Jó volt a buli, csak meccs ne lett volna

Nagy klasszikus a cím, de egész egyszerűen tökéletesen jellemzi a Kerület kecskeméti fellépését. Jó idő, szép létszám, komoly szurkolás - csak a pályán nem az történt, amit szerettünk volna.

Kezdem a meccs legmenőbb részével: jó 21-22 év után ismét szurkolói busz indult a Kerületke egy vidéki fellépésére. Még ha csak egy húszfős Sprinterről is van szó, szerintem akkor is elég nagy dolog, főleg, hogy meg is telt a busz, és még autóval jöttek le szurkolók. Most nem számoltam össze a létszámot, de 40 és 50 között lehettünk, ami Kecskeméten ugyan elveszett a szebb időkre méretezett vendégben, ám szép hangzavart tudtunk kelteni. Hazai oldalon több százan lehettek, de a lelátó másik oldaláról ritkán hallottuk a tábor hangját.

Bőven a kezdés előtt érkeztünk meg, így lett volna lehetőség kocsmázni a környéken, viszont a stadion mellett csak egy fürdő és ipartelep van. Végül negyedóra sétára találtunk egy éttermet, ahonnan nem néztek ki, ráadásul Bernardot is csapoltak, ez kiváló kombinációnak bizonyult.

A beugró a szokásos ezres volt, bent pedig 550 forintért mérték a Drehert - bár ez sok pénz ezért a sörért, meg kell mondjam, az utóbbi időben már másodszor futok bele abba, hogy a Dreher Gold így kukorica nélkül teljesen korrekt meccssör - kilométereket ver az elvileg azonos kategóriájú, de rendszerint savanyú, nekem szinte ihatatlan Sopronira, míg a Borsodit és a Dreher alsópolcos márkáit (Ászok és Köbszi) már meg sem említem, rettenetes mind. Drehert sem vennék otthonra, de stadionban elfogadható, nem leszek tőle rosszul, és a Bernard után sem volt katasztrófa.

Nagy hiányzót pipálhattam ki a Széktó Stadionnal, méltatlan módon itt sem jártam még - igazából Budapesten kívülre csak 3-4 éve kezdtem el meccsre járni, szóval van még mit pótolni. Teljesen korrekt stadion, így, hogy a napos oldalt lezárták, még a kihasználtsággal sem volt gond. Külön kiemelném a büfé kedves személyzetét és a teljesen normális szekut - így is lehet, bunkózás nélkül, jó hangulatban.

Az első félidőben egészen jó Kerületet láttunk, abszolút kiegyenlített képet mutatott a játék a dobogós KTE ellen (hiába újoncok ők is, más kávéház), őszintén reménykedtem egy 0-0-ban, esetleg egy hatalmas mázlival kikapart győzelemben.

Ezzel szemben a második játékrészben a Kecskemét fokozatot váltott, és kérdést sem hagyott a kimenetelt illetően, simán nyert 2–0-ra a hazai csapat. Ettől függetlenül a lelátón tényleg jó volt a buli, ezúttal kifejezetten komoly képet mutatott a szurkolás - túlzás nélkül mondom ezt, néha perceken át sikerült (jól!) ugyanazt a rigmust énekelni, és a hangerővel sem akadt gondunk - meg is lett a hatása, berekedtem.

Nehéz megfogalmazni az érzéseimet. Nyilván nem lehetek elégedett egy vereség után, főleg úgy, hogy kiesőhelyen áll a csapat. Másrészt viszont ez a játék azért messze volt az első két-három forduló teljes kilátástalanságától, ahogy az utána következő pár fordulóban jellemző ajándékgólok, kapitális hibák is elmaradnak már egy ideje. Ezek pozitívumok, amik miatt én őszintén tapsoltam meg a srácokat a végén (és persze nagyra tartom, hogy egyből kijöttek megtapsolni minket), ugyanakkor ez még mindig kevés.

Lehet, hogy örök optimista vagyok, de nem tartom reménytelennek a Szolnok legyőzését otthon, utána pedig a Békéscsaba elleni meccs lesz még kiemelten fontos, de otthon a Győrtől sem kéne kikapni. Jó lenne persze a Pécs és a Nyíregyháza ellen is pontot, pontokat szerezni, de én a magam részéről elégedett lennék hét-nyolc ponttal az őszi szezon végéig akkor, ha ebből három a Békéscsaba ellen jönne össze. A Paks elleni kupa meg jutalomjáték, remélem ezt mindenki így fogja fel, és senkinek nem veszi a kedvét/önbizalmát, ha mondjuk ötöt rúgnak a paksiak szerdán. Ez sajnos benne van, de ez rohadtul nem számít, vasárnap kell nyerni.

Visszatérve Kecskemétre: ebben most tényleg ennyi volt, sajnos a második félidőben nagyon úgy nézett ki, hogy egész egyszerűen jobb csapat a Kecskemét. Nem volt megalázó a különbség, nem voltak hajmeresztő hibák, de 2–0 után eldőlt minden. Más kérdés, hogy az első játékrészben ki lehetett volna használni a hazaiak gyengébb játékát, úgy lett volna sansz a pontszerzésre, de ez nem sikerült.

Nekem szimpatikus csapat maradt a Kecskemét, eddig is ott voltak az első két-három osztály klubjaiból felállított személyes szimpátialistám első harmadában, nem bánnám, ha feljutnának a lilák az NB I-be. Helyben nem tapasztaltam semmi taszítót, egy klubot meg nem fogok azért megutálni, mert az adott napon jobbak voltak a játékosai a csapatoménál. Mondjuk idén már nem találkozunk számomra kifejezetten ellenszenves csapattal, bár igazából mindegy, csak valahogy legyen a vonal felett a Kerületke a téli szünetre. Sőt, az sem baj, ha ez nem jön össze, csak a 38. forduló végére sikerüljön!