Szurkol is, meg grundol is, azaz groundhopperkedik

Megyei meccs panorámával

2020/10/19. - írta: pörgeszurkol

Szombaton hosszabb idő után végre kijutottam egy megyei meccsre, ráadásul nem is akárhova! Úgy alakult, hogy ennek a hideg, borongós hétnek a második felét Balatonkenesén töltöttem, a sok eső utáni szárazabb idő reményében magammal vittem a biciklimet is. Miután szombaton már tényleg nem esett, rögtön kinyílt előttem a világ: tekerhető távon belül több megyei meccset is rendeztek, ezek közül végül a még éppen beleférős Tihanyra esett a választásom (Felsőörs és Balatonkiliti voltak a legerősebb vetélytársak, utóbbi a Balatoni Vasas otthona), amit nem bántam meg.

img_8821.JPG

Tihanyt talán senkinek nem kell bemutatni, Magyarország egyik legismertebb települése. A focicsapat már nem ilyen mainstream, pedig a pálya csodálatos helyen fekszik, igaz, az apátság pont nem látható onnan, de hegyek és tavak igen. A Tihanyi FC hosszú ideig megszakítás nélkül működött, majd a 2000-es években többször is megszűnt és újjászerveződött. Ezt a nehéz időszakot öt NB III-as szezon előzte meg a 90-es években, ezek közül két év a harmadosztálynak, három a negyedosztálynak felelt meg. A két harmadosztályú szezon jelentette a tihanyi labdarúgás csúcsát, amihez a mostani, a negyedosztály élmezőnyéhez tartozó klub egész közel van.

Szombaton a Tihanyi FC a Péti MTE-t fogadta. A Tihany az első hat meccsét zsinórban megnyerte, viszont az idei élcsapatok közül előbb a Fűzfői AK, majd az Ajka Kristály is verte a félszigetieket, így az esetleges bajnoki álmok távolabb kerültek. Pedig ez a szezon sok csapatnak nagy lehetőség Veszprém megyében, hiszen a Veszprém és a Balatonfüred is fent van az NB III-ban, így lehetősége nyílt a többieknek is a bajnoki címre (az utóbbi években a Pápa alászállását leszámítva ez a két klub nyerte a negyedosztályt, az ő távollétükben pedig éveken keresztül az Úrkút, aki most is ott van a dobogón. Érdekesség, hogy a Veszprém vagy a Balatonfüred részvételével rendezett megyei bajnokságban utoljára 2009-ben a Várpalota volt bajnok az említett klubokon kívül). Egyelőre a Tapolca vezet, de éppen ebben a fordulóban ők is elvesztették veretlenségüket az Ajka Kristály ellen, mely csapat így vesztett pontok tekintetében vezet, de a koronavírus miatt igencsak sok az elmaradt mérkőzés, mindössze három csapat játszotta le mind a tíz meccsét.

img_8806.JPG

A büfé-öltöző-klubház-mosdó komplexum (és így a bejárat) felől így érkezünk meg a pályára.

A Pét eddig három alkalommal tudott győzni, egyaránt mögötte álló csapatok ellen. A klubnak egyébként jóval komolyabb múltja van, mint a Tihanynak, a 70-es években kétszer a másodosztályban is megfordult, míg a harmadosztályban számos szezont húzott le a pétfürdői alakulat. Tavaly a tizedik helyen végzett a csapat a megyei első osztályban, ahová az azt megelőző szezonban jutott fel. Hiába iparvárosi csapat, a Péti MTE esetében nem volt összeomlás, 1992-ben járt a klub utoljára a harmadosztályban, de az ötödosztálynál lejjebb nem süllyedt, ráadásul 1933-as alapítása óta minden szezonban elindult valahol az együttes, és a megye kettőnél (ötödosztálynál) nem is járt alacsonyabb szinten, ez talán országosan is példátlanul stabil háttér az alacsonyabb osztályú klubok esetében.

img_8817.JPG

Nagy kedvencem volt ez a jámbor tacskó, bár a teniszlabda mellett például egy műanyag flakon is könnyen elvonta a figyelmét a meccsről.

img_8811.JPG

Szigorú tihanyi szurkolók.

A múlt ellenére a szombati találkozó esélyese egyértelműen a Tihany volt, ezt csak tetézte az a tény, hogy pétiek konkrétan 11 játékossal érkeztek a találkozóra, csere nélkül. Miután elég távolról érkeztem biciklivel, az első bő negyedóráról lemaradtam, ezalatt egy gól esett, 1–0-ra ment a Tihany. A belépőt így sem úsztam meg - na nem mintha a megyei csapatok jegybevételén akarnék spórolni, ilyenre szívesen adok pénzt. Az 500 forintos beugró mellé 350 forint volt a dobozos Soproni, míg a meggyes 400 forintot kóstált. Hozzáteszem, aki itt potyázni akarna, annak nem lenne nehéz dolga a pálya fekvésének köszönhetően.

img_8815.JPG

Igencsak rövid a péti kispad. Azért ellenőriztem az adatbankban, tényleg csak az edző és 11 játékos érkezett Tihanyba a vendégek részéről. Mellesleges érdemes megfigyelni a fegyelemzett helyezkedést!

Az első félidő általam látott részében óriási fölényben játszott a hazai csapat, sorra dolgozták ki a helyzeteket a tihanyi csatárok, ám azok rendre kimaradtak, néha mulattató egyéni hibák miatt. A 40. perc körül egy bácsi már be is kiabálta, hogy "szégyelljétek magatokat!", kicsivel később pedig azt mondta, megérdemelné a Tihany, ha kapna egy gólt, ezt viszont a társasága már felháborítónak tartotta:

"naa, ilyet ne mondj, Jani!"

– jegyezte meg egy "Messi 10 Barcelona" feliratú baseballsapkát viselő néző. Az egygólos hazai előny ellenére elégedetlenek voltak tehát a szurkolók a szünetben, bár elcsíptem két péti beszélgetését, akik kifejezetten örültek, hogy egy góllal megúszta a csapat az első félidőt.

img_8809.JPG

A már emlegetett központi épület a kép bal oldalán figyelhető meg.

A szünetben felmásztam a pálya feletti dombra, hogy a teljes panorámát megnézhessem. Az apátság ugyan nem látszik, de így csodálatos látkép tárult elém, a tihanyi pálya mindenképpen toplistás az ország legszebb fekvésű pályáinak listáján. Miután kigyönyörködtem és fotózgattam magam, visszatértem a lelátóra, az állás pedig még mindig 1–0 volt, közben kapufát is lőttek a hazaiak. Hősiesen tartotta magát a Péti MTE, de a 68. percben megszületett a második hazai gól, és innen nem volt megállás.

img_8818.JPG

img_8824.JPG

Nehéz betelni a látképpel.

img_8822.JPG

Itt ugyan nem látszik az egész pálya, viszont a kép bal szélén feltűnik a Balaton is. A több képen is látható közelebbi víz a tihanyi Belső-tó.

A játék képe nem változott, csak a pétiek közben teljesen elfáradtak (ne feledjük, nem volt cseréjük!), így elmaradtak az addig is ritkaságnak számító kontrák. A 76. percben született meg a harmadik tihanyi gól, amit a következő tizenhárom percben még három követett, így 6–0 lett a vége. A legtöbb találat akcióból esett, szépen kidolgozva, de a hatodikat emelném ki, Király Dávid egy szöglet után hozzá visszakerülő labdát pár méterre az alapvonaltól, oldalról betekert a kapuba. Csodás gól volt, rá nagyjából egy percre le is fújta a meccset a spori. A játékvezetőnek egyébként kevés dolga volt, így is kapta az ívet, főleg az első félidőben, amikor a vendégek többször is az előnyszabály alkalmazását kérték számon rajta.

img_8827.JPG

A padok képviselik a múltat, a lelátó a jelent, a műfű talán a jövőt is.

Szurkolásról nemigen lehet beszélni, nem mondhatnám, hogy visszhangzott a környék a drukkerek buzdításától, bár az utolsó percekben párszor lehetett hallani "hajrá, Tihany!" kiáltásokat, meg is érdemelte a hazai csapat. Körülbelül 50 néző volt kíváncsi a találkozóra, ez a hideg, szeles októberi időben annyira nem is rossz ezen a szinten.

img_8828.JPG

Ezeket az instrukciókat nem sikerült betartani, igaz, csak a kutyát örökítettem meg, a széksorok közötti magokat nem. 

Tökéletesen foglalta össze a látottakat, ahogy a sporttelepről kifelé menet kihallatszott az öltözőből a tihanyiak ünneplése, eközben a kijárat melletti buszforduló padkájára leülve az egyik péti játékos gondterhelt arccal rágyújtott egy cigire. Én pedig a tihanyi apátság felé indultam tovább a biciklimmel, talán a tájnak köszönhetően is maximális elégedettséggel arra gondolva, hogy mennyire jó választás volt ez a meccs szombat délutánra.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://porgegrundol.blog.hu/api/trackback/id/tr5716244582

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása