Igazán szép arcát mutatta Prága

Három prágai meccsen (és temérdek sörön) vagyok túl, szóval jól telt a hétvégém - bár máris rég volt. Megpróbálom egy posztba sűríteni az eseményeket, de nem jut minden meccsre ugyanannyi szó.

Már-már szokványos, hogy az évben legalább egyszer eljutok Prágába. Tavaly csak rövidebb időre sikerült, most viszont négy napot töltöttünk a városban kedves hasonszőrű sör- és focikedvelő barátaimmal, ebbe belefért három meccs is. Sorrendben a Dukla, a Bohemians és a Meteor került terítékre, a poszt főleg az utóbbiról szól, de haladjunk csak időrendben!

Nem kell sokkal több a boldogsághoz.

Prágát több okból is imádom: a belváros csodálatosan szép, de a kicsit kijjebb eső részeken is általában szebb, jobb állapotú épületeket látni, mint Budapesten, ugyanakkor hasonló építészeti stílus és utcakép a jellemző. Imádom az ottani villamosokat és magát a hálózatot, bár néha kicsit frusztrál is, mennyivel jobb a prágai tömegközlekedés hasonló adottságokkal. Aztán ott van még az egészen kiváló gasztronómia a világ legjobb söreivel megkoronázva, szóval el lehet ott tölteni az időt meccs nélkül is, na de miért ne mennék focira, ha olyan csapatok otthona a város, mint a Bohemka? 

Szinte mindenben, így a labdarúgásban is sok a közös vonás a magyar és a cseh világ között, csak valahogy egy kicsit jobb a cseh - nem úgy, mint mondjuk az elérhetetlen német, hanem pont annyira, hogy azt érezzük: ezek mi is lehetnénk. Most a cseh első-, másod- és negyedosztályt láttam, a fő különbséget a piaci szponzorok jelenléte adja, ezzel párhuzamosan nem telepszik rá az állam a focira, aminek így a körítése is sokkal szerethetőbb, őszintébb. Ez nyilván kevésbé jön ki a negyedosztályban, az itthon is ilyen, de az élvonalban fájó a különbség, és mit ad Isten, több nézőt is vonz a cseh bajnokság, pedig kisebb ország, és a jégkorong képében van egy igen erős vetélytársa a focinak. 

No mindegy, nem éppen ezekkel a gondolatokkal a fejemben buszoztam fel a Švejkhez címzett külvárosi kocsmából a Juliskához, vagyis a Dukla Prága otthonához szombat kora délután. A Juliska egy irgalmatlan nagy hodály egy dombra épülve, a lelátó tetejéről remek kilátás nyílik Prága egy részére, a pálya viszont baromi messze van, ez eléggé kiöli a hangulatot - semmi értelme üvöltözni, elposszani, hőbörögni, a pályáig nem jut el belőle semmi. Az 1948-ban alapított, abszolút kommunista múlttal sújtott Dukla ma nem is túl népszerű, alig ezren járnak a meccseire, miközben a Sparta és a Slavia mögött a harmadik legsikeresebb cseh klub a bajnoki címek számát tekintve.

Ez még kezdés előtti kép, ennél azért többen voltak a lelátó, de talán a "K" környéke telt meg egyedül, ha egyáltalán.

Szombaton a Kroměříž ellen lépett pályára az együttes a cseh másodosztályban: a beugró 200 korona volt, a sör 50 koronáért Gambrinus, ételnek hot-dog és lapcsánka is volt 40-50 koronás áron. A lelátói hangulat nagyjából nulla, főleg gyerekek szurkolgatnak, és ezúttal a játék sem nyűgözött le: a Dukla 3–1-re nyert, de ehhez szinte semmilyen erőfeszítésre nem volt szüksége, az ellenfél teljesítménye a nullát súrolta - ettől még a pont mögöttünk ülő három-négy szurkoló időnként biztatta az övéit, és mi miattuk visszafogtuk a korábban tanult "Hana, Hana, prdel zakopána" rigmust, ami kb. a hanákok seggberúgásáról szól. Sebaj, az esti meccsre is jó lesz!

Ugyanis este is egy prágai és egy hanák (azaz Haná menti) klub csapott össze a Bohemians és a Sigma Olomouc képében. Most erről sokat tényleg nem írnék, a korábbi posztomat ajánlom a Bohemka bemutatásáról, abból kiderül, miért szeretem őket. A mostani a tizedik meccsem volt velük, ötödjére a Ďoličekben - a stadion annyira közel van az egyik kedvenc prágai kocsmámhoz, az Eva Bistróhoz, hogy a Futbology-ba onnan csekkoltam be, mielőtt átsétáltunk a második kör után. Ezúttal is a tábor mögül néztem a meccset, szurkolgattam is a többiekkel, és persze nyakaltam az 50 koronás Krušót a pénzért visszaváltható repohárból. A beugró ide is 200 korona volt, pedig más minőség, mint a Dukla.

A Sigma idén eddig jól szerepelt, egyébként is a cseh bajnokság egyik oszlopos, bár nem a legsikeresebbek közül való tagja - egy kupagyőzelem és egy bajnoki ezüst a legnagyobb eredménye az immár 104 éves klubnak. Olmützből két-három tucat szurkoló érkezett Prágába, a Sigma lelátói jelenlétéről sokat elmond a Bohemians egyik matricája, amin az internetes kereső a "Sigma Ultras" keresésre azt hozza ki, hogy "neexistuje".

A meccs rosszul indult, a vendégek vezettek, majd hiába egyenlített a Bohemians, a 44. percben kapott gól miatt így is hátrányban vonult a szünetre. A második játékrész óriási játékot és hazai fordítást hozott, a harmadik gól igazi klasszisra sikerült, végül 3–2-re nyert a Bohemka, volt is onánia és sör a lefújás után.

Végül jöjjön a harmadik meglátogatott mérkőzés, ez kicsit bővebben!

A Meteor Prága ma FK Meteor Praha VIII néven fut, feltűntetve a nevében a kerületet is, ugyanis az 1990-es évek elején a labdarúgó-szakosztály kivált a klubból. A Meteor az egyik legrégebbi cseh klub a maga 1896-os alapításával, a focicsapat 1925-ben érte el a profi szintet, a hőskorszakban megfordult az első ligában is, de a harmadosztálynál feljebb 1974 óta nem járt, ellenben a honlapja alapján nagyon büszke az utánpótlás-nevelésre - ez látszott is, a lelátó tele volt gyerekekkel, egyik-másik egész komolyan szurkolt.

A csapat otthona egy falelátós pálya Libeň-ben, a kastély mögött, nem messze onnan, ahol annak idején Bohumil Hrabal élt és sörözött. Bár műveiben ki-kitér a focira, a Meteort nem említi, ennek ellenére meglepne, ha nem járt volna ezen a falelátón és nem ivott volna sört abban a büfében, ahol vasárnap délelőtt mi is ittunk (nem túl magas színvonalú Kozelt 40 koronáért). Negyedosztály ellenére amúgy kellett fizetni belépőt, kemény 50 koronát, de ez megérte, hiszen kaptunk érte jegyet.

Valóságos groundhopper-paradicsom a Meteor sporttelepe, említettem már a falelátót, de van egy ősrégi eredményjelző is, a büfé (sőt, restaurace!) egy kis panel, a lelátóval szemben pedig egy domboldalról is lehet nézni a meccset. Az egésznek elég jó hátteret ad a libeň-i kastély, de persze a legfontosabb, hogy a Duklával ellentétben itt bőven lehet hőbörögni, hiszen alig pár méterre helyezkednek el a nézők a pályától. 

Háttérben jobbra a büfé.

A Meteor az FK Ostrovot fogadta a cseh negyedosztályban. Csehországban az első két osztály egy-egy csoportból áll, a harmadosztály háromból (két cseh és egy morva), a negyedosztály hatból, területi alapon, de nem a közigazgatási egységek alapján (A-F csoportok vannak) - az, vagyis az itthoni megyei megfelelője csak az ötödosztálytól kezdődik. A Meteor a B csoportban szerepel, de érdekesség, hogy az A-tól D-ig minden csoportban van prágai klub, tehát itt is kicsit joker alapon osztják el a fővárosiakat, mint nálunk az NB III-ban.

A prágaiak ellenfele tehát az FK Ostrov volt, negyedosztály ellenére a vendégcsapat nem a szomszédból jött, hanem Karlovy Vary mellől, pár kilométerre a német határtól (amúgy Schlackenwerth Ostrov német neve, a második világháborúig német többségű település volt, 1938-ban Németországhoz csatolták, a cseh kisebbséget akkor elűzték. Mondanom sem kell, mi következett aztán 1946-ban, ma mindenesetre nem élnek ott németek a Wikipedia szerint. "Maradtatok volna a seggeteken", ugye, ahogy a mester is megírta annak idején Libeň-ben). Érdekesség még, hogy Ostrovban gyártották a Škoda trolikat 2004-ig, Magyarországon is fordultak meg ott készült trolibuszok, Szegeden most szabadulnának az utolsóktól.

Szendviccsel és sörrel felfegyverkezve a lelátóra már pár perc késéssel értünk ki, de a kezdősípszót a sporttelepen hallottuk-láttuk. Sokról nem maradtunk le, a mérkőzés első felében meddő fölényben játszott a Meteor. Kialakítottak pár helyzetet a hazaiak, de a gól nem akart összejönni - a játéknál amúgy is szórakoztatóbbak voltak a rendkívül lelkes, olykor káromkodó gyerekek, valamint a furcsábbnál furcsább hangot kiadó dudák.

Ahogy az lenni szokott, a kihagyott helyzetek büntettek, az Ostrov a szünet előtt vezetést szerzett. A második játékrészben egyre feszültebb volt a játék, a Meteor nagy nehezen kiegyenlített, de előtte kapufája és meg nem adott gólja is volt az Ostrovnak. 1–1-nél is szerzett egy érvénytelen gólt a vendégcsapat, de nem sokkal később összejött egy érvényes is. A hajrában ugyan emberelőnybe került a Meteor, az egyenlítés azonban nem jött össze, maradt az 1–2. Vereségével a Meteor a 11. a tabellán, zsinórban negyedjére kapott ki a csapat, az Ostrov négy ponttal többet gyűjtve immár a nyolcadik.

Kakaskodás a végén!

Egy félidő lemaradásban ment ehhez a meccshez képest az ETO II–Kerület, követtem azt is, bár szürreális volt az esős-sáros nehéz körülményekről olvasni a ragyogó napsütéses 15 fokban. A Kerület győzelmének már a villamoson örülhettem, hogy aztán Palmovkától, Hrabal egykori környékétől eljussunk Prága belvárosának egyik, ha nem a legjobb és legautentikusabb kocsmájáig, az U Rotundy-hoz, ahol bár messze nem a legjobb a sör -  "csak" Staropramen - de cserébe valószínűtlenül olcsó, a hangulat és a miliő pedig kevés dologhoz fogható. Ez mondjuk több prágai egységre is igaz, de a belvárosban egyre kevesebbre. 

Egy kis érdekességgel zárom a posztot: a Meteor pályája volt a tizedik prágai grund, amin jártam, láttam hazai meccsét szinte az összes értelmezhető fővárosi klubnak. Egy maradt ki, pont a legnépszerűbb, a Sparta - ez azért nem véletlen, kb. a cseh Fradiról van szó, nem is szeretem őket, de legközelebb azért már illene meglátogatni a Letnát is.