A világ legmenőbb kenguruit Prágában kell keresni

Az augusztus 20-ai hosszúhétvégét (megtoldva fél-fél nappal) Prágában töltöttem, és természetesen jártam is kint meccseken. Ezúttal két posztban fogok beszámolni az eseményekről, első körben egy szimpla meccsbeszámoló helyett megpróbálom bemutatni, miért olyan imádnivaló a Bohemians Prága, míg a második részben két alsóbb osztályú mérkőzésről írok majd.

2017-ben jártam először Csehországban, az első látogatás még egy sűrű városnézős-kocsmatúrás alkalom volt, másodjára viszont - szintén 2017-ben, a nyár végén - már egy meccsre is eljutottam. Akkor még nagyjából véletlenszerűen választottuk ki a társasággal a Bohemians-t, szimpatikusnak tűnt a kicsit outsider csapat, és persze remek környéken található a Ďoliček, a klub otthona. Többünket komolyabban megfogott az atmoszféra, így a mostani FK Pardubice–Bohemians Praha 1905 a sokadik (nekem a hetedik) meccsünk volt a csapattal, harmadjára otthon - nem elírás, hogy a Pardubice van elől, az újonc a Ďoličekben játssza a hazai meccseit.

Bár nyilván nem fogom magam Bohemka-szurkolónak mondani - eleve elutasítom a külföldi klubokról való T/1-es beszédmódot -, azért meg kell mondjam, igencsak kedvelem ezt a klubot. A következőkben megpróbálom megmagyarázni ezt a vonzódást, a blogon még úgysem írtam részletesebben a csapatról, szóval ennek éppen ideje.

Mi mással kezdeném, mint egy kis történeti áttekintéssel! A csapat 1905-ben alakult AFK Vršovice néven. A következő fontos esemény 1927-re datálódik, ekkor ugrott be a klub egy ausztrál túrára a Slavia és a Žižkov helyett. Mivel az ausztrálok számára a Vršovice kimondhatatlan volt, a csapat keresett magának egy új nevet - ez lett a Bohemians. A túrán a klub nyert két kengurut - ki tudja, hogyan, ezeket sikerült élve eljuttatniuk Ausztráliából Prágába, ahol a helyi állatkertnek adományozták őket. Innen ered a klokani, azaz a kenguruk becenév. A szocializmus alatt természetesen Csehszlovákiában is megpróbálták újraírni a futballklubok történelmét, így előbb a Sokol előtag került oda a csapatnév elé, majd 1950 és 1965 között kikerült a Bohemians a hivatalos elnevezésből, sőt, 1953-ig a Stalingrad nevet viselte az együttes. 1965-től egészen Csehszlovákia felbomlásáig ČKD Bohemians néven futott a csapat, mely az 1980-as években élte fénykorát egy-egy kupa és bajnoki cím elhódításával.

1993-ban nemcsak a név változott simán Bohemians Prahára, a foci szakosztály kikerült a TJ Bohemians egyesület égisze alól. Ezt azért fontos megemlíteni, mert ez vezet el minket a csapat egyik lenagyobb szexepiljéhez. A kilencvenes években többször is kiesett a Bohemka az első osztályból, de az igazi pokoljárást a 2000-es évek eleje hozta el Prága X. kerületének jobb felére. A Bohemians anyagi problémák miatt kiesett a másodosztályból is, sőt, majdnem megszűnt. A csődöt a szurkolók összefogásának köszönhetően kerülték el, ahogyan az is szurkolóknak köszönhető, hogy a Bohemka a későbbiekben is megmaradt: a TJ Bohemians 2005-ben átadta a csapat címerének, nevének és színeinek használati jogát egy alsóbb osztályú prágai klubnak, a Střižkovnak. Ezt a klubot sikerült felpumpálni, így a 2010-es évek elején megtörtént az is, hogy két Bohemians szerepelt az első osztályban - végül a szurkolók kitartása mellett bírósági végzés is kellett az imposztorok megszűnéséhez, az igazi Bohemka pedig 2013 óta viseli mai nevét, a Bohemians Praha 1905-öt.

Ennek a csodálatos összefogásnak az eredménye, hogy a mai csapat húsz százalékban a szurkolók tulajdona, így egy igazi emberarcú, szurkolócentrikus csapat jött létre, egy család - aminek otthona is van, ez a Ďoliček. A stadion neve gödröcskét jelent, és ennek megvédése, megtartása egy másik csodálatos eleme a mai klubnak. A 2010/2011-es szezontól kezdve öt évre ki kellett költöznie a csapatnak a Ďoličekből, mert azt nem találta alkalmasnak az első osztályra a cseh szövetség. 2012-ben viszont kiesett a Bohemka, ami ezúttal jól jött, hiszen a másodosztályban használhatta a stadionját, és a visszajutás óta is ott szerepel. 

A Bohemians leginkább vonzó oldala a lelátó atmoszférája, a fentiek csak segítenek megérteni, hogy alakult ez ki. Ehhez adódik még hozzá a Bohemka szurkolóinak sajátos közege. Vannak köztük igazi, true punkok, vannak széljobberek, szélbalosok és főleg apolitikusok. A 2010-es évek közepéig sokat verekedett is egymással szélbalos és a széljobbos részleg, azóta kialakult egy nyugvópont: a tábor alapvetően apolitikus, de főleg füves punkok alkotják a magját, míg a lelátó jobbszéle keményen jobbos. Megférnek ezek az arcok egymás mellett, a legutóbbi alkalommal például Szily Laci hasonmását láttam ölelkezni egy FCK BLM pólót viselő formával.

Egész egyszerűen imádom ezt a közeget, az első alkalommal megfogott ez a teljesen sajátos, utánozhatatlan, családiasan punk, mindenféle arcokat összefogó lelátó. Kívülről nehéz megérteni, de igazából a nagyon befeszült embereken kívül mindenki megtalálja itt a helyét. A szurkolók saját matricái alapján is van itt minden, és a stadion WC-jében csak a direkt politikai üzenetet hordozó matricákat láttam átragasztva vagy letépve - de azokat mindkét oldalról.

Átragasztott jobbos matrica, utána pedig a két legnagyobb Bohemka-legendáról egy-egy matrica.

Rátérve az aktuális meccsre: az ellenfél tehát a Pardubice volt, papíron ők fogadták a Bohemkát, de valójában a 2200 néző zöme prágai volt, megnyitották a kapu mögötti szektort is. Érdekesség, hogy a Pardubicével korábban is jó viszonyt ápolt a Bohemka tábora, igaz, inkább csak a jobbos fele. Most viszont óriási összeborulás volt a lelátón, a tábor kirakott egy hatalmas koreót, volt piros füst is a zöld mellé, sőt, pár hazai átment szurkolni a pardubiceiek közé. 

Ahogyan az első alkalommal, úgy most is sikerült összehaverkodni egy lengyel szurkolóval, ez is hagyománynak számít már lassan, ahogyan a kölcsönkapott slukk is. Idén 130 koronába került a belépő, a sör pedig 35-be - sajnos ezért Krušovicét csapoltak, ráadásul 50 koronás repohárba. Egyet eltettem szuvenírnek, legalább jól néznek ki ezek a poharak - a Bohemka legendái díszítik egy részüket, egy másikat meg rigmusok. Sajnos a csapat legnagyobb legendájának, Antonín Panenkának az arcképével ellátott poharat nem szereztem.

Hazai vendégek, elől két bohemkással.

A meccs maga sok szót nem érdemel: a színvonal az NB I-ben is gyenge lett volna, sőt. Ami szomorú, hogy ugyan nem játszott jobban a Pardubice, mégis simán 3–0-ra győzött. Nem mondhatni, hogy divatszurkoló lennék, nem a Bohemka eredményei miatt szerettem bele ebbe a klubba (ha ez nem lett volna világos az eddigiekből), a mostanit megelőző hat meccsemen is 2-2-2 volt a csapat mérlege, de ez a mostani 3–0 alulmúlta az összes általam látott Bohemians-meccset. Majd legközelebb!

A lefújás után mindkét csapat játékosai megtapsolták a saját szurkolóikat, nyilván más szájízzel. Jó volt átélni, hogy a tábor ilyenkor is a csapat mellett maradt, nem ment az anyázás és játékosok szidalmazása - persze egyéni morgások voltak, de az kell is.

Bőven találni olyan kocsmát a környéken, ahol a meccs után lehet még inni pár sört. Ezek egyikébe mi is beültünk, ráadásul egy olyanba, ami csodálatos focis ereklyékkel volt díszítve. Itt viszont meglepett, hogy megtűrték a Bohemkát gyalázó matricákat is a mosdóban - amúgy rendes fővárosi klubhoz méltóan az összes komolyabb prágai klubbal rivalizál a Bohemka (a fő rivális a kerületen belüli Slavia, de nagy utálatnak örvend a Sparta, sőt, a Žižkov is), vidéken pedig a Dukla-imposztor Přibramot és az Opavát utálják a leginkább, de eddig akárhol jártam, azért legalább egy rigmus erejéig szidták az ellenfelet - mondom, rendes fővárosi klub, igaz, a Pardubice személyében egy vidéki barát azért akad, sőt, másnap a harmadosztályban egy baráti prágai táborral is találkoztunk, de erre már a következő posztban fogok kitérni.

Akiket még érdekelnek matricák, itt van pár.

Remélem a fentiekből mindenkinek átjött, mi a jó a Bohemkában. Nem ismerek más csapatot, ami ilyen magas szinten játszik, de ennyire kilóg a modernfoci plasztik világából - talán az Union Berlin lehet ilyen, de ők ritkábban szerepelnek az első osztályban. A Ďoličekben még igazi, romantikus futballt lehet látni egészen csodálatos környezetben - addig kell megnézni ezt, amíg még létezik. Bár nehezen tudom elképzelni, hogy külföldi tulajdonosok, multik vagy biztosítók reklámjai tennék tönkre a helyet. Száz BL-meccs helyett is inkább választanék egy meccset ebben a közegben, ebben a stadionban!