Ha egy csapatot oda-vissza versz a bajnokságban, kapott gól nélkül, akkor nem nagyon beszélhetünk arról, hogy a szenvedő fél a másik mumusa lenne. Pedig még a vasárnapi meccs előtt is tízből kilenc óbudai szurkoló azt mondta volna, hogy a THSE bizony mumus - igaz, vérmérséklettől függően nem mindenki várt nehéz kilencven percet. Nem is volt az.
Február utolsó napján végre folytatódott az NB III is, igaz, nem kellett eddig várni ahhoz, hogy a Kerületet láthassam játszani, hiszen a hónap kupameccsel kezdődött. A bajnokságban idegenben kellett kezdeni 2021-et, de nem túl messze: Csepelen, a Szabadkikötő-pályán játszott a Kerület, a THSE ellen.
Alapesetben a hátam közepére sem kívánom a THSE elleni meccseket, jól mutatja ezt, hogy idegenben konkrétan nem is voltam még a Kerülettel ezen a pályán. Ennek két oka is volt: egyrészt hagyományosan nagyon szenvedős meccseket voltak ezek mindig, másrészt meg annyit kell utazni ehhez a pályához városon belül, mint a másik irányba indulva mondjuk Dorogra. Beszédes az is, hogy a Kerület első győzelme a Tintahalak ellen az idei szezonban született meg, még augusztusban, egy 93. percben szerzett góllal. Igazi mumus tehát a THSE.
Vasárnap egészen kellemes idő volt, így biciklivel vágtam neki a túrának. Az biztos, hogy a tömegközlekedésnél sokkal gyorsabb volt így, autóval meg ugye annyira luxus lett volna - még akkor is, ha visznek. A délelőtti kezdés nem volt egy kedves húzás, bár végülis így ebédre már haza lehetett érni.
A járvány miatt továbbra is utcai meccsnézésre vagyunk kényszerülve, ez viszont a Szabakikötő-pályán nem olyan nagy probléma. Persze, hiányzott a büfé a tekepályával, a csepeli masszív nosztalgia helyett most be kellett érni a a kerítés melletti sörözéssel. Viszont teljesen korrekt kilátás nyílt a pályára onnan is, főleg az egyik kapura. 10-12 ember gyűlt össze a kerítésnél, két Kerület-szurkoló pedig a susnyásból nézte a mérkőzést.
Rögtön a meccs elején hatalmas ziccert hibázott a THSE egy kontra végén, ezt követően pedig mezőnyfölényben játszott a Kerület, de a hazaiak játékában így is több volt a veszély. A szenvedés a 33. percig tartott, ekkor Kokenszky fejelt a kapuba. A sporttelep másik végéből ennyit láttam az akcióból, de ez elég is volt. A szünetig sok említést érdemlő esemény már nem történt.
A biciklizés után olyan jólesett a sör, hogy a szünetben elfogyott a meccsre szánt adagom (két doboz), így gyorsan eltekertem a legközelebbi benzinkútig - igen, ez egy ilyen környék, hogy a benzinkutakon lehet a legközelebb venni dolgokat, annyira nincs semmi az ipari létesítményeken kívül. Persze nem értem vissza a kezdésig, és természetesen hoztam is a formám, lemaradtam egy gólról: Tamási remek labdaszerzése után Kokenszky lépett ki és lőtt a kapuba az 51. percben, jó másfél perccel azelőtt, hogy visszaértem.
Sokat nem volt időm tűnődni azon, hogy vasárnap délben miért kellett nekem egy harmadik sör is, illetve azon, hogy vajon megérte-e ez és lesz-e még valami a meccsen: az 57. percben (tehát kb három perccel azután, hogy visszaértem), Borvető cselezte magát helyzetbe a 16-os baloldalán, majd a hosszú alsóba lőtt, 0–3.
Sokatmondó, hogy amikor legutóbb itt jártam, még nem volt tető a lelátó fölött.
Innentől persze gálázást vártunk, de sajnos a játékvezető a kelleténél talán többször állította meg lesen az óbudai rohamokat. A 78. percben aztán szinte az alapvonalról fejelt a kapuba Tamási, beállítva ezzel a 4–0-ás vendégsikert. Nagyon sima győzelem volt ez, a THSE pedig elvesztette mumus jellegét, hiszen mégiscsak két győzelem, öt lőtt és nulla kapott gól a Kerület mérlege ellenük az idei kiírásban.
Szerencsére a második félidőben volt aktívabb a Kerület, így a fontosabb események zömét láthattuk. Sikerült végre egy jó meccset játszani a Tintahalak ellen, az időjárás is a szebbik arcát mutatta, szóval egy kiváló vasárnap délelőtti időtöltés volt ez a mérkőzés - a helyszínt tudom ajánlani mindenkinek utcai meccsnézésre. Külön kiemelést érdemel, hogy a lefújás után néhány óbudai játékos megtapsolt minket, a zárt kapuk ellenére is kitartó szurkolókat.
Délután a Mosonmagyaróvár csak döntetlent játszott a BKV ellen, így már nyolc pont előnnyel vezeti a Kerület a tabellát. Később még az NB I-es eredmények is a kedvem szerint alakultak, egy igazán szép vasárnappal búcsúzott tőlem a naptári tél.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.