Meccsnézési tippek koronavírus idejére

A járvány miatti intézkedések következtében az összes magyarországi labdarúgó-meccs zárt kapus volt szombaton. A kialakult helyzet miatt ez az NB I. esetében teljesen érthető, de még az NB II-ben és az NB III. egy részében is elég nehéz lett volna rendesen megoldani, hogy betartsák a szabadtéri rendezvényekre vonatkozó 500 fős korlátot. A rendezők, stábok, újságírók mellett nagyjából 400 nézőt lehetett volna beengedni, biztos, hogy néhol lett volna ebből konfliktus, tehát ezen a szinten is elfogadható, hogy az MLSZ a magyar kormánynál is szigorúbban korlátozta a meccsek látogatását. A negyedosztályban és onnan lefelé viszont szerintem egy teljes mértékben túlzó intézkedés a zárt kapu: fizikailag nem megoldható, hogy ne nézzék a mérkőzést, legfeljebb nem a sporttelepről fogja nézni az a 20-50 fanatikus a meccset, hanem pár méterrel hátrábbról. A fertőzés kockázata egy ilyen eseményen amúgy is kisebb, mint egy tömegközlekedési eszközön...

Az eredeti tervem az volt erre a hétvégére, hogy a Budafok–Tiszakécske találkozóra megyek ki. A koronavírus végül nem írta felül ezt a programot, a budafoki haverom folyamatos tájékoztatásának köszönhetően tudtam, hogy lesz lehetőség a meccsnézésre kintről. 

A budafoki Komáromi utca ezúttal hazai lelátóként funkcionált.

Öröm volt látni, hogy Budafokon nem viccelnek: 25-30 ember gyűlt össze a sporttelep déli végén, ahonnan segítség nélkül is jól látni az egész pályát. Persze az előre beígért teherautó jobb lett volna, de így sem lehet egy szavam se.

Néhány lóca vagy zsámoly elfért volna még.

A kerítés belső részére több drapi és zászló is felkerült, volt dob (sőt, egy szarukürt is!), és természetesen volt szurkolás, éneklés is.

Azt viszont nem lehet mondani, hogy a járvány ne befolyásolta volna a szurkolást: eleinte még csak az "álé, álé, fuckin' korona, fuckin' korona, fuckin' koronaaa" jelentette az aktualitást, a későbbiekben viszont már olyan csodálatos rigmusok születtek, mint például:

ki nem ugrál, az koronás, hejj-hejj!

Valamint:

magyar testbe magyar vírust!

Illetve a kedvencem:

hol van a vírus, MLSZ, hol van vírus?

Ezek mellett időről-időre elhangzottak a szokásos budafoki szurkolói dalok is, kifejezetten jó hangulatúvá sikerült varázsolni ezt a meccset a körülmények ellenére is. Ezen az sem változtatott, hogy az első félidőben tízpercenként elment egy rendőrautó az utcában, a rögtönzött lelátó közepén.

Az egyik büfé egyébként működött a zárt kapuk ellenére (a klubházban, hiszen ez egy egyébként is nyitva tartó kocsma), és bár sokan készültünk sörrel, voltak, akik a hagyományos módon szerezték be a meccsnézés egyik legfontosabb kellékét. Jellemző megjegyzés volt, hogy így is hamar jutottak vissza a helyükre a megvásárolt sörrel, mint normális esetben a lelátó mögötti büféből.

Maga a mérkőzés nem hozott komoly izgalmakat és jó színvonalat sem. Az első húsz percben kiegyenlített játék zajlott, onnan a lefújásig lényegében csak a Budafoknál volt a labda, a Tiszakécske a második játékrészben egyszer jutott el a kapuig. A futball törvényei most nem működtek tökéletesen, mert abból az egy lehetőségből nem született gól, a kihagyott budafoki helyzetek nem bosszulták meg magukat.

A legnagyobb budafoki lehetőség a 45. percben maradt ki, bár azt pontosan nem tudtam felmérni, hogy a távolabbi kapu előtt mekkora helyzetek adódtak, de legfeljebb egy-két további ziccert lehet említeni hazai részről. Tipikus meddő fölény volt ez, amit a Budafok összehozott, a labdabirtoklási arányok nagy fölényt mutatnának, a helyzetek száma már kevésbé, gól pedig egyáltalán nem született.

Annyit mindenképpen visszaad a kép, hogy nem volt tökéletes a rálátás a pályára, de egyébként élőben nem volt ez olyan vészes.

A későbbi eredményeknek köszönhetően a BMTE még így is növelte az előnyét egy ponttal a második helyen a Vasas előtt, így továbbra is reális a budafoki csoda. A csapat jó szereplése kapcsán nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy szinte teljesen ugyanaz a keret küzd most a feljutásért, ami tavaly és tavaly előtt is csak a bajnokság véghajrájában harcolta ki a bennmaradást. A Budafok feljutása a Kaposvár tavalyi hőstetténél is nagyobb csoda lenne, bár félek, hogy egyben a BMTE NB I-es szereplése még a Rákócziénál is halványabbra sikeredne, a bennmaradás minden esélye nélkül. Ettől még nagyon boldog lennék, hogy 21 évvel a Kerületke után ismét lenne budai csapat a magyar labdarúgás legmagasabb osztályában.

A zárt kapus hétvégéhez még megjegyezném, hogy Budafok mellett számtalan helyszínen szurkoltak a kerítésről vagy az utcáról a legfanatikusabb drukkerek. A teljesség igénye nélkül Pécsről, Pesterzsébetről, Hódmezővásárhelyről, Siófokról és Szegedről is láttam ilyen képeket, de vélhetően a különböző megyei bajnokságok falusi pályái mellett is voltak nézők.

A "zárt kapus" kifejezés papíron különírandó, de rengetegen írják egybe, nekem is jobban tetszik úgy, valószínűleg az is helyes már, de a posztban következetesen külön használtam.

Jövő héten tehát ismét rengeteg szórakozási lehetőséget ad majd a magyar foci a zárt kapuk ellenére is, feltéve persze, ha nem függeszti fel az MLSZ a bajnokságokat a járvány miatt. Én az utóbbi szcenáriót tartom valószínűbbnek, és ez is lenne a jobb (pontosabban ez lenne a kevésbé rosszabb), mert sem a szurkolók, sem a játékosok számára nincsen értelmetlenebb dolog, mint egy zárt kapus focimeccs.