Balatoni nyárzáró

Stílszerűen az utolsó nyári meccsem idén egy Balaton parti megyei összecsapás volt.

Augusztus utolsó hétvégéje nem hozott éppen nyári időt a Balaton környékére. Szombaton végig esett az eső, komolyan aggódni kezdtem, hogy ez a vasárnapi tervemet is elrontja: az NKSE Balatonszárszó–Kiskorpád meccset néztem ki a Somogy megyei II. osztályból. Vasárnap délelőtt ugyan a Kerületke is játszott, de eszem ágában nem volt átautózni Balatonkeneséről Szegedre, esetleg valami hajnali vonattal átszállással eljutni oda 11-re egy fakó ellen. Még akkor sem, ha ebben az esetben - mint kiderült - nem valami hátsó füvesen, hanem tényleg a Szent Gellért Fórumban volt a meccs. Jártam ott a Kerülettel az NB II-ben, nincs hiányérzetem.

Szombaton amúgy sem értem volna rá meccsre, de az említett eső miatt ez nem is baj, vasárnap viszont belefért ez a kis móka. Még ebéd után is ránéztem az adatbankra - nem törölték a mérkőzést. Igaz, nem Szárszón, hanem a szomszédos Balatonszemesen került megrendezésre a találkozó, idén ott játszik a Balatonszárszó, gondolom felújítják a pályát - most jutott vissza a megyei III-ból az együttes. 

Zavaróan nagy oldal-szembe szélben, 50 kilométert tekerve kis késéssel érkeztem meg a meccsre. A híres balatonőszödi nyaralóhoz vezető utcák felől közelítettem meg a helyszínt (addig meg a Balaton-körön), valami sípszót hallottam is már majdnem érkezéskor. Az lehetett a gól, bő negyedórát késtem, az adatbank szerint a 14. percben szerzett vezetést az NKSE. 

Ahogy írtam, a Balatonszárszó most jutott vissza a megyeháromból. Bár országos szinten soha nem járt a klub, van egy figyelemreméltó eredménye: 2013-ban megnyerte a Somogy megyei I. osztályt, ekkor osztályozót játszott az NB III-ért, ám a Balatonfüred összesítésben 10–0-ra nyert. A következő szezonban kiesett a negyedosztályból a Szárszó, azóta nem jutott oda vissza, sőt, újabban a megyei III. és a megyei II. között liftezik. Az NKSE a Nagyközségi Sportegyesület rövidítése egyébként. 

Azért látszott az eső nyoma.

Az ellenfél a Kiskorpád SE volt, mely klub szintén nem futballozott országos szinten, sőt, a megyei I-ben is csak négyszer, az ott elért 7. hely a rekord. Ugyanakkor 2005 óta nem járt a megyei másodosztálynál alacsonyabb szinten az együttes. Jegyezzük meg mindkét klub szereplés emellé kontextusnak, hogy Somogyban máig létezik megyei IV., azaz nem a legalacsonyabb szint szélén vagyunk!

Szóval késve érkeztem Balatonszemesre (a kezdés idejében pont Szárszón jártam), örömmel láttam, hogy van érdeklődés, 100 néző simán összejött, megtelt a minilelátó, illetve a korlátok mellett végig álltak a hosszanti oldalon. Miután az első ámulaton túlestem (nagyon elragadó grund!), feltűnt, hogy mennyire jó állapotban van a gyep. Feleslegesen aggódtam, hiába fekszik a Balatontól néhány tucat méterre a pálya, NB III-as létesítményeket megszégyenítő állapotban volt az egy nap alatt leesett félhavi mennyiségű eső után is. 

Belépő természetesen nem volt, büfé viszont igen: 800 a Soproni, annyi volt a chips is, más árat nem néztem. Érdemi üdítőt nem találván ráfanyalodtam a Sopronira, így legalább bezsebelhettem a büfés hölgy elismerő szavait arra, hogy biciklivel érkeztem Balatonkeneséről (a szettemen látszott a bicikli, nem kezdtem el kérdés nélkül hencegni). Hát, 20 perc alatt kb a kétharmada lement, több nem kellett, a szünetben szereztem üveges Pilsnert az egyik szomszédos vendéglőben. 

A balatonszemesi pálya közvetlen a vasút mellett fekszik, ha nem lenne olyan nagy a növényzet, a peronról is lehetne nézni a meccset. A Balaton sincs kimondottan messze, de a luxy nyaralóktól sajnos nem látszik a víz. Jobb idő esetén könnyű összekötni strandolással egy szemesi meccsnézést, több szabadstrand is van a pályától pár száz méteres távon belül.

Háttérben a Tópart IC

A meccset főleg a második félidőben néztem teljes odaadással, annyi azért lejött az első játékrész bő felében, amíg a fotózás és a bámészkodás közben figyeltem is a játékot, hogy a Balatonszárszó játszott fölényben, a Kiskorpád csak néha veszélyeztetett. A színvonalat az ötödosztályhoz kell mérni, nyilván voltak hibák, rossz labdák, borzalmas lövések, de küzdelemből, futásból és kapuralövésből sem volt hiány. Néha szurkoltak is a nézők, főleg a vendégek, szárszói buzdítás nem rémlik. Annyit a helyiek elmondásából megtudtam, hogy egy szerencsés megpattanó labdával szerzett vezetést az albérletben játszó hazai csapat.

Albérlethez nem jár működő eredményjelző... Háttérben az állomás.

A szünetben tehát sörért mentem a vonat túloldalára, de visszafelé megfigyeltem, hogy a pálya melletti árok partján található bokor szolgál mosdóként. Később egy csere alkalmával az egyik beállásra készülő játékos is ott könnyített magán, igazi, esszenciális megyei pillanat volt ez!

A második félidőben a kiskorpádiak akarata érvényesült, a helyi öregek szerint elfáradt a Szárszó. Igaz, ugyanez a galeri értekezett arról is, hogy Szoboszlai nem az igazi jobbhátvédként - talán hazaértek már a szabadrúgás góljára.

Az egyenlítő találat egy előreívelt labdából született, a támadó jól ért bele, a védők elszámolták magukat. A hajrában pedig a vendégek egyik csatára teljesen üresen kapott labdát a 16-oson belül, nem hibázott, ezzel 1–2 lett a végeredmény. Pár lövése volt a Balatonszárszónak is, de lehozta kapott gól nélkül a második félidőt a Kiskorpád.

A lefújás után viszonylag hamar jött a kiváló Vitorlás Interrégió nevű vonat, ami Balatonaligára elvitt, de azért annyit késett, hogy az Állomás sörözőben tudtam venni egy pogácsát és egy Krušovicét. A balatonszemesi pálya fekvése abból a szempontból az egyik legjobb az országban, hogy a vonathoz is, kocsmákhoz is és magához a tóhoz is nagyon közel van, kiváló az infrastruktúra. Régóta szemeztem ezzel a grunddal a vonat ablakából ábrándozva, végre ki tudtam pipálni. Ha megyek még egyszer, akkor azt már strandolással is össze fogom kötni.