Ízelítő egy másik futballkultúrából

Nem szeretek "bezzegországozni", de amikor két nyolcadosztályú csapat egymás elleni felkészülési meccsén szerda este van 30-40 néző és nyitva tartó büfé sörrel meg szendviccsel, hát, akkor azért elcsábulok. Bezzeg Bajorország!

Kis magyarázattal folytatnám a posztot, hogy is kerültem én egy német barátságos meccsre szerdán? Viszonylag hirtelen, február közepén derült ki, hogy munka miatt február utolsó három napján Münchenben leszek: szerda délben ki, péntek kora délután vissza, repülővel. Ennek az első fele meg is valósult, de a Lufthansa sztrájkja miatt haza már vonattal mentem, ám szerda este ez még mit sem érdekelt. A munka érdemi része csütörtökre, kisebb szelete pedig péntekre esett, a szerda délutánt, estét akklimatizálódással tölthettem. Otthon már néztem, hogy sajnos semmilyen meccs nem ígérkezik szerda és csütörtök estére Münchenben és környékén, de bíztam benne, hogy majd a Futbology kisegít. Hát nem, a reptéren már rákerestem (meg kellett tervezni az estét, na), semmi. 

Szerda esti idill.

Sebaj, Münchenben még nem jártam, sötétedésig megnéztem a legfőbb nevezetességeket, majd felkerestem az előre kinézett kultkocsmát, a Pils Doktort. Csodálatos hely, kicsit vasútállomásokra hajazó berendezéssel (a snapszot kisvasút szállítja ki az asztalokhoz), csapon részben olyan sörökkel, amiknek a nevét ismerjük otthon, meg valami pancsot, amit azon a néven adnak: Becks, Spaten. Helyi sörként Wildbräu és Franziskaner barna volt, utóbbit nem kóstoltam, a Spatent és Wildbäut igen. Vajon melyik lehetett a klasszisokkal jobb?

Egészen csodálatos hely, lennék itt törzsvendég!

Éppen a második sört ittam, amikor ki tudja, miért, ránéztem megint a Futbology-ra: hat kilométerre mutatott egy barátságos meccset 20:00-tól. Ránéztem az órára is, ha egyből elindulok, még odaérek. Csakhát műfüves, nem túl izgalmasnak tűnő pálya (a második részben tévedtem), ezért első körben elengedtem a dolgot. Hazafelé viszont be akartam ugrani egy éjjel-nappaliba, ami felé menet feltűnt, hogy sokan várnak valami buszt a bolt irányába, egy megállóra is felszálltam volna, ha már napijegyet vettem korábban. Megnéztem, tényleg mindjárt jött az 59-es busz, de ami miatt ez itt releváns: a járat végállomása a Sportanlage St.-Martin-Straße nevű pályától pár száz méterre esik. Isteni jel!

Állnak fel a középkezdéshez a negyedik gól után. Sajnos itt nem tudtam bemenni, kerítésen átnyúlva fotóztam, a bejárat e kapu mögött, de a másik szögletzászlónál volt.

A 34. percben értem ki a meccsre, ezt azért tudom ilyen pontosan, mert érkezésemkor esett egy gól, azzal lett 3–1 az állás. A szünetig ez nem is módosult már, addig éppen csak beszívtam magamba a közeget. Oké, tényleg egy egy műfüves pálya modern kerítéssel, ez eddig unalmas. Ennek ellenére izgalmas a grund, ez ugyanis az 1860 München amatőrcsapatának is az otthona egyben. Több ereklye is volt kint München legmenőbb klubjától, de este nem ők játszottak, hanem az SpVgg 1906 Haidhausen fogadta a TSV Brunnthal csapatát, mindkét klub a müncheni Kreisligában szerepel, ami a nyolcadosztálynak felel meg.

Szombaton már az 1860 München III. fogadta itt ellenfelét a Kreisligában.

Ahogy írtam a legelején, jó 30-40 ember jött össze így szerda este egy barátságos meccsre ezen a szinten, elképesztő. Ráadásul nyitva volt az egészen korrekt büfé, ahol Chiemseer sört mértek, sajnos csak üvegest. Nem bántam, csúszott így is, bár nyilván érdekelne, milyen csapon. A büfében ment egyébként a Német-kupa aktuális meccse is a tévében, de azzal csak a szünetben foglalkoztak a helyiek. Jó, mondjuk a Lipcse–Wolfsburg tényleg totálisan érdektelen lehet Münchenben.

Büfé a nyolcadosztályban.

Ha 10 fokkal melegebb lett volna, azt mondom: tökély.

A második játékrész első fele egészen meglepő fordulatot hozott, a Brunnthal egyenlített, sőt, már a hajrára fordulva a vezetést is megszerezte. Ha ez tétmeccs lett volna, biztosan hatalmas onániát vált ki. Az utolsó szó a házigazdáké volt, 4–4 lett a végeredmény, a nyolc gólnak akár a felét is láthattam volna, ha nem éppen a mosdóban vagyok az egyik alatt. 

Kezdődik a második félidő!

A játék színvonaláról nem tudok mit elmondani, eleve egy barátságos meccsről nincs is értelme ilyen szempontból írni, ráadásul ezek teljesen amatőr játékosok voltak. Ami feltűnt, hogy szabálytalanságra alig akadt példa, de ez ugye a "tét" miatt nem meglepő. 

Az estét nem zártam le ezzel, ha már eddig kimásztam. A pályától egy utcányira található a Bumsvoll, az internet népe szerint egy klasszikus müncheni kocsma, vagy ahogy helyben mondják: Boazn. A hely népszerűségéhez kétség sem férhet, éppen találtam állóhelyet magamnak. Szinte minden tele volt ragasztva az 1860 München matricáival, a mosdó faltól falig ezekkel van kidekorálva. Augustinert mérnek, ami alapsörnek is mondható Münchenben, annyira sok helyen kapni. A cseh sörök kedvelőjeként sok különbséget nem tudok tenni a bajor hellesek és pilsek között, az viszont egyértelmű, hogy ezek minőségére sok panasz nem lehet. Tényleg remek sör mindegyik, amit ittam, de ha választhatok, hát inkább egy jó desítka, ám éppenséggel az Augustinerrel sincs probléma. 

Megkockáztatom, hogy itt az 1860 München a kedvenc.

Nem akarom azt a látszatot kelteni, hogy tökéletesen alakult a szerda estém. Nagy baj nem ért, de egyértelműen hülye ötlet volt a csodálatos, és nehezen utánozható két kocsma - két Boazn - után még egyet megnézni azon az alapon, hogy a Google Mapsen szinte semmi nem érhető el róla. A Giesinger Alm szintén nem egy turistacsapda, nem is fancy, érezhetően a helyiek lakossági kocsmája, ami jó kiindulási alap, csak éppen nincs meg az a miliője, mint az előző kettőnek. Ráadásul Paulanert csapolnak, ami talán a leghíresebb müncheni sör, de biztosan nem a legjobb. Nagy nehezen legyűrtem egyet, majd metróval és villamossal hazamentem. 

Sajnálom, hogy bajnokira vagy kupameccsre nem tudtam kimenni Münchenben, de így, hogy már-már ad-hoc jött ez a munkautam, azt gondolom, közel a maximumot kihoztam belőle. Külön büszkeségem, hogy bár ottlétemkor - 27-én, csütörtökön - volt a Bayern München megalapításának 125. évfordulója, erről én csak utólag értesültem, nyomát nem láttam. Helyben, a kocsmákban, a matricákon és a helyiek viseletében egyértelműen az 1860 München dominált, bayernes matricát vagy egyéb jelet alig-alig láttam, pedig szállásom egész közel volt az Allianz Arénához, és több városrészben is jártam.