Nem szégyen így kikapni a Vasastól, csak nem ér semmit

Zsinórban a harmadik olyan meccsét játszotta a Kerület, amin elégedett voltam a játékkal: masszívan védekezik a csapat és végre nincsenek hajmeresztő hibák, viszont sajnos eredményesség nem társul ehhez. Pontokat márpedig gyűjteni kellene.

22 év után játszott újra tévés meccset a III. kerületi TVE, hétfőn a Vasas elleni fellépést tűzte műsorra az M4. Megint egy igazi nagycsapattal játszhatott a Kerületke, és ezért most elég volt a szomszédba átugrani. Amúgy ambivalens érzéseim vannak a Vasassal szemben - nincs okom szeretni a csapatot, szoktam is néha szórakozni a nyomorán, másrészt sokakkal ellentétben nem tudom utálni, többek között a remek indulóik miatt sem. A meccs előtt lejátszott induló még mindig cseng a fülemben, nincs ez így jól...

A közeli helyszín - és az új stadionok esetében olcsó, ezer forintos elővételes jegy - megtette a hatását, túlzás nélkül írom le, hogy körülbelül száz néző jött össze a vendégben. Nyilván nem szurkolt stabilan ennyi ember, ennek ellenére sikerült remek hangulatot csinálni, az óbudai tábor hangja eljutott szembe is, és ahogy belenéztem utólag a közvetítésbe, gyakran a tévénézőkhöz is.

Jó buli volt, csak meccs ne lett volna - mondhatnám igazán cinikusan, de ez túlzás lenne, az eredményért viszont tényleg kár.

Mivel a tévében láthatta mindenki, magáról a játékról sokat nincs értelme írni. Az első negyedórában nagyon bekezdett a Vasas, ezt egy óriási góllal koronázták meg: tényleg olyan gól született, amiért sem védőt, sem kapust nem lehet hibáztatni. A szünetig maradt az angyalföldi fölény és az 1–0.

A büfé takaréklángon üzemelt, ráadásul nem lehetett kártyával fizetni (21. század, pénzzel teleszórt, komoly múlttal bíró csapat, új stadion...), így kénytelen voltam meghívatni magam az 500 forintos Sopronira. Mondjuk az Oázisban előtte ivott Pilsner után már az első kortynál meg is bántam ezt, de aztán csak lecsúszott még egy-kettő sör az izgalmakra - ki is száradtam volna a szurkolásban nélkülük. 

Amúgy tetszett a stadion ebből a szögből is. Érdekesség, de Vasas-meccsen még nem jártam az új Illovszky Rudolf Stadionban, és a vendéget sem avattam fel korábban - a Honvéd–Zalgiris és egy Újpest–Felcsút volt meg itt.

A második félidőben egész jól nézett ki a Kerület, vagy a Vasas vett vissza. Nem volt egy kifejezetten jó meccs, de én nagyon élveztem a szurkolást, a hangulatot. A 78. percben aztán felcsillant a remény: Otigba mélázott el valamin a 16-os sarkánál, így Sili elvette tőle a labdát és megindult volna a kapu felé, ám a derék Kenneth visszahúzta őt - jogos tizenegyes, és a kiállítást sem nagyon vitatta senki.

Bori állt a labda mögé - ez jól hangzik, de sajnos a Kerületke talán leglabdabiztosabb játékosa ezúttal hibázott. Nem volt vállalhatatlanul rossz a büntető, de Jova védeni tudott sajnos. Itt jegyezném meg, hogy a korábbi Fradi-kapus azért szépen kapta az ívet tőlünk, nem mondom, hogy például nem emlékeztettem párszor a nőveréses botrányára.

Az utolsó nettó 15 percben a Kerület dominált, beszorította a Vasast, viszont a kapu előtt továbbra sem megy igazán, kevés a fantázia, statikus a támadójáték - az angyalföldieknek így nem okozott gondot megőrizni az egygólos előnyt.

Alapvetően nem egy rossz eredmény a Vasas otthonában 1–0-ra kikapni (főleg, hogy most már az élre állt a klub), így rászolgált a csapat a meccs végén kapott tapsra és biztatásra, már-már ünneplésre. Ugyanakkor sajnos ez is nulla pont, így is maradt 19. a Kerület, és messzebb került a bennmaradást érő 17. pozíció. Egervári mester szavaival élve az előrelépés megkérdőjelezhetetlen, Kemenes visszatérése óta a védekezés sokkal stabilabb, Balázs Joci méltó utódja Jeszy-nek a kapuban (hétfőn is volt legalább két bravúrja), azonban elől kevés a csapat - pedig nem rossz játékos Borvető, sőt, de azt azért nem lehet tőle elvárni, hogy egyedül fogja megverni az NB II-es védelmeket. Felépített, végig vitt akciót ritkán láthatunk sajnos, de olyankor sem sikerül helyzetbe kerülni.

Nincs megállás a csapatnak, nekem viszont igen: a hétvégén kihagyom az idei második meccsemet is, a Siófok elleni hazai alatt éppen morvaországi sörfőzdéket fogok látogatni. Sem akkor, sem utólag nem fogom bánni, ha így lemaradok az első hazai győzelmünkről, csak jöjjön már végre az a három pont. Ráadásul nem rossz a Siófok, utána meg egy kecskeméti túra következik (természetesen azt már nem hagyom ki, ahogy terv szerint egyetlen további idei mérkőzést sem), ami kemény dió lesz az idei meglepetés-újonc ellen. Mondjuk a nagyok ellen eddig egész jól ment - ahogy Bács-Kiskun megyében is -, előre hát az októberi hat pontért (ha lesz belőle négy, akkor is boldog leszek)!