Guinness-Rekord-gyanú Baranyában

Természetesen fogalmam sincs róla, hogy hol és mennyi lehetőség adódik hasonlóra, de az biztos, hogy nem fordulhat elő túl gyakran, hogy egy nap egy klub három felnőttcsapatának meccsére kimenjen valaki. Szombaton Baranyában jött össze ez a triplázás.

Az egész azzal kezdődött, hogy a III. kerületi TVE megkapta a PEAC-ot a Magyar Kupában. Amikor kiderült a pontos kezdési időpont (szombat 13 óra, PMFC Stadion), körülnéztem, milyen megyei meccsel lehetne összekötni ezt a pécsi kiruccanást. A cél a Komló vagy a PVSK hazai meccse lett volna, de sajnos mindketten idegenben játszottak - a PVSK éppen a PMFC Stadionban, 11-től, a PEAC II ellen. Nem sok izgalmas helyszínt találtam úgy, hogy onnan még haza is lehessen jutni tömegközlekedéssel, végül Pécsváradot szemeltem ki, ahol a PEAC III volt az ellenfél a megyei másodosztályban. 

Több verzió is körvonalazódott szombatra, közben ahogy közeledett a túra napja, világossá vált, hogy - számomra teljesen érthetetlen módon - nincs nagy érdeklődés a kupameccs iránt, pedig az időpontja a lehető legideálisabb. Kedves "Értelmetlenül Magas" szurkolótársam beteget jelentett, így végül Italboltos Sanyival ketten, autóval támadtuk Pécset. Nekem remekül jött ki a lépés, Kedvesemnek is programja volt szombatra, akkor érhettem haza, amikor akarok, nem kellett sietni - belefért akár három meccs is.

Korán, fél 9 után indultunk el, az M6-oson kiválóan haladtunk, Baranyába érve pedig már Thompsont, valamint bosnyák és szerb háborús nótákat hallgattunk, elvégre szinte már a Balkánon jártunk. Nem volt kimondott cél a PEAC II meccse, maximum egy félidő belőle, ám végül azzal együtt, hogy a másik hobbim kedvéért a pécsi buszállomásra is betértünk, simán megérkeztünk 11:15 körül. 

A PEAC II nem a centerpályán, hanem attól nyugatra, egy edzőpályán (de füvesen!) játszott. A pályára remekül ráláttunk a Szigeti útról, ahol a stadion vendégbejárata is van, az autót is ott dobtuk le. Érdekes az infrastruktúra, az edzőpálya csak a Stadion utcából volt elérhető, de onnan a stadionba csak az utcán át lehetett átmenni - kivéve persze a stábtagoknak. Idilli volt fentről nézni a meccset, de szeptember ellenére annyian tűzött a nap, hogy elég volt ebből 25 perc. Mondjuk lent sem volt jobb - se WC, se büfé, se árnyék, remek kis grund! Vittem be magammal azért egy Pilsnert a második félidőre.

Megkapó környezet!

Bár találtunk eredményjelzőt, az nem működött, a nagyjából 70-80 néző egyikétől tudtuk meg, hogy a szünetben a PVSK vezetett 1–0-ra. Mint utólag megtudtam, a 2. percben esett a gól, teljesen esélytelen lett volna elérni.

Közvetlenül belépés előtt és után.

Nem tudtam eldönteni, kinek szurkol a többség, talán egyetemistából és szülőből lehetett többet látni, de a PVSK-nak is szurkoltak páran - néha össze is szólalkozott egy-egy ember vitatottabb ítéleteknél, de nem komolyabban. A vasutast éreztem veszélyesebbnek, bár a PEAC II küzdött rendesen az egyenlítésért. Ez a 70. percben egy büntetővel sikerült is, ám sokáig nem örülhettek a hazaiak, a 73. percben ismét a PVSK szerzett vezetést. Az állás a végig nem változott, megtörte a hazaiakat az egyenlítés után egyből bekapott gól, nagy sansz már nem adódott előttük. A PVSK a negyedik, a PEAC II a harmadik ezzel a Baranyai megyei I. osztályban a harmadik kör után, egyaránt hat ponttal. A PEAC II nem juthat fel, sőt, inkább a visszasorolásra készülhet, ha a PEAC nem lesz képes bennmaradni az NB III-ban. 

Tíz percünk volt átérni a nagyjából 50 méterre lévő lelátóra, csak éppen ehhez meg kellett kerülni a fél környéket. Se baj, ezzel számoltunk, azzal viszont már nem, hogy ugyan kell venni belépőt a kupameccsre, de nincs vendégpénztár. Később kiderült, hogy a büféért és a mosdóért is a hazaiba kell átjárni, egészen elképesztő szint. Ezres volt amúgy a beugró.

A fehér épület másik oldalán található a PMFC Stadion vendégszektora, de...

...csak jelentős kerülővel, errefelé jutottunk el oda.

Szóval ekkora távolságról is sikerült picit késni, de még éppen időben értünk be a lelátóra, tizenegyest végezhetett el a Kerület, Bencze nem hibázott, 0–1. Jól kezdődött a meccs, és örömmel láttam, hogy 11-en is összejöttünk a vendégben. A sok infrastrukturális hiányosság mellett nagy előnye volt a szektornak az árnyék, valószínűleg vállalhatatlanul berúgtam volna, ha még egy félidőt tűző napon nézek meg sörrel a kezemben. Már-már elvárható módon a PMFC Stadionban Pécsi Szalont adnak, de sajnos csak dobozost, azt 890 forintért. Mivel azonban a büféhez az utcán át is lehetett menni, a szünetben inkább a Sparban vett sörrel töltöttem újra. 

Csodálatos ez a barátságos környezet!

A Kerület közben hozta az elvárhatót, több óbudai támadást láttunk, majd egy szöglet után Erdei fejelt a kapuba (az orrunk előtt!), már 2–0 ide! Nem akarom bántani a PEAC-ot, de akár a tavalyi eredménye, akár ez eddigi hét forduló alapján nekem úgy tűnik, az NB III idei 64-es mezőnyének egyik, ha nem "a" leggyengébb csapatáról van szó, azaz elvárás volt a Kerületke győzelme.

Szürreális a pécsi stadiont meccsen ilyen üresnek látni.

Az első félidőben nem is volt gond, nagyon sima győzelem érett. A szünet után viszont megváltozott a játék képe, az első percekben a hazaiak nyomtak, ám egyszer eladták hátul a labdát, majd az valahogy begurult a kapuba - mi a másik oldalról semmit nem láttunk ebből, azok sem, akik nem söröztek, nem azon múlt. Az eredmenyek.com Benczének adta, hivatalosan öngól, a Kerület videófelvételén is inkább utóbbinak tűnik, elrúgja az egyik védő Bencze elől a labdát, be a saját kapujába. A teljes jelenet alá illene is a Benny Hill Show zenéje.

Ettől függetlenül jött előre tovább a PEAC, megérdemelten szépítettek is a pécsiek az 58. percben. A lendület szerencsére alább hagyott, nem kellett izgulni a végén, simán jutott be a legjobb 32 közé a Kerület. A sorsoláson sajnos nem kaptuk meg a Kelent vagy a Pilist, de a Soroksár elleni hazai legalább nem teljesen reménytelen - persze nem a Kerület az esélyesebb.

A meccs alatt megismerkedtem egy békási szurkolóval, aki először volt kint Kerület-meccsen. Pilsneres pólóban jelent meg, nemrég ért vissza Prágából, és váltig állította, hogy a pécsi Beertok 2.0 sörözőben érdemes megkóstolni a Pilsnert, már-már cseh szint. Engem meggyőzött, bár egyből Pécsváradra akartam menni, végülis busszal is át tudtam még érni a meccsre, Italboltos Sanyi amúgy is sietett haza, legalább így mehetett egyből a pályára a 6-os út helyett - ami mondjuk rövidebb, de valamivel csak lassabb.

Mint kiderül, a Beertok ráadásul a PMFC-szurkolók egyik törzskocsmája, egy jó adag pécsi ultra érkezett oda nyitásra, szerencsére nem érdekelte őket túlságosan, hogy 1887-es minta van a pólómon. Tényleg kiváló Pilsnert csapolnak a helyen, messze a nap legjobb söre volt nekem, de azért abban megállapodtunk, hogy meg sem közelíti azt, amit bármelyik cseh márkakocsmában kapni. Azt csak én teszem hozzá, hogy szerintem a Mona Lisa Pilsnere is talán veri ezt a pécsit, mindenesetre minden ilyen műintézmény megismerésének örülök!

Az egyetlen csapolt söröm, kiváló!

Természetesen gyenge voltam, és nem mentem el már a 16 órás busszal, sőt, szívesen söröztem volna még tovább a többiekkel. Végül fél 5-kor szálltam buszra, akkor kezdődött a Pécsvárad–PEAC III a Baranya megyei másodosztályban, ám távolsági járattal mentem, ami hamar átért, meg se állt sehol odáig, kb 20 percet késtem. Csúnya, de belefér.

A Pécsváradi Spartacus meghatározó klubja (volt?) a megyének, 1996-tól kezdve 2024-ig nem szerepelt a megyei I. osztálynál alacsonyabb szinten, sőt, a 2000-es évek végén két szezont a harmadosztályban, a hatcsoportos NB III-ban is eltöltött. A harmadosztályba jutásra később is lett volna esélye az együttesnek, 2011 és 2020 között ötször nyerte meg a megyei I-et, 2018-2020 között zsinórban háromszor. Az öt idényből egyszer sem vállalta a feljutást a Pécsvárad, az osztályozót egyszer igen, akkor le is győzte a Szentlőrincet, de nem nevezett az NB III-ba. Ezek után még zsinórban öt ezüstérem következett a megyei I-ben, majd egyesülés a Lovászheténnyel és két osztálynyi visszalépés - nem nehéz kitalálni, hogy anyagi gondok lehetnek e nem túl szép újkori történelem mögött. A visszasorolás után ismét különvált a Lovászhetény és a Pécsvárad, a megyehármat egyből megnyerte a váradi csapat, így most a megyei másodosztályban szerepel.

A PEAC 2022 óta indít harmadik csapatot, a klub egyből megnyerte a megyei harmadosztályt, azóta megyekettes, és mivel van egy PEAC II a megye I-ben, nem is juthat feljebb (ahogy az a megyei csapat sem, hiszen ott a PEAC az NB III-ban). Érdekes kérdés, mi lesz, ha a PEAC kiesik az NB III-ból (amire azért van reális esély), gondolom megmarad a PEAC III, csak majd a megyei harmadosztályban fog indulni, mert a PEAC II-t is lejjebb fogják sorolni. 

Tehát az első félidő közepén érkeztem meg Pécsváradra: belépő nincs, de büfé se, az eredményjelző nem működött. A mosdó a felújítás alatt álló klubházban volt, nem éppen idilli helyzet. Ráadásul a Google Maps által jelzett Julianus söröző zárva volt, így a szünetig pihentem és körbejártam a sporttelep egyik felét, majd elmentem a buszmegálló melletti Tom Marketbe stílszerűen Pécsi sörért és némi ételért. A második félidőt már a lelátóról néztem.

Érkezésemkor már 1–0 volt az állás, nem sokkal maradtam le a gólról. Cserébe a második találatot már láthattam a 38. percben, kétgólos hazai előnnyel mentek a csapatok a szünetre. A második játékrész elején szépített a PEAC III, majd emberelőnybe került egy érdekes szituáció után: talán tényleg gólhelyzetben lépett volna ki a támadó, de nem az utolsó ember buktatta. Bő fél óra volt hátra ekkor.

10 a 11 ellen a Pécsvárad játszott veszélyesebben, bár akadt a PEAC-nak is egy-két helyzete, sokkal több lehetősége volt a hazaiaknak lezárni a meccset, nagy ziccerek maradtak ki, de végül maradt a 2–1. A lelátón megtanulhattam azt is, hogy a poloskát büdös Bencének hívják Baranyában, én eddig csak a büdös Pannit ismertem Veszprém megyéből - "mink Pesten" meg nem becézzük. A játék mellett az előttem ülő bácsik szórakoztattak a második félidőben, bár jobb beszólásuk volt, de komoly feszültséget itt sem tapasztaltam.

Az biztos, hogy nem én voltam az egyetlen, aki szombaton a PEAC mindhárom találkozóján kint volt, az egyik terebélyesebb stábtagot mindhárom találkozón kiszúrtam, de amúgy egyik-másik harcosabb futballanyu is gyanús volt, bár valószínűleg nem ugyanazokat láttam és hallottam mindháromszor. Bárhogy is legyen, szerintem rekordgyanús, és mindenképpen menő egy nap egy klub három felnőttcsapatának a meccsére is kimenni!  

Érkezik a buszom az utolsó fényekben a Mecsek alján található Pécsváradra. Szép környék amúgy!

Pécsváradról Bonyhádon át Szekszárdra buszoztam, onnan meg Sárbogárdon át haza vonat. Hosszú túra volt, a vonaton már elszunyókáltam néha, de megérte. Tartom, hogy inkább egy napból hozok ki többet, mint egy hétvégén két nap is meccsre menjek - főleg most, amikor az asszonynak is programja volt. Idén eddig mind a három kupahétvégém remekül sikerült, több meg ugye nem lesz, a Soroksárt szerdán fogadjuk. Ha nem is csoda, de nagy bravúr lenne megélni a tavaszt, viszont ideje lenne már, utoljára a korona alatt, 2021-ben sikerült (Honvéd, 1–3 zártkapun, utcáról néztük páran szakadó esőben), azelőtt a Dorog ellen 2020-ban, az is emlékezetesre sikerült, még oda-visszavágós rendszerben 4–1-re kaptunk ki az akkor NB II-es bányászok ellen.