Szeptember utolsó vasárnapján két meccsen jártam, ezeken együtt 12 gólt láttam, ráadásul a második mérkőzés a Kerület sima győzelmét hozta. Kell ennél több?

Dunaharasztiban sem tudott nyerni a Kerület, bár nem is kapott ki. Egy újabb olyan meccs, amit nemhogy a feljutásért, de még a dobogóért küzdő csapatoknak is be kell húzni, nem sikerült.

Természetesen fogalmam sincs róla, hogy hol és mennyi lehetőség adódik hasonlóra, de az biztos, hogy nem fordulhat elő túl gyakran, hogy egy nap egy klub három felnőttcsapatának meccsére kimenjen valaki. Szombaton Baranyában jött össze ez a triplázás.

A döntetlenekben az a jó, hogy azok nem vereségek, így aztán félig teli pohárnak is lehet látni őket. Van, amikor teljes joggal - most viszont kétszer is üres poharat kaptam, avagy ilyen a futball lélektana.

Megint egy nehezen megszerzett, és ettől még inkább édes sikeren van túl a Kerület.

Sajnos az első komolyabban vehető ellenféltől egyből kikapott a Kerület, pedig ez a meccs sem indult rosszul. 

Szerdán abszolút kupameccset idéző hangulatban, simán, de kicsit azért mégis döcögősen nyert a Kerület Kunszentmártonban.

Magának tette nehézzé a szezonkezdést a Kerület, de végülis kit érdekel, ha végül megvan a három pont? Győzelem az első fordulóban!

Évek óta először bizakodó vagyok egy NB III-as szezon előtt: az egy dolog, hogy végre új ellenfelekkel találkozhatok Kerület-szurkolóként, de emellett kevesebb az olyan potens csapat a csoportban, aki a feljutást célozná meg. Ráadásul első blikkre erősödött is a keret, szóval sok a pozitív előjel.

Szeretem a május végét és a június elejét, ilyenkor érnek véget a bajnokságok, ebben az időszakban még az is érdekes, ami évközben nem. Az egész számolgatós rész csúcsa az osztályozó, Magyarországon a műfajban a megyei bajnokságokból az NB III-ba való feljutásért vívott párharcok a kedvenceim.