Sajnos a Kerülettel nem tudtam érdekes túrára menni a Magyar Kupa első körében, viszont a kupahétvégén kijutottam a - papíron - legalacsonyabb szintű párosításra.

Nem maga a vereség ténye a pofon, hanem a meccs alakulása - meg számomra az egész érzelmi hullámvasút is, aminek sajnos az alján sikerült kiszállni. 

Július 28-án indul a magyar futballidény az NB I-től az NB III-ig. Nyilván az utóbbi a legérdekesebb számomra.

Ilyen sztorit csak az élet tud írni, kitalálni sem lehetett volna izgalmasabb meccset a vasárnapi skót–magyarnál. 

Lezajlottak az NB III-ért vívott osztályozók, a vártnál is simábban jutott fel a Csepel, Tatán igazi fiesztát teremtettek a fővárosi szurkolók.

A Pest megyei másodosztály mindkét csoportját egy budai agglomerációs település csapata nyerte, a déli csoport bajnokavatóján kint voltam.

Gondolom a pécsi szurkolókat annyira nyugtatja meg a címben megfogalmazott állítás, mint engem az alcím - a kiesés az kiesés, de azért érdemes egy kicsit belemenni a számokba.

Lehetett volna ez még szebb, de ahogy a klasszikus is tartja: az előrelépés megkérdőjelezhetetlen. 

A bajnoki cím pedig a tortából kiugró meglepetésvendég (ízlés szerint egy tetszőleges modelltől kezdve Kenesei Krisztiánon át valamelyik Kerület-legendáig bárki lehet) lett volna, de az már nem jön össze. Pár percig azért már lélekben érezhettük a siker ízét vasárnap, de az idei szezonra ebből ennyi jutott.

Az utolsó fordulóig teljesen nyitott maradt a kiesés kérdése a BLSZ I-ben.