Hol máshol kezdhettem volna az évet?

Naná, hogy a BVSC-re történő száműzetés után Zuglóba mentem ki először meccsre 2024-ben.

Tavaly az utolsó BVSC-pályás Kerület-meccs után sokan sóhajtottunk fel, hogy többet nem kell ide kijönni. Ez persze nem a Szőnyi út ellen szólt, pusztán csak Óbudára akartunk visszatérni - ettől még ha valaki megkérdezte volna, mi lesz 2024-ben az első meccs, amire kimegyek, akkor a BVSC hazai pályája elég hátul szerepelt volna a listán, kilenc alkalom három hónap alatt több, mint elég. Ehhez képest hol kezdtem az évet? Igen, ott.

Az MLSZ sajátos sorsolásának hála az NB I. és az NB II. február első hétvégéjén kezdődik, a megyei bajnokságok mintegy fele február további részében, az NB III. viszont csak március első hétvégéjén. Persze vannak megyék, ahol még későbbi kerül sor a rajtra, de azért sajátos, hogy a harmadosztályra ennyit kell várni. Nyilván annak nem volt realitása, hogy egészen a Kerület első tétmeccséig nem megyek ki semmire, a kérdés csak az volt, hogy edzőmeccsel kezdjem az évet, NB I-gyel vagy NB II-vel. Előbbit elvetettem, hétközben ez nem fér bele (Kerület-tétmeccs szabival még csak-csak, na de edzőmeccs?), az MTK-Újpest reális kihívó volt, ám végül az NB II. nyert - a BVSC-ETO mérkőzéssel kezdtem a 2024-es évet.

Legalább innen is láttam a stadiont.

A beugró 1500 forint volt, ezért szebb jegyet is adhattak volna, de eddig vagy ingyen, vagy Kerület-bérlettel jártam a BVSC-pályán, így legalább onnan is van mit eltennem. A sör változatlanul 800 forintért Dreher - vicces, hogy ugyanaz a személyzet a Sportbisztróban 1200-ért adja ugyanezt a sört, persze nem egy bódéban. Olyannyira távol áll az a hely a bódétól, hogy a meccs előtt még maga Kisteleki István is feltűnt az egységben, ami persze nem csoda, gyakran látni ott a BVSC fejét.

A Kerület és a Győri ETO szurkolói között a 90-es évekre visszanyúló barátság van, ezt a kapcsolatot persze az elmúlt 25 évben nem sikerült folyamatosan és töretlenül ápolni, de az utóbbi pár évben kialakult egy szorosabb kapcsolat néhány győri és néhány óbudai között. A nyugati túráink közül többször is volt olyan, ahol győriek is besegítettek a szurkolásba, míg az ETO budapesti vendégjátékán néhány óbudai tiszteletét tette a legutóbbi néhány alkalommal. A mostani BVSC–ETO ebből a szempontból simább volt, hiszen a Kerület számára messze még a szezonnyitó, az ETO részéről pedig az első 2024-es meccsre komolyabb létszám jött össze. A 14 órás kezdés vasárnapra ideális, még Győrbe is emberi időben haza lehet érni Zuglóból, párunknak pedig még a Manó büfé is belefért a meccs után. Kiváló kezdése ez az évnek!

Hogy egy klasszikust elsüssek, jó kis délután volt ez, csak meccs ne lett volna!

Győri szemmel nézve tényleg így lehet összefoglalni ezt a napot. A szurkolás külsősként remek volt, alig volt szünet, becsülettel nyomta végig a szurkolótábor a meccset, a bekapott gólnál vagy a többszöri bénázások alkalmával sem álltak le méltatlankodni. Az első "kurva gyenge" messzebbre is hallhatóan valamikor a rendes játékidő végén hangzott el, a csapatot csak a lefújás után szidták - a játékosok így ki sem mentek a tábor elé, bár elindultak arra. Érdekes volt látni, ahogy három részre szakadt a több száz főből álló vendégszektor: a többség elindult kifelé, akadt, aki tapsolt, de egy népesebb tábor anyázta a játékosokat rendesen. Igazából mindenkit meg tudtam érteni.

A győri táborra nem lehetett panasz.

Hiába játszott fölényben az ETO, a győri támadások zöme a 16-os körül elhalt, esetleg szögletet sikerült kiszenvedni, ami aztán általában teljesen veszélytelenre sikerült. A BVSC kapusának egyszer kellett jól kijönnie az első félidőben, valamint egyszer Bumba lőtt egy hatalmas kapufát ordító ziccerben, ezeket leszámítva nem alakult ki nagy helyzet a szünetig - kivéve az egyetlen értelmezhető hazai támadást, amiből persze gól született, így 1–0 volt az állás a félidőben. A gólt egyébként a Kerületben fél szezont játszó Tóth Milán lőtte.

Meg kell jegyeznem, hogy NB II-es szinten óriási sztárparádét láthatott a publikum: hazai oldalon Vinicius, Poór Patrik és Hidi, a Győrnél az említett Bumba, Škvarka, vagy éppen Lukics, illetve a kispadról Bacsa Patrik és a francia bajnok Boschilia. Ja, és el ne felejtsem a BVSC kispadjáról az Óbudán imádott Rabatint, aki sajnos nem kapott szerepet. 

Azt a létszámot, amit szemben látni, általában a Kerület is hozta ideiglenes otthonában. Jó, szerdai bajnokin a Gyirmót II ellen lehet, hogy nem...

Hiába a nevek, a teljesítmény élvezhetetlen volt. A BVSC részéről ez érthető, főleg 1–0 után - minek focizzanak, ha nem kényszerítik őket erre? Az ETO ment előre, de inkább ímmel-ámmal, elvétve kialakítva nagyobb helyzeteket. Többet vártam tőlük, ahogy gondolom a jól kinéző és hangos táboruk is. Nem hoztunk szerencsét a győrieknek, és akkor azt még nem is mondtam, hogy amikor legutóbb több óbudai ment a győri vendégbe, akkor egy hatost kapott az ETO Angyalföldön. 

A BVSC ezzel a győzelemmel lélegzetvételhez jutott a kiesőzóna előtt, az ETO egyelőre még második, de ha így folytatja, akkor a Vasas vagy a Szeged könnyen beérheti - a körülmények mindkét klubnál adottak, a szándékot persze nem tudom, de sanszosan ez a két csapat is fel akar jutni, úgyhogy ideje lesz összekapniuk magukat a győrieknek.