Nem tudom, ki mennyire ismeri a pubhopper kifejezést, én mindenesetre nem szeretném meghonosítani. Ugyanakkor elég jól leírja, amit a baráti társaságommal szoktam művelni Csehországban évente pár alkalommal, kiegészítve azzal, hogy kisebb-nagyobb mértékben, de mind lelki grundhopperek is vagyunk, tehát a cseh vendéglátóegységek (ez most nem modoroskodás akart lenni, a "kocsma" tényleg nem írja le ezt jól, csak egy részhalmaza a hospoda, restaurace, pivnice és persze kocsma által alkotott egésznek) látogatása mellett meccsekre, vagy legalább focipályákra is ki szoktunk nézni. A június végi kiránduláson sajnos csak utóbbira volt lehetőség, meccset csak tévében láttunk.

A korona természetesen ennek a hobbimnak is rendesen keresztbe tett, augusztus óta nem jártam Csehországban, így az egész társaság már-már túlzott lelkesedéssel várta a túrát, nem is mentünk Brünn-nél messzebb. Most itt nem fogok belemenni részletesen a sörök és azok lelőhelyeinek elemzésébe, helyette foci nélkül mutatom be a város néhány stadionját.

Magyarországon trianonnak "hála" ismeretlen ez a városkategória, amibe Brünn (amúgy ebben az esetben nekem a szláv elnevezés, a Brno is könnyen jön a nyelvemre, ellentétben mondjuk Prága vagy Olmütz esetében) tartozik. A megmaradt országunkban elképesztően nagy vízfej Budapest, amihez persze vidéki városok nem hasonlíthatóak, ugyanakkor Brünn Debrecenhez vagy Szegedhez sem hasonlítható: körülbelül 400 ezren lakják a várost, agglomerációval együtt ennek a duplája a népesség, meg eleve összehasonlíthatatlanul urbánusabb, városiasabb település ez, mint bármelyik vidéki magyar város. Talán Kolozsvár hasonló kaliber, és egy ideális világban talán Nagyvárad vagy Kassa lenne ilyen.

Ebből következik, hogy egy posztban képtelenség lenne a város összes focicsapatát és stadionját bemutatni. Az első két osztály csapatait persze illik, így a Zbrojovka Brno és az SK Líšeň természetesen terítékre kerül, mellettük két kisebb csapat - a Slovan Brno és a Nordic Brno - szerepel még a posztban, időrendi sorban úgy, ahogy megnéztük a helyeket.

Péntek délelőtt mentünk ki Líšeň-be, a város keleti részére. Eleve nagy buli odáig kimenni a 8-as villamossal, ami amúgy annyiban érdekes járat, hogy a többi brünni vonaltól eltérően nem hurokban fordul, így a városban közlekedő villamosok közül csak egy adott típus járhat rajta - a hazánkban is jól megszokott "kocka Tátra" egy változata. Mint minden rendes cseh településnek vagy városrésznek, így Líšeň-nek is van saját sörfőzdéje, de - és most már a lényegre térek - érdekes módon a helyi csapat sörét nem ők mérik, hanem a szintén brünni Moravia. Még külön sört is főznek a stadion "büféje" számára, ez a Hladišová - megkímélnék most attól mindenkit, hogy áradozzak róla, maradjunk annyiba, hogy bármelyik magyar stadionsörhöz képest körülbelül annyival van más szinten, mint a líšeň-i stadionhoz képest a Puskás Aréna.

A pálya gyepét pár hete cserélték, így a szombati, Szakolca ellen edzőmeccset sem itt rendezték, így nem is volt esélyünk rá kimenni. A gyepcsere mellett a korlátokat is újrafestették, ezt ráadásul a csapat két színesbőrű játékosa (egy szlovák játékost leszámítva ők az összes légiósa a klubnak) végezte.

Itt éppen egy cseh játékos is besegített a festésbe, de nem maradt sokáig.

A Líšeň történetének legszebb időszakát éli, ugyanis az 1924-ben alapított klub 2019-ben jutott fel először a másodosztályba, előtte csak alsóbb ligákban szerepelt. Jellemző, hogy a csapat legnagyobb sikere (a büfébe kihelyezett tabló szerint is!) a Slavia 2007-es legyőzése a kupában, akkor 4–3-ra nyert a Líšeň.

Még az iskola lépcsőjéről is nézték a meccset, derül ki a második képről. Ekkora nevű ellenfél még a másodosztályban sincs, ez igaz - meg akkor hol volt még a Líšeň a másodosztálytól!

Körbejártuk a cuki kis stadiont, árad a vidéki kiscsapat életérzés az egészből, kezdve a lelátóval, folytatva a kis fészerrel, és persze a csúcs a büfé. A lelátón éppen a VIP-székeket teszteltük, amikor megjelent a helyi gondnok, aki mintha egy környékbeli hospodából lépett volna elő, óriási forma! A kezdeti zavart sikerült feloldani a szegényes (de tényleg létező!) cseh tudásunkkal, főleg azután, amikor a bácsi kijelentette, hogy Szlovákia=Felső-Magyarország (szó szerint ezt mondta, majd eszébe jutott az Uhorsko megnevezés is). Megnéztük a műfűves pályát és a szemrevaló kilátást is.

A főlelátó tetejéről így látszik a vendégszektor és a kápolna.

Bár a helyi sörfőzdében már sikerült elég rendesen feltankolnunk, nem engedtem abból a követelésemből, hogy a Slovan Brno pályáját is nézzük meg. Na nem mintha péntek előtt valaha hallottam volna a csapatról, viszont odafelé a villamos eldöngetett a pálya mellett, felzaklatva ezzel engem. Szerencsére egy megfelelő kocsma is volt a közeli lakótelepen, így végül lemásztunk (majdnem szó szerint) a Slovan-pályához.

Maga a klubhonlap sem ír egyértelmű alapítási dátumot, ugyanis a Slovan Židenice és TJ Šmeralovy összeolvadásából jött létre a mai klub 1982-ben, a mai néven pedig 1992 óta szerepel, míg a most használt pályát 1984-ben adták át.

Igazi alsóbb ligás klub, jelenleg a hatodosztályban, a dél-morvai regionális bajnokságban szerepel az együttes, ennél magasabb szinten ezen a néven nem is járt.

A fenti lakótelepről egyenes út nem vezetett a pályához.

A túloldali kapu mögött megy a 8-as villamos, de nem áll meg a pályánál.

Azt csak másnap, a Zbrojovka kocsmájában tudtuk meg, hogy egy sokkal ismertebb Slovannak is van köze a városhoz - sajnos. A Zbrojovka messze a legismertebb futballklub a városban, bár az is igaz, hogy a jégkorong legalább annyira népszerű Brünnben, mint a foci, és bizony a hoki a Kometa révén sikeresebb is - az, hogy melyik a népszerűbb, nem tudom, ennek megítéléséhez legalább pár hónapot kellene ott élni.

A focicsapat 2001-ben kapott új stadiont, amit nem néztünk meg, ellenben a régi stadionnal, az óriási betonteknővel, ami az 1960-as és '70-es években Csehország legnagyobb stadionja volt.

Kicsit kalandosan sikerült megközelítenem a helyet, ugyanis egy hotel kitakarja a buszmegálló felől a stadiont, én meg eggyel későbbi busszal mentem, mint a többiek. Így aztán a Za Lužánkami előtt véletlenül sikerült kirándulnom egyet a helyi botanikus kert feletti erdőben, majd kikötöttem a Nordic Brno műfüves pályáján, melynek keleti végéhez már elég közel volt az óriásstadion. A Nordic egyébként egy utánpótlásnevelő klub, a csapat honlapja szerint pedig ki szokták adni a pályát bérlőknek, ha van rá jelentkező.

A Nordic pályája.

Ez még az előző pálya sarkából a kilátás a szomszédba.

A Lužánkamiban meg is állt az idő, meg nem is. Egyrészt rendesen lerohadt szegény, másrészt látszik a nyoma a 2015-ben itt rendezett barátságos meccsnek, amit azért rendeztek, hogy felújítsák a stadiont és visszaköltözzön ide a Zbrojovka. Hát ez nem történt meg, hiába voltak 35 ezren azon a meccsen, de legalább vannak teljesen naprakész graffitik is a stadkában.

Hat éve ez a lelátó megtelt, igaz, a legfelső karéjt már akkor is le kellett zárni.

Szétrohadóban a dicső múlt.

Háttérben a Nordic-pálya pilácsai.

Bizony, kellett a Brno feljutásához a korona miatt lezárás, meg is köszönték a helyi drukkerek!

Az új stadion környékén nem tudom, mi a helyzet kocsmaügyileg, a régitől nem messze viszont egy remek helyet találni, ami egy hamisíthatatlan szurkolói kocsma, még múzeumnak is elmenne. Saját sört is mérnek, igaz, olyan ott a pilseni, hogy azt majdnem megkönnyeztem örömömben.

A gyűjteményt jó volt látni, ám amint a társaság első tagja meglátogatta a rötyöldét, máris felhők gyűltek az égre - bizony a wc tele van pozsonyi matricákkal, és elég mély barátságot ápol egymással a Slovan és a Zbrojovka. Ráadásul egyértelmű jelek utaltak arra is, hogy míg a városban erős a szélsőbaloldal jelenléte, addig a csapat bizony jobber - tehát vélhetően a szlovák sovinizmussal sincs sok bajuk.

Részlet a kocsma jó részéből, külön komoly a bekeretezett lyuk, ami Csehországra emlékeztet.

Később itt néztük az olasz-osztrák Eb-meccset, és bár senkivel nem vesztünk össze, érezhető volt, hogy nem olyan örömmel fogadtak ott magyarként, mint mondjuk Líšeň-ben a pályagondnok - vagy akár szinte bárhol a vidéki Csehországban, ahol rendszerint előszedik a két-három szavas magyartudásukat, és mindig összeborulás a találkozás vége. Prágában hűvösebb a viszony általában, és hát a Zbrojovka szurkolói körében is, sajnos.

A kocsma szomorú része.

Bár nem először jártam a városban, két napnál több időt először töltettem el ott. Jó helynek tartom továbbra is, de nemcsak a focicsapat és a helyi szurkolói közeg, hanem az egész miliő miatt maradt a kedvenc morva városom Olmütz - ahol amúgy szintén nem jártam még meccsen. Előbbit nem biztos, hogy belátható időn belül meg tudom változtatni, de ha minden jól megy, még a nyáron kijutok végre újra (legalább) egy cseh bajnokira.