellen a csapat ellen, aki ősszel a legnagyobb csapást mérte ránk?

Egy héten belül két BLSZ III-as meccsen is jártam, egy posztba sűrítem az élményeimet a budapesti amatőrfoci szépségeiről.

Csornán folytatta sorozatát a Kerület: megint nehezen sikerült legyőzni egy kiesőcsapatot, de a győzelem azért megvan.

Az Amatőr Kupa 59 éve íródó történetében (57 döntőt rendeztek az ideivel együtt, kettő kimaradt) mindössze második alkalommal tudta fővárosi csapat elhódítani a kupát. Óbudai először.