Minden szezonkezdet nehéz

Öt hónapot kellett erre várni, de végre ismét tétmeccsre mehettem Óbudán, a Kerület végre megkezdhette szereplését. Sajnos a koronavírus-járvány egyik legnagyobb vesztese lett a klub, hiszen a feljutási szándékkal nem rendelkező Érdnek még bőven lett volna ideje eleget botlani ahhoz, hogy a Kerület célba érjen, ám erre már nem volt lehetőség, mert az MLSZ félbeszakította a bajnokságot, és minden ésszerűséget figyelmen kívül hagyva végeredményt is hirdetett. Mivel a Középcsoport második helyén "végző" Szentlőrincnek több pontja volt, mint a Kerületnek nyugaton, így a baranyai együttes juthatott fel az NB II-be, így Óbudának maradt a harmadosztály.

Idén egyértelmű a cél, fel kell jutni! Papíron ennek simán meg kell lennie, bár van több olyan csapat a Nyugati csoport 19 további együttese között, aminek simán lenne helye az NB II-ben (sőt!), a keretek és az anyagi helyzet alapján egyértelmű a dolog, főleg, hogy az Érd nem akar feljutni. Nem akarom megsérteni a pékeket, de a Lipótot nem tudom komolyan venni bajnokesélyesként, márpedig ők tavaly nem zárták ki, hogy indulnának magasabb osztályban, ha úgy alakul, és a csodacsatáruk eligazolása után is gólzáporos győzelemmel kezdtek. A Tatabánya, Sopron, Pápa, Nagykanizsa négyes neve jól cseng, jobb sorsra érdemesek, de jelenleg egyik klub sincs abban a helyzetben, hogy feljusson, nem maradt hát más, mint a Kerület.

Nagyjából ezek a gondolatok jártak a fejemben vasárnap a Ménfőcsanak elleni meccs előtt is, mikor hosszú-hosszú idő után végre okkal vehettem sétám irányát a Kalap utca felé. Szokás szerint a Hévízi útig semmi nyoma nem volt annak, hogy meccs lesz a környéken, a kánikulához illő bágyadtság jellemezte az utcákat. A Kalap utcában viszont már fél órával a kezdés előtt is csordogált be a pályához a szélrózsa minden irányából érkező publikum, a bejáratnál pedig már tucatnyi ismerős várta a kezdést. Sokakkal nem találkoztam március óta, jó volt látni ennyi ismerős arcot, és jólesett ennyit jattolni. Mire a jó kis festett drapit sikerült előbányásznom és még a sörömet is megvettem, már el is kezdődött a hosszúnak ígérkező 2020/2021-es NB III-as szezon Óbudán.

Hiába a kánikula, már az első meccsre összejött a telt ház, de a szurkolás a szokásoknak megfelelően mérsékelt volt, bár ezúttal voltunk vagy hatan-nyolcan, akiknek volt kedve kiabálni, és a dobot is egész gyakran ütötte valaki. Kezdésnek nem rossz!

A pályán látottakkal az első félidőben majdnem teljesen elégedett voltam, a gól nagyon hiányzott, de amúgy dominált a Kerület. Remili többször villant, egyszer például Fazakasnak adott igazi forintos labdát, aki még jól is vette át azt, jól lépett ki, de nem talált be. Ez volt a játékrész legnagyobb ziccere, pár kimaradt helyzet még akadt, de gól nélkül ment le az első játékrész, komoly hazai fölényben.

Moha készül a szabadrúgásra, nem lett belőle veszély.

Jeszynek nem is akadt dolga, bár egy hazaadás után kicsit meredeken vette át a labdát, de na, ennyi belefér. Említést érdemel még Szalai, aki bár kellő stabilitást ad hátul (főleg Erdeivel együtt, aki tökéletes védő!), már negyedóra után begyűjtött egy sárgát. Azt hiszem, számolhatunk vele, hogy hat-hét meccsenként helyettesíteni kell majd őt...

A szünet után szinte azonnal sikerült megszerezni a vezetést, Remili ebben a támadásban is benne volt, de a gólpasszt jelentő remek ívelés Nagy Tibor nevéhez fűződik, Rabatin pedig nem hibázott, közelről kérdés nélkül a kapuba lőtt, 1–0.

Ezt követően rövid ideig még a vendégek térfelén zajlott a játék, majd a Ménfőcsanak egyre bátrabban ment előre, a Kerület láthatóan inkább a lefújást várta. Ekkor már Remilin azt éreztem, hogy túlzottan akar, mindent egyedül csinált, ez persze sok hibával járt együtt. Ettől függetlenül jó igazolásnak tartom őt, a mentalitással nem lesz gond, ha hamar összejön egy gól is neki, akkor remélhetőleg görcsös sem lesz. 

A végén több lehetősége is volt a győrieknek egyenlíteni, sőt, egyszer oldalról még a kapufát is eltalálták, ám gól már nem született, győzelemmel kezdte a szezont a Kerület. A Ménfőcsanakban egyébként két NB I-es múltú játékos is szerepelt: a kapuban Sánta, valamint a 67. percben beálló Vayer. Ahogyan azt megszokhattuk, a Kerület tele van korábbi élvonalbeli játékosokkal, sőt, még a lelátóra is jutott belőlük Rajczi személyében, akivel sikerült is közös képet készítenem. Örültem ennek most is, hát még 15 éve hogy örültem volna... 

Összejött a telt ház már az első fordulóban.

Minden kezdet nehéz, ez a meccs is az volt. Viszont hosszú évek után fordult elő, hogy a III. kerületi TVE nyerni tudott az első fordulóban, remélhetőleg ez megadja a kellő lökést a csapatnak. Azt pedig láttuk az NB II. vasárnapi eredményein is, hogy az esélyesnek kikiáltott csapatok számára szintén nehéz volt a kezdés.