Abszolút értékben és meccsenkénti átlagra leosztva is gólrekordot hozott számomra az idei év. Összefoglaló számokkal!

Még az évértékelő posztom előtt, a területi bajnokságok téli szünetre vonulása apropójából szétnéztem, merre mi a helyzet, és önkényesen kiemelten nektek pár érdekességet!

Szépen keretbe foglaltam ezt az évet, ahogy az első idei bajnokim, úgy az utolsó is a Pest megyei első osztályban lejátszott, fagyoskodós meccs lett jó messze Budapesttől. 

Kivételesen a Kerület első csapata helyett a fakó meccsére látogattam ki a hétvégén, és ha már Újpesten jártam, megnéztem egy veszélyben lévő focipályát is.

Lehet, hogy érdekesen hangzik a cím, de mindjárt megmagyarázom! Nyugi, azért így is lesz meccsbeszámoló a posztban, de előbb pár szó arról, hogy miért nem jutottam ki a Letnába.

Két beszámoló egy posztban! A két megénekelt meccs között egy hét telt el, ennyi idő alatt még nem felejtettem el az elsőt sem.

Szeptember utolsó vasárnapján két meccsen jártam, ezeken együtt 12 gólt láttam, ráadásul a második mérkőzés a Kerület sima győzelmét hozta. Kell ennél több?

Szeptember közepén már a Budapest-kupa második fordulóját rendezték, ezúttal két budai csapat összecsapására látogattam ki.

Természetesen fogalmam sincs róla, hogy hol és mennyi lehetőség adódik hasonlóra, de az biztos, hogy nem fordulhat elő túl gyakran, hogy egy nap egy klub három felnőttcsapatának meccsére kimenjen valaki. Szombaton Baranyában jött össze ez a triplázás.

A BLSZ nem holmi profi futball, itt bizony megtörténhet, hogy egy klub csütörtökön kupameccset játszik, pénteken meg már bajnokit. A Ludovika SE állt bele egy ilyen feszített programba, majdnem rá is fázott.