Kalandozás a Felvidéken

Szombaton egy villámlátogatás keretében Érsekújváron jártam meccsen. 

Teljesen ad hoc jött, hogy Érsekújvárra menjek meccsre. Szombatra eredetileg egy pilisi kirándulás volt betervezve a baráti társaságommal, de persze fokozatosan morzsolódtak le az emberek a dátum közeledtével, a várható nagy szél pedig mindenkit elijesztett a végére - közben péntek este a dvtk.stickers néven ismert groundhopper meginvitált erre az érsekújvári túra. Kora délutáni kezdés, vállalható távolság, autós túra - miért ne? 

Szombaton kettőkor kezdődött a meccs, előtte a Hostinec Košt'ál nevű helyen ittunk kiváló Bernardot. Itt is érződött az a kétnyelvűség, ami később aztán mindenhol - a kocsmáros például nem beszélt magyarul, de nagyon segítőkész volt (azért annyit tudott, hogy tízes, tizenkettes és barna), az egyik asztalnál magyarul, egy másiknál szlovákul beszéltek. A városban az utcanevek és egyéb feliratok is kétnyelvűek (a stadion is, a vasútállomás is), ez egész európai megoldás abban az országban, ahol még a 2000-es években is ütöttek a magyar szóért vegyeslakosságú városokban. Érsekújvár lakosságának ma közel negyede vallja magát magyarnak, de ennél többen beszélik a nyelvet. 

Annyi bizonyos, hogy a városban nem a foci az elsőszámú sport, hanem a jégkorong. Ennek ellenére komoly történelme van a focicsapatnak, az Érsekújvárosi SE néven 1907-ben alapított klubnak is, ami ma az FKM Érsekújvár nevet viseli. Az együttes a magyar és a szlovák másodosztályt is megjárta, ez a legmagasabb szint, ahol előfordult, most a harmadosztály alsó feléhez tartozik.

Szlovákiában a harmadosztály két csoportból, a keletiből és a nyugatiból áll - az Érsekújvár értelemszerűen a nyugatiba nyert besorolást - érdekesség, hogy a tavalyi szezonig négy csoportból állt a mezőny (Pozsony, Nyugat, Közép és Kelet), ekkor is rendre nyugaton volt a csapat, mely utoljára 2018-ban végzett a tabella első felén (harmadik helyen), később folyamatosan a tabella végén találjuk, ám hol megszűnő klubok, hol a korona miatt nem esett ki. Felteszem, a járvány is közrejátszhatott a mezőny szűkítésében, bár most is csonka a tabella, a Garamkálna már visszalépett - részben ezért sem lesz kiesési gondja az egyébként elég gyengén muzsikáló Érsekújvárnak.

A csapat szombati ellenfele az FK Podkonice volt. Padkóc, vagyis ahogyan 1886-ig magyarul is nevezték, Podkonicz egy 800 fős szlovák falu a Tátrában, ellentétben Érsekújvárral soha nem volt számottevő magyar lakossága. Hiába egy kis falu, a harmadosztály középmezőnyében foglal helyett, ott végzett tavaly is, és tavaly előtt került fel erre a szintre az 1959-ben alapított klub.

A mérkőzésre három euró volt a beugró, ami amúgy a harmadik ligához mérten nem kevés - mondjuk Óbudán drágább a jegy.

Nem számoltam össze a nézőket, de alig pár százan lehettünk, mondjuk a szeles időjárás nem is annyira csalogatott a meccsre. Meg hát gyenge is ez az Érsekújvár. A lelátón egy helyi magyar bácsitól érdeklődtünk a viszonyokról, tőle tudtam meg, hogy nemrégiben majdnem becsődölt a klub, a mostani csapatban pedig csak egy magyar játszik. Továbbá a csapat ékköve a Boltonban és a Leeds-ben (valamint a DAC-nál) is megforduló, 40 éves Lubomír Michalík. Kérdeztük a bácsi az esetleges nagyobb helyi meccsekről, de annak idején prágai klubok nem jártak itt, a kupában a Slovan és a DAC viszont igen, valamint régen a Komárommal játszottak nagy rangadókat a Ganczer László Stadionban.

Magáról a játékról sokat nem tudok írni: egyrészt már volt bennem sör, másrészt tényleg inkább a helyiekkel beszélgettem és a sporttelepet néztem meg alaposan. Persze háttérnek azért néztem a meccset, de sajnos az nagyon egyoldalú volt. Az egész mérkőzésről talán kettő érsekújvári kapuralövés rémlik, és bár labdabirtoklásban nem volt olyan ordító a különbség, ha a Podkonicz labdát szerzett, akkor könnyen eljutott a hazai kapuig. A szünetig 0–3 volt az állás, a vége 0–5 lett úgy, hogy les miatt is akasztottak meg egy-az-egy szituációt, illetve legalább kettő olyan lehetőség rémlik, amikor szinte százszázalékos ziccert hibáztak a vendégek.

Szóval úgy kapott ki egy középcsapattól, egy falutól az Érsekújvár otthon 5–0-ra, hogy lehetett volna az nyolc is. A helyiek szerint ez mostanában a szokásos, ennyire gyenge a csapat. Bár nem köt semmi ehhez a városhoz, ez még így is szomorú, bár láthatóan nem sokakat tört meg. Jó, itt tényleg a hoki az elsődleges sport.