Szeptember utolsó vasárnapján két meccsen jártam, ezeken együtt 12 gólt láttam, ráadásul a második mérkőzés a Kerület sima győzelmét hozta. Kell ennél több?

Dunaharasztiban sem tudott nyerni a Kerület, bár nem is kapott ki. Egy újabb olyan meccs, amit nemhogy a feljutásért, de még a dobogóért küzdő csapatoknak is be kell húzni, nem sikerült.

Szeptember közepén már a Budapest-kupa második fordulóját rendezték, ezúttal két budai csapat összecsapására látogattam ki.

Természetesen fogalmam sincs róla, hogy hol és mennyi lehetőség adódik hasonlóra, de az biztos, hogy nem fordulhat elő túl gyakran, hogy egy nap egy klub három felnőttcsapatának meccsére kimenjen valaki. Szombaton Baranyában jött össze ez a triplázás.

A döntetlenekben az a jó, hogy azok nem vereségek, így aztán félig teli pohárnak is lehet látni őket. Van, amikor teljes joggal - most viszont kétszer is üres poharat kaptam, avagy ilyen a futball lélektana.

A BLSZ nem holmi profi futball, itt bizony megtörténhet, hogy egy klub csütörtökön kupameccset játszik, pénteken meg már bajnokit. A Ludovika SE állt bele egy ilyen feszített programba, majdnem rá is fázott.

Stílszerűen az utolsó nyári meccsem idén egy Balaton parti megyei összecsapás volt.

Megint egy nehezen megszerzett, és ettől még inkább édes sikeren van túl a Kerület.

Ha nem is sok helyen, de néhol előfordul a magyar alsóbb osztályokban, hogy hajóval/komppal a leggyorsabb eljutni a helyi csapat idegenbeli meccsére. Főleg Pest megyében találkozhatunk ilyen helyszínekkel.

Egészen különleges helyszínen jártam meccsen a hétvégén, ahol több kultúrkör is találkozik, de igazából az egészet belengi a Monarchia szelleme.