Szurkol is, meg grundol is, azaz groundhopperkedik

Bányásznap októberben

2024/10/07. - írta: pörgeszurkol

Természetesen tudom, hogy a bányásznapot szeptember első vasárnapján tartják, ám nálam ez most csúszott egy hónapot: október első vasárnapjának délutánján két bányászcsapat otthonába is kilátogattam.

Nyilván nem lesz meglepő, hogy a két meccs egyike a Dorog–III. kerületi TVE volt, egy igazi rangadó az NB III-ban. Már-már szokás szerint szutyok idő fogadott minket: hol esett, hol csak szitált az eső, és volt vagy 12 fok. Az élményt fokozta, hogy a vendégben nincs semmi fedett rész, kivéve a WC előterét - mondjuk a vizesblokk legalább korrekt, mellette a büfénél sem volt sor - a kínálatával viszont nagyon elégedetlen vagyok. Bár az itallapon az ihatóság határát súroló Heineken, és a kifejezetten élvezhető Krušovice is szerepelt, egyiket sem lehetett kapni, Soproni és Steffl bezzeg volt. Utóbbiból vettem egy dobozzal 800 forintért a kezdés után pár perccel, és azzal el is voltam végig, a 80. perc körül fogyott el, annyira rossz volt, nagyon nem akart csúszni - de legalább nem melegedett fel.

20241006_135823.jpg

Szeretem a dorogi pálya látképét.

Ezeket leszámítva amúgy jó buli volt a dorogi túra, ezúttal zömében autókkal mentünk, összejött vagy 50-60 ember a vendégben, szerintem ez NB III-ban több mint szép utazó létszám. A szurkolás is jól szólt, senki kedvét nem szegte az időjárás, és az sem, hogy 40 perc után már 2–0-ra ment a Dorog: az első találat előtt Hajagos óriásit védett, de persze a kipattanó is hazai játékos elé került, a második gól kicsit kapushiba volt sajnos. Érezhette a Dorog, hogy nem igazságos ez az állás, egy rövid hazaadás képében kapott egy ajándék labdát Barczi, aki az ilyen lehetőségekkel élni szokott: 2–1-gyel mentünk szünetre.

A második játékrész szórakoztatóbb volt, jobban játszott a Kerület. A vizes pályán persze sok volt a hiba, az elakadó labda és a sérülésveszély is megnőtt (még az első félidőben hazai oldalon egy csúnya sérülés is történt) - nem segítette a jó focit az időjárás és a pálya állapota sem. Ezek ellenére sorra alakította ki a helyzeteket a Kerület, de az egyenlítéshez kellett a hazai kapus, aki az egyik akció végén, a kapuból nagyjából 10 méterre kimozdulva a szélről érkező labdát egyszerűen nem tudta megfogni. A baki pont elég volt ahhoz, hogy Szabó lecsapjon a labdára és az üres kapuba gurítson. Ez a 83. percben történt, a lefújásig egy dorogi kontrát leszámítva a Kerület veszélyeztetett, de nem volt reális sansz a győztes gólra - azt hiszem, igazságosabb is az iksz, persze ez egy pillanatig sem érdekelt volna, ha valahogy behúzzuk a meccset.

20241006_140902.jpg

Négyen nem értük be ennyi focival, gyorsan indultunk tovább Sárisápra megyeegyre - a pacsizás azért belefért a lefújás után. Érdekes egyébként, hogy az NB III-ban 13-kor kezdődtek a meccsek, a megye I-ben viszont 15-kor, de ez az anomália most jól jött: több kiválónak ígérkező megyei meccset rendeztek Dorog környékén. A fellelhető képek és infók alapján Sárisáp tűnt a legjobbnak hopperkedni. Nem csalódtunk!

A 8. percre sikerült megérkezni a Sárisápi Bányász sporttelepére, ekkor egyenlített a Vértessomló, pont a kapu mögül csodálhattam meg, ahogy a sárisápiak kapusának kezei között megy be a labda - hallottam is a pálya felől egy "mondtam, hogy lőni kell neki!" megállapítást. Azt, hogy ezzel 1–1-re módosult az állás, a helyi műsorközlőtől tudtuk meg, aki bizony profibban végezte a dolgát, mint a dorogi kollégája - vagy csak a kihangosítás volt rosszabb Dorogon, nem tudom.

20241006_150958.jpg

Talán a legkevésbé érdekes perspektíva a pályáról, de innen láttam a gólt az ide közelebb eső kapuba - VIP!

A Dolina becenévvel illetett grund maga a tökély! Nem is táboroztunk le egyetlen helyen, szépen, komótosan körbejártuk a pályát, a végén a lelátón üldögéltünk. A panorámára sem lehetett panaszunk, de egyébként egész magas színvonalú meccset hozott össze a két csapat - mármint a negyedosztályhoz mérten. Apró lábjegyzet, hogy a szombati ferihegyi Ikarus-találkozó után megvolt az 51. budapesti pályám is, az egykori MALÉV-pályán, a Vilmos Endre Sportcentrumban néztem meg a Flotta–Issimo meccset: 0-1 lett, de a színvonal és az élvezeti érték meg sem közelítette a sárisápit.

20241006_151317.jpg

Itt már alakul a látkép. A szemközti lelátót nemrégiben újították fel.

Ejtsünk pár szót a klubokról is, érdemes, mert megyei szinten komoly történelme van mindkettőnek. A Vértessomló most éli fénykorát: 1961 óta összesen négy szezonban (mind a 70-es évekre datálódik) nem indult csak el valamilyen szinten a falu csapata, mely országos bajnokságban soha nem járt. A megyei I. osztály 2006-ban jött össze először, akkor csak egy szezonra, 2015 óta viszont folyamatosan itt szerepel a klub.

A Sárisápi Bányász múltja fényesebb, többször járt az NB III-ban is a klub, és ami talán még figyelemreméltóbb, hogy 1941 óta minden szezonban elindult valahol. A Bányász nevet 1951 óta viseli a csapat, ami 17 szezont töltött el a harmadosztályban, legutoljára 2010/2011-ben. A csúcs az 1960-ban elért ötödik hely, azóta amikor NB III-ban járt a Sárisáp, nem fért be az első tízbe.

2011-ben egyből három osztályt zuhant vissza a csapat, félig-meddig megszűnt: a 14. helyen végzett akkor a Sárisáp, éppen a Dorogot megelőzve, mely így maradt csak bent egyáltalán a harmadosztályban. Ezekben az időkben amúgy Sárisáp-Sikér néven szerepelt a csapat, majd a visszasorolást követően a megye III-ban indult el, amit egyből megnyert. Két szezont eltöltött a megye II-ben is az immár Sárisápi Bányász II néven futó csapat, ami nevét visszakapva 2014 óta megszakítás nélkül megye I-es, a korona alatt ezüstérmet is nyert. A névváltások oka, hogy az NB III-as kiesés után az első csapat indulási jogát az éppen újraszerveződő Tatabánya vette meg, a Sárisáp beolvadt a TASK-ba, a TASK-Sárisáp indult el a megyei I-ben, míg a második csapat vitte tovább a nevet és a helyi focit. 2014-ben ez az összeolvadt klub bedőlt (papíron megmaradt, de nem indított felnőtt csapatot a következő szezontól), és ismét Sárisápi Bányász lett a neve az addigi második csapatnak, immár a megyei I-ben. Nézzétek el nekem, hogy a Tatabányával való kavarást nem tudom pontosabban kibogozni: az biztos, hogy akkor éppen haldoklott a tatabányai foci, de még volt NB III-as csapat, amikor ez az egyesülés történt, viszont a megyei újrakezdéshez vélhetően a későbbi beolvadás is kellett, de az már nem érintette a Sárisápi Bányászt.

20241006_151801.jpg

Visszatérve a jelenbe, büfé sajnos nincs a sárisápi pályán, de talán ez az egyetlen negatívum, amit el lehet mondani róla - sört meg vittünk be, még a legutóbbi brnói túrámról maradt két Proudom, amiket most tökéletesen használhattam fel.

Szóval 1–1-nél kapcsolódtunk be az események folyásába, a somlói egyenlítő gólt csak ketten láttuk a négyből. A többieknek sem kellett sokáig bírni Sárisápon látott gól nélkül: egy egészen szép háromszögelés végén a helyi legenda Jurásek két védőt kicselezve lőtt a kapuba tizenpár méterről, ezzel lett 2–1 az állás a 21. percben. Természetesen fogalmam sincs a helyi viszonyokról, de a 2002-es Juráseket szerintem lehet helyi legendának nevezni, ugyanis kizárólag a Sárisápi Bányász játékosa volt eddig. Az MLSZ Adatbank szerint a különböző utánpótlás bajnokságokkal és futsallal együtt ez már a 395. meccse volt a csapat színeiben, felnőtt szinten pedig, ha jól számoltam, a 170. meccsén lépett pályára 22 évesen. Összetenném a két kezem örömömben (jó, ennél elsőre erősebb kép jutott eszembe), ha lenne ilyen helyi játékosunk Óbudán. 

20241006_152339.jpg

Az élet császára!

A játék képére innentől a küzdelmes jelző illik a legjobban, az iramra nem volt panaszunk, de valószínűleg nem élveztük volna ennyire a meccset egy kevésbé látványos környezetben. A második félidő közepe felé értünk át a lelátóra, elég jókor ahhoz, hogy egy kiváló összeszólalkozást nézzünk páholyból: pont alattunk volt a vendégek kispadja, az edző pedig valami ítéleten összeveszett a játékvezetővel és az igen erélyes partjelzővel is. Egy idő után már egyik-másik játékos is kiszólt a mesternek, hogy nyugodjon le. Talán a harmadik hazai gólnak is köszönhető, hogy ez megtörtént, már nem volt miért veszekedni a 70. perc után, eldőlt a meccs.

20241006_154837.jpg

A centerpálya felett van egy edzőpálya, arra merőlegesen - a kapu teteje már elég mohás.

20241006_154928.jpg

Így néz ki a centerpálya az edzőpályáról nézve.

Ha már a kiszóló játékosokat említettem, annyit azért megjegyeznék, hogy rengeteg remek káromkodás és beszólás hallatszott fel a pályáról végig, adott volt a klasszikus megyei hangulat, a közönség volt kicsit nyugodtabb talán, de néha onnan is érkeztek megfejtések és fenyegetések.

20241006_160045.jpg

Festői.

Az utolsó pillanatokban is kihagyott egy ordító ziccert a Vértessomló, a játék képe ikszes, de legalábbis szorosabb hazai győzelemre hajló volt, mint a 3–1, de maradt ez az eredmény a végére. Ezzel a Sárisáp 5., mindössze három pontra lemaradva a címvédő Tatai AC mögött - Tatán amúgy 3–2-re kikapott a Bányász, ez eddig az egyetlen veresége, a listavezető veretlen.  A Vértessomló 7., így már négy ponttal a Sárisáp mögött, de megnyugtatóan messze a mezőny hátsó felétől. 

20241006_161000.jpg

20241006_163345.jpg

Csak ajánlani tudom ezt a pályát, remek kirándulásokkal is összeköthető a Dorogi-medence vagy a Gerecse felé. Sok pályára elsüthető, hogy benne van az ország legszebb fekvésű grundjai között, de ha lenne ilyen válogatás (kellene!), abban szerintem felkerülne az élmezőnybe a sárisápi Dolina.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://porgegrundol.blog.hu/api/trackback/id/tr7818702224

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása