Nem a focitól lett jó ez a hétvége

Két óbudai csapat meccsén voltam kint a hétvégén, a mérleg 0–6. Mégsem mondanám azt, hogy nem érte meg kimenni, vagy azt, hogy ne lett volna ez egy jó hétvége.

Szombaton igazán érdekes vendég érkezett Óbudára a BLSZ I-ben, hiszen a Csep-Gól-Csepel volt a Gázgyár vendége. Először láthattam a Németh Szilárd-féle Csepelt élőben: a mez ugyanaz, mint a tavalyi Csepelé, a Csep-Gól jelképeiből semmi nem tűnik fel. Az ultrák is a csapat mellé álltak, igaz, a többségük késve érkezett, és eleve nem jöttek sokan. A Csepel - az egyszerűség kedvéért hívjuk így - az első meccsét a Budafok II ellen elbukta, azóta kétszer nyert, a Gáz egyszer nyert, egyszer kikapott, és a kupából kiesett (de a kupameccs miatt játszott eggyel kevesebbet a bajnokságban).

Ha már bezárt a piac, a kocsmában még akkor is van élet!

A szombatra egy jó barátommal óbudai kocsmatúrát szerveztük, így a 11-es kezdés ellenére már két egységen is túlvoltunk: az óbudai piac csodálatos kocsmája az Örök Rangadó (igen, külön van írva a cégéren is), ahol Pécsi Szalont mérnek, és a kocsma egyik oldala kék-fehér, a másik pedig zöld-fehér. Az egyik oldalon MTK-s (és TVE-s) relikviák, a másikon fradis. Mit lehetne még mondani? Csodálatos, na!

A Sujtás utca felé tartó 106-os busz előtt épp van időnk egy pohár sörre a Márkában: ez egy klasszikus telepi kocsma a Szentendrei úton, kihalófélben van a műfaj, de még találni pár hasonlót Óbudán. Az egészen remek, de sajnos rég nem frissült Óbudakocsma blogon olvashattok többet a helyről és pár társáról.

Tényleg elértük a buszt, így sikerült kezdés előtt tíz perccel kiérni a Gázművek-sporttelepre: hosszú-hosszú idő után végre az elejétől a végéig élőben élvezhettem a világ legjobb indulóját. A meccs már sajnos nem hozott ennyi örömöt: az első félidőben már 2–0-ra ment a Csepel, amikor megérkeztek az ultrák. Igazából a sok ismerős miatt így is élveztem a mérkőzést, meg ebben a játékrészben még annyira nem volt rossz a Gázgyár, három helyzetéből kettőt lőtt be a Csepel, ezzel nehéz volt mit kezdeni.

Névleg lehet, hogy ez Csep-Gól-Csepel, de a valóság inkább az, hogy ez lett az új Csepel.

A második félidő már megalázó volt, 5–0 lett a meccs vége a Csepel javára, a Gáznak egyetlen helyzete volt, sajnos Lóska fejesét védte a kapus. A lefújás után sikerült pár szót váltani a kedvenc Gázgyár-játékosommal, nyilván csalódott volt, de ő sem érzi kilátástalannak ezt a szezont. Nem akarom elkiabálni, de szerintem nem lesznek kiesési gondjai a csapatnak - a TF nagyon gyengének tűnik (mint tavaly a MUN), egyelőre pedig többen is rosszabbul kezdtek a Gáznál. Persze kérdés, mennyi kieső lesz a végén, de egy 10. hely körüli eredményt reálisnak érzek, az pedig elvileg elég.

A meccs után hol máshol, mint a Faházban folytattuk a napot - a csepeli szurkolók egy része is itt vezetett le, ami már csak azért is érthető, mert Buda kevés olyan helyének egyike a Faház, ahol csapolják a csepeli Rizmájert. Itt egy kicsit kisklott a tervünk, miután lekéstük a kiszemelt HÉV-et: a Flórián borozó korábban zárt, mint gondoltam (háromkor), így az sajnos kimaradt, mert a 34-es busszal természetesen az Oázist vettük célba Aquincum felől - oda persze bármikor megéri menni a kiváló társaság és a jó Pilsner miatt.

A környéken még létezik egy másik klasszikus telep kocsma, a Csocsó. Szinte hihetetlen, hogy ez megvan még a Folyamőr utcai panel aljában, egyáltalán nem esik útba senkinek, kivéve a lakóknak. Amúgy csak Sopronit lehet ott inni, de ennek a helynek elnézem.

Zárásként az Árkád (Soproni IPA csapon) és a Kis Dreher (másnéven Bán, itt is Pilsnert csapolnak) kocsma jött a Fő téren - itt maradt ki a Flórián, a Mint közben ugyan kinyitott 4-kor, de mindennek van határa. Az utolsó kettőnek meglátogatott hely nem tartozik a veszélyeztetett kocsmák közé külső szemmel nézve - nagy a forgalom, jó a fekvés, meglepne, ha pont ezek nem bírnák a válságot. Ugyanakkor a Csocsó vagy a Márka már neccesebb, az Örök Rangadó (mondom, ők így írják) sorsa pedig a piactól függ. Még egyszer felhívnám a figyelmeteket az Óbudakocsma blogra, ott a fenti helyekről is találtok remek beszámolókat, meg sokkal több környékbeli létező vagy bezárt egységről is olvashattok.

Gondolná az ember, hogy a vasárnapot durván másnaposan kezdtem, de annyira amúgy nem. A délelőtti kirándulást viszont nem éreztem elég vezeklésnek, így betartottam a hét elején tett fogadalmam, és tényleg biciklivel mentem ki az Érd–Kerület mérkőzésre. Szokásomhoz híven nem indultam el időben, negyed háromkor vágtam neki az útnak - Pesten át mentem Budáról Budára, ugyanis a budai oldalon lehetetlen normálisan haladni, bezzeg a "Karigeri rakparton" Pesten! Lényeg a lényeg, kiértem a kezdésre, az ezer forintos beugró kifizetése közben a jegyárus kishölgy elismeréssel kérdezte meg, hogy "Pestről kitekertél idáig?", mikor bemondtam (lihegtem), hogy a vendégbe kérem a zsugát.

Még éppen elcsíptem a pirót, micsoda antré! Az első percekben aktívabb volt a Kerület, egy helyzetecske is összejött, majd a tizedik percen egy szögletből vezetést szerzett az Érd. Csodás.

Rossz volt nézni a meccset, szenvedett a Kerület, a szurkolás is kezdett hamar kifújni, el is mentem a büfébe a 35. percben. Nagy örömömre volt Pilsner is, igaz, csak 0,33-as - 450 forintért, ami amúgy egységár volt, a 0,5-ös Dreher és Soproni is ennyit kóstált, csapolt sör persze nem volt. Sokat nem ittam, bőven elég volt a szombat nekem, de a biciklizésre ennyi kellett - Soproni helyett lehet, hogy üdítőt ittam volna, de ez így kihagyhatatlan volt.

Körülbelül olyan 2-300 néző lehetett kint, ebből 50-70 volt óbudai, az érdiek keménymagját viszont ki lehet emelni, ők szurkoltak szépen - néha mi is.

Csodálatos matrica a büféből.

A második félidőben eleinte még az Érdnek voltak nagyobb helyzetei, és bár a végén akadt egy-két ziccere is a Kerületnek, összességében siralmas volt a teljesítmény. A szokásos meddőfölény megvolt, de a kapu előtt semmi fantázia. Aczél Zoli a meccs utáni nyilatkozatában jól le is tolta a srácokat, mondván nem volt kedvük focizni. Sajnos lehet ebben valami, mentalitásbeli problémák vannak a csapatnál még mindig. Nem értem, nem tudom, hogyan lehetne ezt feloldani.

A meccsen egyedül a gyűlölködésben találtam örömöt, kapott rendesen a játékvezető és a hazai kispad is (a kispadok mögött van a vendég Érden), de egyébként az óbudai játékosok is. A sporiról meg kell jegyezni, hogy ugyan a meccset befolyásoló hibája nem volt - azaz nem rajta múlt a vereség -, de teljesen fogalmatlanul vezetett, többször is banális dolgokat elnézve ide vagy oda.

A Veszprém amúgy nem tudta megverni a Kelent, de ez mit számít, ha a Kerület így focizik? Ebből nehezen lesz bajnoki cím, és ha véletlenül mégis, jobb nem gondolni az osztályozóra.

Haza amúgy már vonattal mentem, csak Érd alsóig (meg aztán a Délitől haza) tekertem, de így is jutott 40 kilométer a lábaimba. Hiába ez a két szomorú eredmény, azért én azt mondom, hogy jó kis hétvége volt ez - csak a meccsek ne lettek volna, ugye.