Szlovák roncsderbi évzárónak

Idén decemberben sem maradtam meccs nélkül.

A soproni túra után azt írtam, hogy valószínűleg az volt az idei utolsó meccsem. Több családi programot is az NB III-as idény utánra szerveztem le, így az biztos volt már akkor is, hogy Budapesten már nem tudok meccsre menni. Az egyetlen lehetőség egy rokonlátogatás alatt Nagymihály volt - nyilván direkt szerveztem olyan hétvégére az utat, amikor az MFK Zemplín otthon játszik, de a barátnőmet sem akartam túlterhelni programokkal, szóval nem vettem tutira ezt a hopperkedést. Végül a pénteki kirándulásunk jóval rövidebb lett a tervezettnél, mert a bokáig érő hóban nem volt esélyük világosban lenyomni a vihorláti túrát, így a laza program miatt belefért, hogy a szombat délutánt Nagymihályban töltsük. A mintegy 40 ezres város nem egy nagy dobás, a kastélyát már láttuk korábban, viszont van Tesco hiper sört venni, van pláza korrekt kávézókkal és könyvesbolttal, és ami legfontosabb, volt meccs is.

Nagymamám szülőfalujának tágan vett környékén két értelmezhető futballklub létezik, ám ebből az egyik meccseit csak útlevéllel lehetne látogatni, Ungvár felejtős nekem, főleg, amíg háború van. A másik opció az MFK Zemplín Nagymihály, bár egyébként a Bodrogközből korábban szokás volt Cigándra átjárni NB II-re. Most ugye a klub NB III-as, tehát nem jöhetett szóba, de amúgy sem érdekel annyira. Kassa és Kisvárda is száz kilométeren belül van ugyan, és mindkettő otthon is játszott a hétvégén, de így decemberben, sötétben sokaltam volna a több mint egy órányi kocsikázást, a Kisvárda NB I-es léte pedig egyébként is egy rossz vicc, fel sem merült, hogy odamenjek, maradt tehát a járási székhely. Amúgy is régi tervem volt ott egy meccs, bár magához a városhoz nem kötődőm, mégiscsak ez ott a központ, vannak rokonaim, akik MI területkódú rendszámú autóval járnak, szóval még szurkolni is tudok a Nagymihálynak random szlovák csapatok ellen.

Szombaton a Zemplín a Szakolcát fogadta a szlovák első liga 17. fordulójában. Az MFK Zemplínt még Michalovský FS néven alapították 1912-ben, de két év múlva már magyar néven, Nagymihályi AC néven futott a klub. Az elcsatolás után a NAC-ból MAC lett, majd a helyi Törekvés beolvasztásával ŠK Snaha. 1938 óta szerepel a klub nevében a Zemplén szlovák megnevezése, 1945 és 1991 között TJ Zemplín Vihorlat, 1991 ót pedig FK Zemplín a csapat neve. A klub 1974-1975-ben megnyerte az akkor másodosztálynak számító szlovák bajnokságot a csehszlovák érában, de az első osztályban nem tudott megragadni. Legközelebb 2014-2015-ben jött össze a feljutás, azóta szerepel a legmagasabb ligában a klub, legjobb eredménye a 2019-es ötödik hely.

A Szakolca története ennyire sem érdekes, a klubot 1920-ban alapították, 2015-ben, a Nagymihállyal együtt jutott fel először az első osztályba, 2018 óta szerepel ott megszakítás nélkül. Figyelemreméltó a 2017-ben elért kupadöntő.

Valódi csemegének ígérkezett a szombati meccs, hiszen a 11. helyezett fogadta a kilencediket a 12 csapatos bajnokságban. A Nagymihály 16 forduló alatt egyszer sem tudott nyerni, mindössze öt döntetlenig és 12 gólig jutott - és ennél is van rosszabb csapat a Verebély személyében. Ehhez képest a Szakolca mérlege impozáns volt a 16 forduló alatt elért öt győzelemmel és két döntetlennel - ráadásul ezt 13 szerzett góllal hozták össze, tehát a plusz egy gól plusz 12 pontot jelentett a Nagymihályhoz képest.  

Csalogató!

A meccsre hat euró (kb. 2300 forint) volt a beugró, bent Zlatý Bažantot csapoltak 2,5 euróért. Nem olcsó. A hivatalos nézőszám 450 volt a 4400 fős stadionban - a két hosszanti lelátó fedett, a kapuk mögötti rész nem, ott egész nagy hó volt, amitől még hamarabb fázni kezdtem alulról. Ilyenkor felültem a lelátóra, párna híján a sapkámra és a kesztyűimre, de akkor meg ezért kezdtem fázni, szóval váltogattam a helyemet. Nem volt nehéz, tényleg csak bácsik lézengtek ezen az oldalon. A lelátó másik végén foglaltak helyet az ultrák, ők néha rázendítettek, de csak a csapatnevet vagy a színeket kiabálták, semmi érdekesebb rigmus. A szemközti lelátón 4-5 gyerek dobolt és kiabálta ugyanezt, ha néha a két oldal összehangolta egymást, akkor már-már meccshangulat alakult ki.

A közel ezer forint sok érte, de messze jobb bármelyik hazai stadionsörnél. Sőt, megkockáztatom, hogy ittam ennél a Bázsántnál rosszabb sört cseh stadionban is.

A keretek és a stábok áttekintése - ezt már a meccs előtt megcsináltam, ne ott a hidegben kelljen - sok izgalmat hozott, valóságos bohócliga-parádét láthattam korábbi NB I-es és NB II-es nevekkel: a legjobb talán a hazaiak edzője volt, Peter Struhar, ő Pápáról és Nyíregyházáról is ismerős lehet játékosként. Büszke vagyok rá, hogy a nevek böngészésekor egyből ismerősnek tűnt a név! Kezdett a Zemplínben Gino van Kessel is, aki ugyan mindössze három meccsen lépett pályára a Gyirmótban 2022-ben, azonban Curaçao válogatottjának oszlopos tagja - és legnagyobb meglepetésemre nem is az első játékos a karibi országból, aki játszott az NB I-ben. A hazai keretben még ott van Igor Žofčák és Roman Karaszjuk is, előbbi Nyíregyházáról, utóbbi Kisvárdáról lehet ismerős, de most nem voltak nevezve a meccsre. Nem lépett pályára a DAC-ból kölcsönbe kapott kapus, Száraz Benjámin sem, Muszák Artúr viszont igen, így egy magyar játszott a hazaiaknál. 

Peter Struhar, az elegáns mester.

93-asban van Kessel.

A Szakolcában már a hatodik percben góllal köszönt be a Győrből ismerős Nagy Martin, más onnan nem volt ismerős, bár Davi Alves neve kétségtelenül jól csengett. 

Ahogy vártam, nem hozott magas színvonalat a meccs, bár ez különösebben nem szokott érdekelni, csak legyen érdekes, amit látok. Küzdött a hazai csapat, a Nagymihálynál volt többet a labda, de a hatodik percben a Szakolca szerzett vezetést, később két ziccert is kihagytak még a vendégek, majd a 27. percben Van Kessel beadását nem tudta jó helyre ütni a kapus, Marcin egyenlített. 

Rengeteg hibával játszottak a csapatok, nem egyszer hallottam a "bože moj", azaz "Istenem!" megjegyzést, valamint az igen szegényes szlovák szókincsem elég volt egy-két káromkodás felismeréséhez is, de meglepően békésen nézte mindenki a csapat vergődését. Magyar szót sajnos nem hallottam a stadionban, az egész városban is csak a Tescóban volt erre példa.

A második játékrészben sokáig úgy tűnt, lehet akkora szerencsém, hogy elcsípem a Zemplín első idei győzelmét, aktívabb volt a hazai csapat, kapufáig is eljutott, viszont a végére a Szakolca lett veszélyesebb, a vendégeknek két kapufája is volt kontrák végén, és hát nem állt a helyzet magaslatán a hazai védelem. Végül maradt az 1–1.

Ezzel az eredménnyel tehát egy teljes őszi szezont hozott le nyeretlenül az MFK Zemplín, de így is megelőzi a szintén nyeretlen, de csak négy döntetlenig jutó Aranyosmarót-Verebélyt. Kiemelendő még a magyar állam által is dotált Kassa, ami tizedik három győzelemmel a 17 forduló alatt - mellé még kétszer ikszeltek a kassiak, így öt ponttal előzik a Nagymihályt. Ez a három csapat teljesen világtalannak tűnik, de lesz még tavasszal rájátszás is a 22 fordulót követően, és biztosan csak egyikük esik ki, egy pedig majd osztályozót vívhat a másodosztály ezüstérmesével. Érdekesség, hogy a feljutás legnagyobb esélyese a Komárom, így két magyar klub is lehet majd a szlovák élvonalban. Az MFK Zemplín a rettenetes bajnoki szereplése ellenére amúgy ott van a szlovák kupa legjobb nyolc csapata között, tavasszal lehet még sikerélménye a szurkolóknak, főleg, ha még bent is maradna az együttes. 

Ezzel most már tényleg lezártam az idei évet, hamarosan jön majd egy évzáró poszt!