Sör és kolbász reggelire: meccsrejárás Prágában

A mögöttünk hagyott hosszú hétvégén végre ismét lehetőségem volt bővíteni a meglátogatott cseh (és egyben a prágai) focipályák számát, ennek a beszámolója pedig remek alkalmat kínál a prágai focicsapatok és stadionok rövid bemutatására.

A cseh futball legtöbb osztályában ezen a hétvégén kezdődött a bajnokság, ennek ellenére Prágában viszonylag kevés mérkőzést rendeztek. Ha a hazaút miatt elérhetetlen vasárnap délutáni, esti találkozókat nem nézzük, szinte alig maradt valami. Végül a négyfős társaságunk összesen három meccset nézett meg, szombat délelőtt szétváltunk, hárman egy holešovicei csapat meccsére mentünk, míg a hármunk által már tavaly is látott párosításra, a Slavoj Vysehrad–Dukla Prága meccsre látogatott a társaság duklás tagja. 

A cseh alsóbb osztályok esszenciája, "pivo a klobasa"

Mielőtt rátérek a lényegre, egy kis gyorstalpaló: az öt legnagyobb prágai klub a Sparta, a Slavia, a Bohemians, a Dukla és a Viktoria Žižkov, ez az öt klub volt bajnok. A Dukla és Žižkov jelenleg másodosztályú, az első két osztályban a szintén második ligás Slavoj Vysehrad csapatával együtt hat prágai klub található. A cseh harmadosztály két cseh és egy morva csoportból áll, prágai klubok értelemszerűen az előbbi két csoportban találhatóak, összesen hét. A hét csapatból három fakó (Dukla, Slavia és Bohemka), egy akadémia (na nem úgy, mint a Felcsút, hanem tényleg), a Povltavska, és van még három igazi csapat, a Vltavin, az Admira és Motorlet.

Csehországban a negyedosztályban 90 csapat szerepel, hat csoportra osztva, regionális alapon. Érdekesség, hogy a három cseh csoportban nincsenek döntetlenek, tizenegyesekkel döntik el az ikszre álló mérkőzéseket, viszont a negyedosztály másik három (morva-sziléziai) csoportjában, és minden más bajnokságban a megszokott rend szerint zajlanak a meccsek. Ezen a szinten csak két prágai klub szerepel, az Aritma és Meteor.

 A Ďolíček, a csodálatos Bohemka csodálatos otthona, amit most sajnos csak kívülről láthattam.

Innen lefelé jön a megyei illetve a BLSZ cseh megfelelője. Ezen a szinten második csapatokat, külső kerületek klubjait, vagy Prágához csatolt falvak csapatait találjuk. Két éve egy külső kerület, Košíře csapatának, az Uhelné sklady-nak az otthonában jártam, most viszont lényegében az agglomerációba mentünk ki, amikor a Přední Kopanina és az Újezd összecsapását néztük meg. Magasabb szinten egyébként a Žižkov, a Slavia és a Bohemka otthonában jártam, valamint a Slavoj ideiglenes otthonaként szolgáló, korábban a válogatott által is használt Evzena Rosickeho stadiont láthattam belülről az elmúlt években.

Ezek tavalyi képek, de szinte napra pontosan ugyanekkor volt a Slavoj Vysehrad–Dukla meccs, és akkor is három góllal nyertek a vendégek.

A hosszúra nyúlt bevezetés után az időrendiségnek megfelelve nézzük előbb a Vltavin–Písek találkozót a cseh harmadosztályból!

Valamiért a cseheknél szokás 10:15-kor is kezdeni meccset, ekkor került sor erre is. A Loko Vltavin csapata Prága hetedik kerületében, Holešovicében játssza meccseit, akárcsak a Sparta. A Loko pályája a Moldvához közel fekszik, a folyóhurokban. Prágához képest viszonylag szegényes a közvetlen környék kocsmakínálata, bár egyébként a kerületben csodálatos vendéglátóegységeket is találni, de nem közvetlenül a pályánál. A korai kezdés miatt ez annyira nem okozott traumát, egyébként is 31 korona volt csak a 10-es Gambrinus a büfében, hozzá 50 koronáért remek kolbász járt mustárral és kenyérrel, ahogy a poszt nyitóképén is látható. Kiváló reggeli ez egy sörözős este után, főleg úgy, hogy egy lelátón fogyasztja az ember. A beugró egyébként 60 korona volt, ám ezért rendes jegy, sőt, kis műsorfüzet is járt.

Csodálatos enteriőr.

A Loko stadionja nem egy nagy eresztés, a hosszúkás klubház oldalán van egy pársoros lelátó, a túloldalon meg a reklámok és egy kalyiba mellé csak egy minimális vendégszektor jutott. A klubház mellett egy lakókocsi a büfé, mellette asztalok, sörpadok és ernyők is vannak, egyértelműen ez a terület a sporttelep legjobb része, a nagyjából 100 néző harmada itt tobzódott. Az idillt még a bejárat melletti komposztáló bűze sem tudta megtörni...

Óriási jelenség volt a két (kettő, azaz 2!!) vendégszurkoló, akik dobbal és két drapival érkeztek a fővárostól 100 kilométerre fekvő városból, és amíg sütött a nap, félmeztelenül szurkoltak. Miután hazai tábor nem volt, a písekiek kántálása volt az egyetlen szurkolás.

Tisztelem őket.

A játék képe alapján a Vltavin jobb csapat, az első percektől kezdve veszélyesebb volt a hazai együttes, több rontott ziccer után nagyjából a tizedik percben szerezték meg a vezetést az olasz Carlo Maria Maione találatával. Egy darabig még nyomott a Loko, aztán sokáig úgy tűnt, érvényesül a futball egyik alaptörvénye, és a sok kihagyott helyzet megbosszulja magát: a félidő végén, és a második játékrész elején is veszélyesebb volt a Písek, a vendégek még egy kapufáig is eljutottak. A 64. percben aztán az olasz támadó újabb gólja eldöntötte a meccset, a gólpasszt a kameruni Abena adta. Kis túlzással, az első osztályban nincs ennyi külföldi, bár persze nem is kis túlzás, hiszen ők ketten voltak összesen nem csehek a pályán.

Az első két gól szerzője középen, mellette a két gólpasszos.

Az utolsó húsz perc egész sok eseményt hozott, mindkét oldalon esett egy-egy gól, de a Písek 88. percben szerzett találata csak szépségtapasznak volt jó. Lehetett volna ez nagyobb verés is, összességében megérdemelten nyert a Vltavin. A magyar harmadosztályhoz képest ez a pálya igen rossz minőségű volt egyébként, a játék képe viszont simán elfért volna itthon is egy harmadosztályú alsóházi meccsnek, de egyébként egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy bármelyik klub fel tudnak jutni az NB II-be, igaz, meglepne, ha a Loko nem az élmezőnyben végezne akármelyik csoportban.

Főleg a meccs elején kellett az árnyék a fenti "VIP-sorban".

Ezzel párhuzamosan a másodosztályban a Dukla 3–0-ra nyert a Slavoj ellen, túratársunk elmondása alapján körülbelül 200 néző volt kíváncsi a találkozóra, ebből nagyjából 30 ember volt a Dukla tábora. Tavaly hasonló érdeklődés mellett 4–1-re nyert a Dukla, akkor a másnaposságtól szenvedve is élvezhetőnek találtam a meccset.

Pár órával és pár sörrel később Prága külvárosa felé vettük az irányt, a reptér szomszédságában fekvő Přední Kopanina nevű faluba, ami harminc éve Prága része. A teljesen falusias környezetben egy étterem udvarán át vezet az út a takaros kis pályára, aminek még egy minilelátója is van. Némileg meglepő módon belépőt is szedtek az ötödosztályú találkozón, de a 35 korona igazán nem volt nagy ár ezért az élményért, ráadásul rendes jegy is járt érte. A sörkínálat számos kocsmáénál is jobb, Únetické 10-es és 12-es, Řeporyjský 12-es félbarna és Pilsner van csapon, ebből az utóbbin kívül mindent sikerült is inni. A Řeporyjský egyébként gyakorlott cseh sör rajongóként, a sokadik csehországi látogatás alkalmával is teljesen új sör volt nekem, csak ezért is megérte volna ide kimászni, de.

Egyszerűen tökéletes ez a lelátó.

De nagyon jó szórakozást nyújtott a Přední Kopanina–Újezd Prága meccs is, igaz, az első félidő legérdekesebb eseménye az volt, amikor időnként elment egy-egy repülő pár méterre a pálya felett. Fogalmazzunk úgy, hogy a küzdelem dominált, az eső is rákezdett, de nem sok lövéssel tették próbára a kapusokat. A félidő vége felé a lelátó utolsó sorában álldogálva egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy valaki azt mondja a telefonba: "futballmeccsen vagyok". Kiderült, hogy nem mi négyen voltunk csak magyarok a meccsen, hanem egy Prágában élő, párkányi honfitársunk is kint volt, aki rendszeresen ki is jár a csapat meccseire. Rendesen meglepődött a magyar szó hallatán, de legalább megtudtuk tőle, hogy a járvány előtt szinte élvezhetetlenné tette a sok repülő a meccseket, szóval jó dolgunk volt.

Háttérben a reptér.

A háttérben látható épület az étterem és egyben az öltöző. Meccsnapokon kívül is érdemes betérni oda.

Egyébként a kis lelátó megtelt, és még a túloldalon is állt pár ember, a reakciók alapján nagyjából 5-6 vendég is volt a körülbelül 60-70 néző között.

Tipikus blasz, gondolom ő is szereti a sört.

A második játékrész önmagában felért egy egész meccsel: összesen hat gól esett, 5–1-re nyert a hazai csapat, potyogtak a gólok. Többet is támadott a Přední Kopanina, így nem meglepő az eredmény, de nem hiszem, hogy bárki ekkora különbséget várt volna, a végén nagy ünneplés is volt az öltözőben. A hazaiaknak egyébként volt egy afrikai származású játékosa is, aki csereként állt be, de itt sajnos nem kaptunk összeállításokat, így nem tudom pontosan, ki lehetett az.

Ez a kép remekül visszaadja a meccs hangulatát.

A két meccset egy nap nézve nem tudtam volna megmondani, hogy két osztálynyi különbség volt a csapatok között, sőt, a pályák között sem érződött ez. Magyar viszonyokhoz hasonlítva az iram nem volt rosszabb egyik meccsen sem az NB III-nál, viszont a technikai különbség látszott, főleg a délutáni találkozó első félidejében voltak hajmeresztő megoldások. Ebből, illetve a két évvel ezelőtti látogatásomból nehéz lenne megmondani, hogy a prágai vagy a budapesti első osztály erősebb-e, de ne feledjük, hogy Prágában az ötödosztály a "blasz egy".

Egy dolog volt szembetűnő: a rengeteg reklám a pályák szélén, még az ötödosztályban is vannak szponzorok, a csapatok nagyrészt piaci alapon működnek. Valószínűleg ez az, aminek köszönhetően az első osztály magasabb szintet képvisel, és részben ennek köszönhetően tart előrébb a cseh futball.