Eldőlt: idén sem lesz bajnok a Kerület

Jól hangzott volna a szezon elején, hogy a Kerület üti el a Mosonmagyaróvárt a bajnoki címtől és az azonnali visszajutás esélyétől. Ez végülis könnyen megeshet, ám ennek olyan sokan nem örülnek Óbudán.

Bajnok már matematikailag sem lehet idén a Kerület, ám a mérleg nyelve még simán, ez most már a Bicskén és a Mosonmagyaróváron múlik. A Bicske három ponttal vezet a Móvár előtt, a győzelmek száma miatt ez kétmeccses előnyt jelent. A két csapat még találkozik egymással, de a Bicske még a harmadik helyen álló Veszprémet is fogadja. Izgalmas lesz tehát a hajrá az NB III. Észak-Nyugati csoportjában, nagy kár, hogy nem a Kerület számára. A Bicske 60, a Móvár 57 ponttal áll, a Kerületnek 32 van, hat meccs van hátra - a győzelmek száma miatt a Bicske előnye behozhatatlan. Érdekesség, hogy a Bicske minket oda-vissza elvert, a Mosonmagyaróvár viszont mindössze egyetlen pontot szerzett a lehetséges hatból. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a Bicske lesz a bajnok maximum öt pont előnnyel, akkor bizony a Kerületnek köszönheti meg a történelmi sikert a saját teljesítménye mellett.

Az idei a második szezon, amikor négycsoportos és 64 csapatos az NB III. Tavaly 24 forduló után 45 pontja volt a Kerületnek, idén ugye 32 - az idei mindössze 44,4 százalékos teljesítmény a tavalyi 62,5 után. Az előző kiírásban végül éppen kétharmados lett a Kerület a 67,7 százalékos teljesítménnyel, a 30 forduló alatt összeszedett 61 pont picivel jobb, mint kettes pontátlag - egy korrekt eredmény, amiből csak egy hajszál miatt nem lett dobogó. Idén a 61 pont már nem is jöhet össze. Vissza sem keresem, mikor végzett a 9. helyen, vagy annál lejjebb a Kerület az NB III-ban, de azt gyanítom, kétjegyű éve. 

Jó kis szezon ez tehát, érthetetlen, újabban miért járunk csak alig páran idegenbe.

Bicskére az egész jó időnek köszönhetően (bár lehetett volna kisebb szél) biciklivel mentem, végigtekertem az odautat, haza már vonatoztam. Este hatkor kezdődött a meccs, ez segítette ezt a programomat, ráadásul egész jó hangulata volt a második félidőtől a villanyfénynek. Kezdés előtt az Akácfa sörözőben még belefért két Krušovice, kellett is, mert a stadionban csak dobozos Soproni volt a vendégoldalon, a hazaiban (ahová átjárhattunk a büfébe) volt Heineken, illetve csapon Mort Subite. Utóbbi kettőből ittam egyet-egyet bent, normális áron, 750-ért volt amúgy a sör, a meggyes drágábban. 

A beugró egy ezres Bicskére, ami viszont mindenképp kiemelést érdemel a büféből, az a rántott húsos szendvics: az is egy ezres, de adagban is, minőségben is kiváló volt, tudom, hogy ez a Kerülettel szemben szentségtörés, de én ilyen jó szendvicset nem ettem még meccsen. Jó, mondjuk éhes is voltam, az igaz.

A meccs valami egészen rettenetesen indult, az első 8 percben két szinte egyforma gólt lőtt a Bicske, a 16-os jobb oldaláról lőtték ki a hosszú alsót. Innen nagyon nincs miről beszélni, támadgatott a Kerület, de nyilván a Bicske átadta kicsit a területet, hiszen hova hajtsanak már? Persze a szünetig mégis a hazaiak szereztek gólt, Hajagos rosszul jött ki a kapujából.

3–0-ás hátrányban már csak abban bízhattunk, hogy nagyobb verés nem lesz a végén. A második félidő legelején szépített a Kerület, természetesen éppen a büféből másztunk vissza, így nem lemaradtam róla. Még egy-két nagyobb helyzete volt a csapatnak ezt követően, de a végéhez közeledve inkább a negyedik gól elkerülésében bíztam ismét. Az legalább összejött, 3–1-re nyert a Bicske, sajnos megérdemelten, hiába szidtuk néha a játékvezetőt, nem rajta ment el és nem is a szerencsén múlt.