Külsősként szórakoztató volt ezért szétfagyni

Nem a Vasas–Honvéd kupameccs lesz a kedvencem az idei évben, de kívülről nézve jól szórakoztam. Nem irigylem egyik csapat szurkolóit sem.

Február elején folytatódott a Magyar Kupa, a legjobb nyolc mezőnye csütörtökre alakult ki. Kedden egy meccset rendeztek, a Vasas–Honvédot, ami valamikor régen még egy komoly derbinek számított. Most nem lehetett sok nézőt várni, hiszen a kedd este, a mínusz 5 fok és a két csapat NB I-ben való vergődése sem vetített elő sok jót. A bemondó talán 1300 nézőt közölt, az nso 1200-at írt, az én hevenyészett becslésem szerint jó, ha ezren voltunk. A vendégben foglaltam helyet az ismeretségek okán, így nyilván a kispesti tábort hallottam, a Vasas-tábor hangja csak ritkán jutott el hozzám. Létszámra is többnek tűnt a kispesti keménymag, a gyűlöletben pedig nem volt hiány - már érkezéskor zúgott az "Angyalföldi cigányok", ez remek szórakozást ígért.

Az első két percben két gólhelyzete is volt a Honvédnak, ezt követően fokozatosan kiegyenlítődött a játék, rengeteg volt a hiba mindkét oldalon. A Vasas Zimonyi góljával szerzett vezetést a félidő közepén - a gólszerző még a Lipót színeiben pár éve játszott a Kerület ellen. Rajta kívül is számos ismerőst láttam, hiszen a Vasas és a Kerület tavaly még egy osztályban szerepelt, az azóta Angyalföldre igazolt játékosok között pedig Újpestről és Kispestről ismert neveket találunk.

Andó-Szabó játékvezetőnek bőven voltak vitatható ítéletei, egyszer egy kezezést is elnézett a Honvéd kárára a 16-oson belül, de a kupában ugye nincs VAR. Kapta is az ívet, de egy-két türelmetlenebb Honvéd-szurkoló a saját csapatát, játékosait is rendesen szidta, ezzel nyújtva számomra remek szórakozást.

"Dehogy volt kint, anyád volt kint a verandán, amikor leszopott (?)" - hangzott a kedvenc megjegyzésem, ahol az utolsó szóban nem vagyok biztos, de a szurkoló vérmérséklete és a kontextus alapján erős a tippem. Na nem mintha a verandás rész önmagában ne lenne vicces.

A fagyos idő mellett a büfé kínálata sem volt éppen a kedvemre való: 800 forintos csapolt vagy dobozos Soproni, hát köszi, de nem kérek. Egy kétszázalékos citromos Gössert ugyanennyiért bedobtam azért, nyáron kiváló üdítő, így télen annyira nem nagy szó. Inkább forralt bort ittam volna, az persze nem volt a kínálatban.

A második félidőben sajnos fokozatosan kezdett egyre kevéssé válni a duplazoknim és a kesztyűm, így vendégszektor ide vagy oda, imádkoztam, hogy nehogy egyenlítsen a Honvéd és hosszabbítás legyen. Nyomott azért a Kispest, voltak helyzetei a vendégeknek, de egy-egy kontrában benne volt, hogy a Vasas lezárja a meccset - ez a 90. percben meg is történt. Azt hiszem, minden semleges néző, de talán több kispesti is ekkor megnyugodva sóhajtott fel - nem lesz plusz félóra.

Prengát még kiállították a végén, így volt teljes az anyázás a lelátón. A két tábor sokat szidta egymást, néha a bemondót és gyakran a játékvezetést is. Meglepően kevés hazai szurkolót láttam, a kispestiek szép számban érkeztek, de nem volt benne köszönet - kemény tavaszi szezon vár rájuk, és bár ez igaz a Vasasra is, a Honvéd kiesése sokkal nagyobb tragédia lesz a saját szurkolók számára, hiszen Angyalföldön már-már megszokhatták az NB II-t, Kispesten viszont csak egyszer szagoltak bele.

Nagy élmény volt még számomra, hogy mindössze húsz perc sétával haza is értem, ez egy előnye a költözésemnek - gyalog mehetek Vasas-meccsre! Mondjuk ettől még nem fogok olyan gyakran kijárni oda, szerencsére a Hévízi út sincs messze.