Egyre nagyobb a gáz a Gázgyárnál

A BLSZ I. hetedik fordulója után sajnos az ASR Gázgyár a tabella utolsó helyét foglalja el, és a Csepel ellen is durván beleszaladt a késbe a Gáz, pedig felcsillant némi remény az első félidőben, hogy talán nem is olyan rossz ez a csapat.

Aki már járt ott, az biztosan emlékszik a Gázművek MTE sporttelepére és annak környékére. Budapest egyik rejtett kincse a környék a Gázgyár impozáns tornyától nem messze, a város zajától elzárva, az Aquincum Múzeum szomszédságában. Bár az élvonalig sosem jutott el a klub, a Gázgyár (amióta a Gázművek nem támogatja a futballklubot, azóta ASR Gázgyár néven fut a korábbi Gázművek MTE) személyében egy nagy múltú, patinás budapesti kiscsapatról van szó, ami számára méltatlan lenne az ötödosztályba való visszaesés. Az idei szezont viszont nagyon rosszul kezdte az együttes.

Tradíció, hogy - általában -  szombat délelőtt 11-kor játssza hazai meccseit a Gázgyár. Ez ugyan ritkán ütközik más meccsekkel, mégsem olyan egyszerű úgy szerveznem az életem, hogy gyakran ki tudjak menni a gesztenyefákkal körülvett oázisba. Idén egészen október első hétvégéjéig kellett erre várnom, a 7. fordulóban viszont az ellenfél is elég hívogató volt, ugyanis a Csepel látogatott Óbudára.

A Gázgyár hat forduló alatt mindössze egy pontot gyűjtött, azt is az újonc MUN ellen - igaz, az öt vereségéből négyet a tabella első négy csapata ellen szedett össze az együttes, de így is elég harmatosra sikerült a kezdés. Mondjuk éppen Csepelen sem elégedettek a szurkolók, a kupa miatt eddig kevesebbet játszó szigetországiak csak egyszer tudtak nyerni a Gáz elleni meccset megelőzően, a többi mérkőzésükön ikszeltek - így a Vízművek ellen is, ahol kétgólos előnyt adtak le a szemem láttára.

Nem a Gázgyár volt tehát a találkozó esélyese, ennek ellenére pár tucat hazai szurkoló összejött a kezdésre- éppen sikerült beesnem nekem is a világ talán legjobb indulójára, viszont az első két-három percet a büfében töltöttem, hogy megkaphassam a megdöbbentően olcsó, 350 forintos Dreheremet - mint utólag kiderült, az Ászok is ennyi, így annak is megéri "válogatósnak" lenni, aki árérzékenyebb.

Bár ezen a képen nincs rajta mindenki, a Csepeltől ez kis létszám. Persze bármelyik más blaszos klubnál ez is elég menő lenne idegenben a város másik végén egy délelőtti meccsen.

Éppen a sörömet töltöttem ki a poharamba, amikor a hangok alapján felkaptam a fejem - azt még elcsíptem, ahogy a csepeli csatár (Tolnay Rokkó - nem, nem becenév) közelről a hálóba juttatja a labdát, de az akcióról lemaradtam. Mögöttem csak annyit jegyzett meg valaki, hogy "itt az első".

Valóban, ezek után sok jóra nem lehetett számítani óbudaiként, ehhez képest egészen jó első félidőt láthattunk: egy ízben ollózással lőtt kapura a Gáz, de mindkét oldalon láthattunk szép támadásokat, a csepelieknél sarkazós passz és tetszetős kényszerítő is előfordult. Aktívabb volt a Csepel, de a hazai kapus jól állta a sarat - a második gólját is egy nagy védés után kapta be szegény Schritt, a kipattanót a 16-oson kívülről lőtte be a csepeli játékos a hosszú alsóba, szép gól volt.

Ha a második találat nem lett volna elég, a szünet előtt nem sokkal egy hazai szabadrúgást megelőző kakaskodás közben sikerült kiállíttatnia magát Horváthnak. Ezzel minden eldőlt, ehhez képest a második játékrészben sokáig nem változott az állás.

Közben említésre méltó esemény volt, hogy sikerült úgy kirúgni a labdát a pályáról, hogy az eltalálta a 15 percenként közlekedő 106-os buszt a Sujtás utcában. Emiatt a busz egy kis időre meg is állt, de végül elhagyta a helyszínt, így vélhetően nem okozott gondot a laszti miatti nagyobb fékezés.

Itt látszik is a busz teteje, egy percig kb. itt állt, miután oldalba találta egy eltévedt felszabadítás.

Az amúgy a jó hangulatot teremtő képességéről, és elhivatottságáról híres csepeli szurkolók némileg meglepő módon elég csendesek voltak, alig egy-két nótát énekeltek el, és a hevenyészett "hajrá, Csepel! bekiabálásokra egész gyakran érkezett válasz hazai oldalról: hiába nincs szervezett szurkolás a Gázgyárnál, ezen a szombaton a pályán volt a nagyobb különbség, nem a lelátón.  

Sok csere után, fiatal játékosokkal az utolsó húsz percben a Csepel kivégezte a Gázgyárt: látványos gólokat szereztek a vendégek, a 15 perc alatt lőtt négy találat között csak Lóska (ki más?) tudott szépíteni 0–5 után. Ekkor azért a büfé felől valaki bekiabálta, hogy "egyenlíteni", ám ehelyett egy hatodik találattal zárta le a meccset a Csepel. Érdekesség (szomorú), hogy hét forduló után Lóska két góllal vezeti a Gázgyár házi góllövőlistáját, ami elég rövidke, ugyanis három találatig jutott eddig a csapat, azt is utóbbi két meccsén szerezte.

A sarokban a büfé. Imádom ezt a pályát, magával ragadó és egészen egyedi a hangulata!

1–6 lett a vége, figyelemreméltó volt a végén, ahogy a csepeli szurkolók nemcsak együtt ünnepeltek a játékosokkal, de elnézést is kértek a szokásoshoz képest gyengébb szurkolásért. Nem semmi ez az összhang, arról nem is beszélve, hogy a "győzelem a Szigetországé" rigmus végén Zámbó Jimmy nevét kiabálták, imádom!

Hét forduló után nagyon simán vezeti a BLSZ I-et a Pénzügyőr, és hiába játszott kettővel kevesebb meccset a Csepel, a lépéshátránya így is hat pont, így már most úgy tűnik, hogy újabb év várhat a Szigetországra a BLSZ I-ben - jóval alacsonyabb szinten, mint ahová a múltja alapján való lenne a klub. Ahogyan a Gázgyár sem a blasz kettőbe való, de ahhoz nagyot kell menni a szezonban, hogy ne is kerüljön oda.