Évzáró számokkal és tervekkel

Ugyan csak az év közben indult el a blogom, mégis egy évértékelővel zárom az évet. Egyrészt szeretem az évértékelőket, másrészt tíz hónapja az alsóbb osztályú bajnokságok tavaszi szezonjával együtt indult el a Pörge grundol, tehát az év érdemi részében már létezett a blog. Akkor még azt hittem, hogy szépen minden héten írok majd meccsbeszámolókat, de az első normális rész után már jött az utcai meccsnézés első köre, majd pedig a teljes leállás, szóval elég kaotikusra sikeredett az indulás. A mostani posztot nem számolva így is 57 bejegyzést írtam az évben, elégedett vagyok ezzel a mennyiséggel.

Jól összefoglalja ezt az évet ez a kép..

Ebben a tíz hónapban született 24 meccsbeszámoló, a többi 33 poszt között pedig vannak véleménycikkek, összefoglalók, esélylatolgatások és olyan írások is, amikben meccs nélkül mutatok be pályákat. Útközben forrt ki, hogy pontosan milyen irányba is akarom vinni a blogot: elsődlegesen meccsbeszámolóké a terep, másodsorban általánosságban foglalkozom az alsóbb osztályokkal és számomra érdekesebb pályákkal, végül a véleménycikkeknek is jut némi hely. Utóbbiak közé tartoznak az olyan megposszanások is, mint a messze legtöbb olvasót hozó kifakadásom arról, hogy mennyire túlzónak tartom a bajnokságok teljes lezárását - egy napra rá kiderült, feleslegesen hőbörögtem. Jellemző egyébként, hogy többnyire az olyan írásaim mentek nagyot, amik indulatból születtek, éppen ezért a - szerintem - jobban megírt és alaposabb szövegeim kevesebb emberhez jutottak el. Ez van, mivel írással foglalkozom már évek óta, így ez nem lepett meg.

A blog kiforrása mellett fontos, hogy a Facebook-oldalamon közzétett tartalmak is átalakultak kicsit. A márciusi átszabás után, de főleg nyár óta egyértelműen a saját anyagokra helyezem a hangsúlyt ott is, a korábbiaktól eltérően nem erőltetem az NB II. és az NB III. eredményeinek rendszeres közlését, hanem a meccsbeszámolókra és a helyszíni bejelentkezésekre koncentrálok. Az NB I. háttérbe szorult, de nem teljesen; az első osztállyal inkább csak vélemények szintjén foglalkozom. Ezt az irányt fogom tartani jövőre is, ám ennél részletesebben a járvány miatt nem merek írni a tervekről. Annyit mondhatok, hogy továbbra is az lesz a leosztás, hogy a Kerület-meccsein szinte mindig ott leszek, de közel sem mindig azokról születik majd poszt, a lehetőségeimhez mérten BLSZ IV-től az NB II-ig mindenhová szeretnék kijárni. Ha már másodosztály: ha van valami, amivel nem vagyok elégedett az őszi szezont illetően, az az, hogy az NB II-vel sokkal kevesebbet tudtam csak foglalkozni annál, mint amennyit szerettem volna. Ha engedi a korona, igyekszem ezen változtatni.

Kicsit a számokra is kitérek, de olvasottsági adatokat csak módjával közlök, igaz, látható a számláló az oldalon. A márciusi indulás óta 160 ezernél is több lapletöltés volt a blogon, ez a közel 300 nap alatt átlagosan 539 lapletöltés naponta. Ezzel jól lehetne veretni, sajnos a dolog szépséghibája, hogy egyetlen poszt teszi ki közel 40 százalékát ennek a számnak, gondolom nem kell mondanom, melyik. Ha anélkül számolok, akkor 324 a napi letöltésszám, ez is nagyon jó szerintem, főleg úgy, hogy ezt csak olyan napokon tudom hozni a valóságban, amikor kikerül egy új bejegyzés, illetve utána egy, esetleg két napig. 

Árnyalja a képet, hogy a top 10 legolvasottabb poszt az összes lapletöltés 72 százalékát teszi ki, miközben ez ugye az összes bejegyzés 17 százaléka darabszámra. Egyébként a top 10-be kerüléshez legalább háromezer olvasó kell egy posztnak, ez is menő!

A legtöbb olvasót normál esetben a Facebook hozza, viszont elképesztően sokat számít a blog.hu kiemelése. Ha az index.hu-ra is sikerül kikerülnie egy bejegyzésnek, akkor sanszos az ötjegyű lapletöltés, míg a sima blogketrecig jutó posztok olvasottságának már nagy a szórása, előfordult olyan, hogy egy rövid ideig kint lévő, nem túl olvasott posztot túlszárnyalt olyan, ami a Facebookon futott meg. Örömömre szolgál, hogy még az ünnepek alatt is megközelítette a tíz százalékot az organikus elérések aránya, jobb napokon pedig a húsz is összejön. Jelentős tehát azok száma, akik kifejezetten a blogomat keresik, megtisztelő, ez azt mutatja, hogy a saját íráskényszerem kiszolgálása mellett is van értelme annak, amit csinálok. Jó érzés.

Miután szórakozásból, teljes mértékben szabad időmben csinálom ezt a blogot, komoly céljaim nincsenek az olvasottsággal. Szívmelengető persze, ha sokan olvasnak, ám látom, hogy a törzsközönség pár száz fő, ennyi embert érdekel rendszeresen az alsóbb osztályok világa. Amíg ezt a szegmenst ki tudom szolgálni, addig jó vagyok. Éppen ezért nem célom clickbait-írásokkal növelni az olvasottságot, a fő hangsúly a meccsbeszámolókon lesz, viszont ha az éppen aktuális megosztó téma (hot topik, bocsi, no hungarian equivalent) a focival kapcsolatos, akkor lehajolok a könnyű kattintásokért, ha tudok (lásd őszi BL).

Amúgy jellemző, hogy a legolvasottabb tíz cikk között egyetlen meccsbeszámoló van, négy cikk focipályák bemutatásáról szól, van még egy írás a Fradiról, a maradék részben a koronavírushoz köthető téma. Ha már itt tartok, hazudnék, ha azt írnám meglepett, de mindenképpen elszomorított, hogy mennyire erősen megjelenik a szekértábor-logika még itt is: voltam libsi, fociellenes (!!), Kubatov-bérenc (!!!), náci (ennek külön bája, hogy egy fradista nevezett nácinak a légiósok kapcsán) és persze Fidesz-seggnyaló is a kommentelők szerint, mindezt nagyjából öt-hat bejegyzés alatt, hiszen általában vagy nincs is komment, vagy egy-két normális hozzászólás van az írásaim alatt. Közvetlenül magamon tapasztalva azért meglepett, hogy mennyire nincs semmi következetesség ezekben a hozzászólásokban: ha nem szurkolok a Fradinak vagy zavar a Felcsút-jelenség, akkor biztosan libsi vagyok, ha viszont nem örülök a járvány miatti zárt kapunak vagy lezárásnak, akkor tuti fideszes vagyok, főleg úgy, hogy szeretem a focit.

Ne értsétek félre, nem zavarnak ezek a hozzászólások, sőt! Egyedül a novemberi teljes lezárás elleni kirohanásom alatt éreztem úgy pár órán át, hogy ez sok nekem, de amúgy szeretem, ha sok a komment, mértékkel még az anyázást is szeretem, főleg akkor, ha egymásnak esik a két tábor a posztom alatt. Ugyanakkor döbbenetes ez a színvonal.

A lényeg: 2021-ben azt várhatjátok ettől a blogtól, amit az idei év második felében kaptatok tőle, ugyanígy a Facebook-oldalamat is annak tudatában érdemes követni, hogy én a foci érzelmi alapokon való megközelítésében hiszek. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy unalmassá válik a blog, a januári uborkaszezonra például egy - szerintem - egészen unikális sorozattal készülök, viszont a feldolgozott témákban igenis van és lesz is állandóság, ám épp az a szép a műfajban, hogy ahogyan minden mérkőzés, úgy minden meccsbeszámoló is más és más.

A világ legszebb és legnépszerűbb játéka a labdarúgás (az első szubjektív, de sokak által vallott álláspont, a második tény), ez a sportág hozza ki az emberekből a legtöbb érzelmet. Éppen ezért vallom, hogy érzelmek által, szurkolói szemmel, szubjektíven érdemes közelíteni a focihoz, természetesen nem elfeledkezve a számokról és a statisztikákról sem, hiszen azok segítik kontextusba helyezni a pályán és a pálya mellett megélt történéseket. A magyar labdarúgás alsóbb osztályait még őszinte, érzelmek vezérelte légkör veszi körül, ezért szeretem annyira ezt a világot.

A klubfutball az amatőr és a félamatőr közegben a legszebb nekem, a csúcsfutball pedig akkor érdekel, ha válogatottak csapnak össze egymással, mert a kontinenstornákat még nem vette birtokába teljes mértékben a modernfoci. A fogyasztókra épülő, pénzközpontú, kommersz focit meghagyom azoknak, akiket ez érdekel, én pedig boldog vagyok, hogy az alsóbb osztályokat csak kevesen értik és értékelik. Na ők biztosan nem maradnak olvasmány nélkül 2021-ben sem, ha erre a blogra kattintanak!