Szurkol is, meg grundol is, azaz groundhopperkedik

Majdnem tökéletes visszatérés a lelátókra

2021/05/13. - írta: pörgeszurkol

Fél év után mehettem végre újra normálisan meccsre, ráadásul nem sokon múlt, hogy rögtön egy bajnokavatón térjek vissza a lelátókra. A katarzis ugyan elmaradt, de így is csodás érzés volt újra a lelátóról meccset nézni, szurkolni.

November óta nem jártam nézőként egyetlen stadion lelátóján sem, nagyon hiányzott már. Közben májustól az utcai meccsnézést is abba hagytam, hiszen így, hogy van ki bemehet, és van, aki nem, elég szomorú dologgá vált ez a megoldás, és különben is: a semminél ugyan jobb, de alapvetően nagyon rossz. A szerdai Mosonmagyaróvár–III. kerületi TVE meccs előtt nem sokon múlt, hogy az addig kitalált valamelyik alternatív megoldáshoz folyamodjak, ám kedden este végül csak megérkezett a védettségi igazolásom. Most már nem vagyok pária, "hurrá"! 

img_0819.JPG

img_0813.JPG

Végre újra éles bevetésen a drapi!

Szerdán egy győzelemmel már bajnok lehetett volna a Kerületke, ezért volt fontos mindenképpen megoldanom a kijutást. Amúgy sem jártam még a mosonmagyaróvári stadionban, régóta érdekelt ez a létesítmény: a város közepén, egy parkban kapott helyet a pálya, már a valódi Nyugaton, a Lajtán is túl. Természetesen nem találtuk meg a parkolót, így egy medvehagymákkal teli ösvényen átkelve érkeztünk meg a stadionhoz - stílszerű. Kár, hogy már virágzik a medvehagyma és ezért nem lehetett szedni, mert amúgy még a stadionban, a lelátó mögött is volt belőle, jó köret lett volna a pálya szélén árult hot-dog mellé.

A szerdai, munkanapi időpont ellenére voltunk vagy 25-30-an óbudaiak a lelátón, összességében pedig kétszáz körül lehetett a nézőszám. Kifejezetten alacsony, de fedett lelátók szegélyezik a móvári pályát, az egyik kapu mögül ráadásul kintről is jól belátni - ezt ki is használta jó 10-12 ember, akik gyaníthatóan nem a 600 forintot sajnálták a belépőre, hanem sajnos lényegében ki voltak tiltva.

img_0807.JPG

A büfé egy kis fabódé, igaz, a klubház oldalában egy Azur pizzéria nevű hely napernyője tűnt fel, ám az sajnos nem volt nyitva. A sör ára illeszkedett ahhoz, hogy a Lajtától nyugatra jártunk: 600 forint volt ugyanis a dobozos Heineken - kénytelen voltam ezt a márkát választani, a másik lehetőség a Borsodi lett volna. Amúgy azzal, hogy megittam három Heinekent, szerintem ezen a délutánon annyit fogyasztottam belőle, mint előtte összesen. Nem egy jó sör, de meccsre elfér, előnye a kukoricagrízes nagyüzemi sörökhöz (például a Borsodi, ugye) képest, hogy nem okozott másnapra fejfájást még úgy sem, hogy útközben egy-egy Pilsnerrel tettem élvezhetőbbé az M1-es unalmát (halkan jegyzem meg, hogy a hazaúton sikerült felrúgnom a bábolnai McDonalds parkolójában a nemrég vett sörömet, de ez talán nem is baj).

img_0808.JPG

A kép baloldalán, a félkész épület mellett található az utcai szektor.

A meccs jól indult, az óbudai játékosok láthatóan úgy mentek fel a pályára, ahogy a szurkolók a lelátóra - bajnokok akartak lenni. Sem a küzdelemmel, sem az irammal nem volt probléma, akadt helyzet itt is, ott is. A 23. percben aztán Tamási fejelt a hálóba, 0-1.

img_0817.JPG

Több nagy hazai lehetőséget is feljegyezhettünk, a legnagyobb egyből a Kerület vezető gólja után adódott, ekkor a labda ki is kötött a hálóban, de már sípszó után rúgta el a mosonmagyaróvári játékos. Vélhetően lökésért fújt a spori, nem tudom, az mennyire volt jogos, de a sípszó után sehogy sem lehetett volna szabályos a gól, így ezt hiába vitatta később pár szurkoló is, szerintem tiszta sor.

Ahogy az volt Remili elképesztően buta piros lapja is. A komoly NB I-es rutinnal rendelkező játékos már egy sárga lappal a zsebében, a 44. percben, saját térfelén derékba rúgta ellenfelét egy olyan szituációban, amikor egy bedobásért küzdött a két játékos. Semmi gond nem lett volna, ha a hazaiak szerzik meg ott a labdát, így viszont emberhátrányban kellett volna kihúznia a Kerületnek a végéig.

Nem sikerült.

A második játékrész első felét végig dominálta a Mosonmagyaróvár, a 65. percben egy látványos gól lett ennek gyümölcse. Ezt követően még tíz emberrel is volt sansza a Kerületkének, a végén már Rajczi, Czvitkovics és Bori is fent voltak a pályán (a túloldalon pedig Debreceni), de ez a rutin sem volt elég. Küzdelem a pályán, feszültség pedig a lelátón volt bőven, ám végül maradt az 1–1. Ezzel ugyan nem lett bajnok a Kerület, de maradt a tíz pont előny az élen. A Kerületnek három, a Mosonmagyaróvárnak négy meccse van még hátra - ez innen formalitás, de remélem, már vasárnap sikerül pontot tenni a sztori végére, bár valószínűleg lesznek NB I-es visszajátszók az amúgy is szimpatikus Fehérvár II-ben. Ennek ellenére hazai pályán győzelmet és ünneplést várok, teli lelátó előtt. A járványügyi intézkedések hatása persze nem lesz feledhető, biztosan lesznek olyan szurkolók, akik csak a kerítésen kívülről tudják követni a történéseket.

img_0811.JPG

A túloldalon nem voltak nézők, pedig papíron a vendégszektor is ott van valahol, balra.

Megnyugtató volt látni a játékosok arcát a meccsvégi pacsizáskor: alapvetően mosolygós srácok jöttek le a pályáról, akik talán még nálunk, szurkolóknál is jobban elhitték a mindkét fél által megfogalmazott mondást: "nem baj, majd vasárnap ünneplünk!"

img_0822.JPG

Egyedül Borvető sérülése árnyékolta be a győzelemmel felérő döntetlent, remélem nem olyan súlyos a helyzet, hogy már ne legyen esélye Bárónak a gólkirályi címre. Mégiscsak az lenne az igazi, ha a bajnoki cím mellé a gólkirályt is Óbuda adná... 

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://porgegrundol.blog.hu/api/trackback/id/tr6616558072

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása