Lehet, hogy érdekesen hangzik a cím, de mindjárt megmagyarázom! Nyugi, azért így is lesz meccsbeszámoló a posztban, de előbb pár szó arról, hogy miért nem jutottam ki a Letnába.

Két beszámoló egy posztban! A két megénekelt meccs között egy hét telt el, ennyi idő alatt még nem felejtettem el az elsőt sem.

Szeptember utolsó vasárnapján két meccsen jártam, ezeken együtt 12 gólt láttam, ráadásul a második mérkőzés a Kerület sima győzelmét hozta. Kell ennél több?

Szeptember közepén már a Budapest-kupa második fordulóját rendezték, ezúttal két budai csapat összecsapására látogattam ki.

Természetesen fogalmam sincs róla, hogy hol és mennyi lehetőség adódik hasonlóra, de az biztos, hogy nem fordulhat elő túl gyakran, hogy egy nap egy klub három felnőttcsapatának meccsére kimenjen valaki. Szombaton Baranyában jött össze ez a triplázás.

A BLSZ nem holmi profi futball, itt bizony megtörténhet, hogy egy klub csütörtökön kupameccset játszik, pénteken meg már bajnokit. A Ludovika SE állt bele egy ilyen feszített programba, majdnem rá is fázott.

Stílszerűen az utolsó nyári meccsem idén egy Balaton parti megyei összecsapás volt.

Ha nem is sok helyen, de néhol előfordul a magyar alsóbb osztályokban, hogy hajóval/komppal a leggyorsabb eljutni a helyi csapat idegenbeli meccsére. Főleg Pest megyében találkozhatunk ilyen helyszínekkel.

Mozgalmas kupaszombaton vagyok túl, és csak megerősítést nyert a korábbi véleményem: a Magyar Kupa első egy-két fordulója a szezon legjobb része. 

Miközben a 15 éve regnáló rendszer le sem tudná magáról mosni a "stadionépítő" jelzőt (használjuk ezt akár pozitív, akár negatív kontextusban), hivatali idejében számos pályát tettek tönkre állami asszisztálással, néha aktív segítséggel. A posztban csak a budapesti grundokkal foglalkozom, de…