Ki tudja, meddig tart még a kényszerszünet a magyar labdarúgásban, így most meccsbeszámolók helyett focipályákról fogok írni, meccsek nélkül. A hatrészes sorozat második részében Dél-Buda kerül terítékre, akinek esetleg kimaradt volna az első rész, gyorsan pótolja be!
Ebben a részben tehát a XI. és a XXII. kerület pályáiról lesz szó. Ahogy legutóbb, most is északról dél felé haladok, így a XI. kerülettel kezdem.
A hatalmas kiterjedésű XI. kerület sajnos tele van megszűnt pályákkal, némelyiknek a nyomát sem látni. Alig-alig találni olyan focipályát, amit jelenleg valamelyik bajnokságban szereplő együttes használ. Van azért ilyen is, ám előbb kivételesen egy megszűnt pályával kezdeném: a mai Tüskecsarnok helyén, a Bogdánfy Ödön utcában volt megtalálható a BEAC-pálya, ami az ELTE egyetemi csapatának, a BEAC-nak volt az otthona egészen a 2010-es évekig. Számomra igazán kedves helyszínről van szó annak ellenére, hogy mire az első "szezonomat" lehúztam a BEAC-on, már csak a rekortán emlékeztetett a focipályára. Persze az én szívemnek igazán kedves hely a BEAC csarnoka, ahol ki tudja már, hány alkalommal floorballoztam, ennek ellenére nagyon fáj, hogy soha nem mehettem ki ezen a sporttelepen focimeccsre.
Pedig az 1920-as években két szezon erejéig a BEAC a magyar labdarúgás legfelsőbb szintjén szerepelt, sőt, 1925-ben 1–0-ra meg is verte a Fradit. Ezt az eredményt nem a magyarfutball.hu-ról puskáztam (csak az évszámot), ugyanis a BEAC egyik csocsóasztalát ez az eredmény és egy korabeli fotó díszíti. Újkori történelmében a BEAC a BLSZ különböző osztályaiban vitézkedik, otthona pedig a Mérnök utcai pálya, azaz hivatalos nevén az ELTE-BEAC Pluhár István Labdarúgópálya. Itt több műfüves pályát találunk, melyek némelyike fedett.
A Kelen-pálya legjobb helye, az egész pályát látni onnan, és a sörért sem kell messzire menni.
A kerület egyetlen NB III-as csapata a Kelen SC, ami albérletben, Csepelen, Rákosmentén vagy még ki tudja, hol játssza hazai meccseit. Tavaly még májusban sem tettem volna egy forintot sem a Kelen feljutására, amikor a Magyar Kupa döntőjének napján kilátogattam ide egy meccsre. A Kelen akkor simán verte a Gázgyárt, majd pár héttel később a REAC-ot is megelőzve feljutott az NB III-ba.
A buszmegállóból így lehet látni a pályát...
A Hunyadi Mátyás úton található sporttelep tökéletesen hozza a külvárosi életérzést: az 58-as busz megállójából zavartalanul belátni a pályára, a büfé egyben egy étterem, a közönség zöme pedig egy nagy baráti társaság, míg a kertes házas övezetben megbúvó lelátóról jól ellátni a panelekig. Ez így összefoglalva számos budapesti kiscsapat otthona lehetne, egyedül a sör áráról (meg egyáltalán, milyen pálya az, ahol Kronenbourgot mérnek?) és a kijáró emberek márkásabb ruháiról lehet megállapítani, hogy ez inkább Buda, mint Pest.
Háttérben a Kelen székháza.
Egy nagyot ugorva nyugat felé, a kerület, sőt a város szélén, a Balatoni úton is túl található az MLSZ székháza, amihez persze egy pálya is dukál. Ez a Kánai úti sporttelep, előkelőbb nevén a Sport11 Szabadidőközpont. Néhány éve ez még NB III-as bajnokikra is alkalmas pálya volt, az Újbuda FC játszotta itt a hazai mérkőzéseit. A nem különösebben érdekes focipálya különlegességét az adta, hogy simán össze lehetett ott futni az MLSZ tótumfaktumaival egy átlagos hétvégi napon, nekem például Gellei Imrével és Kassai Viktorral sikerült (két különböző meccsen), amikor még 2014/2015-ben idevetett az élet az onlajnok.com tudósítójaként.
Ez egy Újbuda–Csákvár meccs volt az NB III-ban.
Az Újbuda FC azóta ezen a néven nem létezik, Budafoki MTE II. néven szerepel a BLSZ I-ben, hazai meccseit pedig természetesen Budafokon játssza.
Nem túl izgalmas környezet (Újbuda–Andráshida)
Ezzel meg is érkeztünk a XXII. kerületbe, ahol három említést érdemlő focipályát találni. A legismertebb pálya a BMTE Stadion a Promontor utcában. A Budafok jelenleg a legmagasabban jegyzett budai futballklub, ráadásul hétpontos előnye van a Vasas előtt a második helyen az NB II-ben, így minden esélye megvan a feljutásra. Bár egyre valószínűbb, hogy a koronavírus miatt nem lehet majd befejezni normálisan a bajnokságokat, én még bízok benne, hogy húsz év után (akkor a Kerület volt fent) ismét lehet NB I-es csapat Budán. A Budafok egyébként története során egyszer, az 1945-46-os szezonban már szerepelt a legmagasabb osztályban.
A BMTE Stadion edzőpályája, itt éppen az MTK és DAC játszott egymással felkészülési meccset.
Számomra azért különleges hely a BMTE Stadion, mert itt voltam először meccsen. Na nem rendes bajnokin, ez csak valami majális, vagy "falunap"-szerű rendezvény volt, de igazi pályán, mezbe öltözött emberek fociztak, szóval elfér első meccsélménynek (az első bajnokim egy Újpest–Győr 3–1 volt 2005-ben). A környék hangulatának hála maga a stadion is családias, otthonos légkört áraszt, bár láttam itt botrányt egy kupameccsen (pirózásból fakadó összeveszés a biztonságiakkal), de érezhető, hogy Budafok egy csendes, nyugodt városka a városban. Mindig jó érzésekkel megyek ki Budafok-meccsre, talán azért, mert ott voltam gyerek.
A budafoki főlelátó 2017-ben, még tető és világítás nélkül.
Ez pedig a legutóbbi (eddig legutolsó) budafoki haza meccsen a már befedett lelátó, zárt kapus mérkőzésen.
Csizmadia Csaba utolsó meccse volt játékosként, háttérben a klubház, és a VIP-ként szolgáló terasza.
Dél felé haladva légvonalban alig pár száz méter a Budatétény otthona, a Pokorny József Pálya, régi nevén Chinoin-pálya. A Budatétény tipikus "blaszos csapat", az évtized elején még a BLSZ I-ben szerepeltek, most éppen a hatodosztályban vezetik a második csoportot. A pálya manapság műfüves, kis mobillelátóval, világítással.
Buda legdélebbi focipályája Nagytétényben, az Angeli utcában található. Természetes füves, régi pálya, ide még nem jutott el a modernfoci, így emiatt érdemes lehet felkeresni a Nagytétényi Kohász otthonát. Sajnos sem itt, sem az előző bekezdésben említett Jókai Mór utcai pályán nem jártam még, bár gyerekként mindkettő környékén megfordultam. A Nagytétény egyébként szintén BLSZ III-as, és szintén vezeti a maga csoportját.
Ennyi lenne Buda, sajnos két posztban könnyedén össze tudtam foglalni a ma is létező budai pályákat, csapatokat. Külön kiemelést érdemel még a jelenleg hatodosztályú 33 FC, ami ezen a néven és Budai 11 FC néven is szerepelt az első osztályban a hőskorszakban, sőt, egyszer bronzérmet is nyert, ami a legjobb bajnoki eredmény Budán (az 1931-ben kupát nyerő III. kerületi TVE 1914 őszén szintén harmadik lett). Ők a Marczibányi téren játszották hazai meccsüket, ma pedig Budafokon vannak otthon, igaz, volt idő, amikor bár nevükben ott volt a "budai" kitétel, a XIII. kerületben volt a hazai pályájuk.
A I. világháború előtt, és a két világháború között még több budai együttes is meg-megfordult a magyar labdarúgás legmagasabb szintjén (pl. Tipográfia), azonban az újkorban csak a Kerület jutott el az NB I-ig. Ezért is tudnék őszintén örülni, ha ennek a járvány miatt felforgatott szezonnak a végén a Budafok valahogy az NB I-ben találná magát...
A következő részben még mindig nem jutunk át Pestre, következik Csepel!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.