Ismét nyeretlenül hagyta el a pályát a Kerület, de most legalább nem kapott ki. Döbbenetes módon így sincs messze az első hely, de lassan a dobogóért kell küzdeni.
Két hét után láthattuk végre újra a Kerületet, hiszen az eső miatt Balatonfüreden elmaradt a meccs. Nyerni utoljára négy hete - október 15-én a Csorna ellen - sikerült, szóval várta már mindenki a sikert, de a Kelen az idei szezonban nem számít könnyű ellenfélnek. Nem számít annak? A forduló előtti 22 pont és az ötödik hely alapján nem, viszont Kerület számára közvetlen riválisnak minősülő Tatabánya 6–1-re, a Veszprém 3–0-ra nyert a Kelen otthonában, de a Bicske, a Dorog és a Balatonfüred is verte a őket, tehát a mezőny első feléből lényegében mindenki (a Gyirmót II kivételével), aki szembejött velük. A két vereség után, és a Kelen eredményei tudatában egyértelműen győzelmet vártam el a 15. fordulóban megrendezésre kerülő meccstől.
A héten ugyan sokat esett az eső, de vasárnapra gyönyörű napsütés köszöntött ránk. Kicsit ki is voltam éhezve a jó időre, ezért úgy döntöttem, gyalog megyek ki a BVSC-pályára - bő húsz perccel kellett előbb indulnom, mint villamossal, ennyit megért. A Szegedi úton sétáltam végig, Rákosrendezőn benéztem a Manó büfébe - több, mint tíz éve nem jártam ott. Az ott vásárolt üveges Pilzással a kezemben érkeztem meg a meccsre, nyilván azt még elkortyolgattam a bejáratnál, de még így is a kezdés előtt értem be.
Jó kevesen gyűltünk össze a meccsre, persze nem számoltam meg mennyien, de a lelátón is kevésnek tűnt, majd később a kanyarból nézve főleg. Az első félidő alatt így is volt két Kelen-szurkoló, akiket a biztonságiak kísértek át a vendégbe - jó eséllyel valamelyik játékos szülei, messze voltak tőlem, de ha ennyire hangosan méltatlankodtak/szurkoltak, hogy az így feltűnt a környéken ülőknek, vajon miért nem ültek egyből a vendégbe? Jó húsz méter lehetett a két oldal között. Ezt azért írom le ennyire részletesen, mert az első félidőben ez volt a legizgalmasabb történés: jó, Barczi egy lecsúszott beadása rögtön az elején a kapufára hullott, de aztán a szünetig igazán nagy helyzet egyik oldalon sem alakult ki. Jobb és aktívabb volt a Kerület, de ez kevés bizonyult.
A szünetben ketten kimentünk a Manóba inkább üveges sört inni a csapolt Dreher helyett - meg ezzel a kis túrával legalább rendesen körbejártam a BVSC-stadiont, Bár láttam már korábban, az ősszel, amióta (és még ameddig) az otthonunk, egyszer sem mentem körbe. Még mindig ott van az MKKP székháza, és nyugisan ki-be lehet járkálni hátul, persze a biztonságiak vigyázó tekintetével kísérve.
A második játékrész első felét így a kanyarból, az uszoda elől néztem, nem volt kedvünk egyből visszamenni a helyünkre, hiszen mégiscsak arra a kapura támadott a Kerület, ami mögé álltunk - meg a mosdó is közelebb volt. Pár helyzetet láthattunk is, gólt nem - persze csak azért nem, mert pont akkor látogattuk meg a rötyöldét. Mondjuk a Kelen gólja ugye kit érdekel?
Bő tíz perc volt hátra ekkor, elég aggasztónak tűnt a helyzet. A 85. percben egy szöglet után jött Erdei és szépen a kapuba fejelt, 1–1. Nincs még minden veszve, gondoltam. Tényleg megnyomta a végét a Kerület, de újabb gól már nem született - valljuk be, nem is érdemelt győzelmet egyik csapat sem, viszont a 0–0 jobban leírta volna a látottakat. A vendégek csapatkapitánya amúgy Remili volt, szerencsére itt nem kapott olyan beszólásokat, amik miatt le kellett volna mennie a pályáról, mégiscsak korábbi játékosunk. Ugyanakkor nem kímélték itt sem, kedvencem az "ugyanolyan szar vagy, mint nálunk voltál" megjegyzés volt.
Sokra nem jó ez az iksz, most ezzel és a Bicske győzelmével a negyedik helyre esett vissza a Kerület, de vesztett pontokat tekintve a vasárnap szintén 1–1-et elérő Veszprémmel azonos pontszámmal, rosszabb gólkülönbséggel harmadik a csapat, a Tatabánya előnye is csak két pont - teoretikusan. Nincs semmi veszve - gondolom most is.
Felcsút II itthon, Balatonfüred és Sopron idegenben - ez van még hátra. Kilenc pont kellene, akkor lehetne beszélni bármiről a téli szünet alatt. S mi a realitás? Kettő és kilenc pont között bármi, mindenesetre ha nem ér valami nagy csapás, én megyek mindhárom meccsre - ha már Bulgáriába az ismert bohózat miatt nem tudok.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.