Amikor két hobbi összeér

A január nem éppen a meccsrejárás hónapja, így friss beszámolót legfeljebb a hónap végén hozok majd. Ám addig sem maradt téma nélkül a blog, és talán egészen egyedi is ez a téma ahhoz, hogy megérje megírni.

Felteszem, nem sok olyan olvasója van a blogomnak, akit érdekelnek a buszok. Nekem viszont a foci és a meccsrejárás mellett a másik hobbim a buszfotózás - noha jóval kisebb intenzitással űzöm már ahhoz képest, mint tíz éve. Mondjuk még akkor is ikszesre hoztam volna ki, melyik a fontosabb hobbi az életemben, mostanra teljesen egyértelműen a grundhopperkedést és magát a focival való foglalkozást mondanám, a buszfotózás már abszolút háttérbe szorult, de nem szűnt meg, csinálom még. Ez pedig úgy kapcsolódik ehhez a bloghoz, hogy ez elmúlt 10-12 évben egy egész szép csokorra való összejött a csapatbuszos fotókból, ezeket fogom most megosztani veletek.

Soha nem mentem külön arra rá, hogy minél több csapatbuszt fotózzak, sőt, ha meccsre megyek, akkor nem szeretek ezzel foglalkozni. Mint látni fogjátok, nem is mindig meccsen fotóztam a csapatbuszokat (sőt!), de voltak olyan esetek, amikor vagy nem tudtam ellenállni a kísértésnek, vagy annyira tálcán kínálta fel magát busz, hogy nem hagytam ki. Egyébként ez a két hobbi még egy helyen összeér: a szurkolói szállításoknál, amit ráadásul rendszerint az adott város legócskább buszaival szoktak végezni. A vérmesebb ultra olvasóim biztosan tudnának erről mesélni (sőt, még nekem is volt részem pár ilyen útban), de a youtube-on is találni videókat pórul járt Ikarus 280-asokról.

Kezdem a kedvenc csapatbuszos fotómmal: az ugye oké, hogy a magasabb osztályokban már jobban néz ki egy saját busz, kicsit már cinkes mindig másik bérelt járművel érkezni a meccsre. De a BLSZ III-ban ugyan miért kell egy nagy busz a csapatnak? Nem tudom, de imádom! Külön pikantériája a dolognak, hogy ezt a buszt más fényezéssel 2013-ban is fotóztam, tehát még költött is rá a Csillaghegy, és ugye bőven a BLSZ I-es és NB III-as időszak után vette a klub a buszt.

Ezen a szinten nagyon ritka a saját logókkal ellátott busz, főleg egy ekkora. Egy Volvo Drögmöller van a képen amúgy - a Drögmöller nevű német gyártót a 90-es években vásárolta fel a Volvo.

Ez még csak nem is egy olyan régi kép volt, 2018-ban jártam az azóta a megszűnés szélén táncoló pályán Csillaghegyen. Bár jó pár éve űzöm már ezt a hobbit, ahhoz nem kezdtem elég korán, hogy olyan gyöngyszemeket is lefényképezhessek, mint a KFC, azaz a Kalocsai FC busza, ami egy Ikarus 255-ös. Érdekesség, hogy ez a busz ma is létezik, saját képem is van már róla - csak éppen német rendszámmal, nosztalgiabuszként, átfényezve.

Egy darab Ikarust azért sikerült fotóznom csapatlogókkal, ez pedig egy 2005-ös gyártmányú Ikarus E95, amit a Kaposvári Rákóczi használt - bizony, az NB I-ben is. Azt nem tudom, hogy jelenleg is megvan-e nekik, annyi biztos, hogy van egy másik busza is a klubnak.

Az Ikarus-éra óta nem túl jellemző, hogy magyar gyártmányú buszt használjanak a sportklubok bármilyen célra. Bár nyilván előfordulnak kivételek, de én a Kaposvár busza mellett egyedül az FK Szeged Csepel Lyra típusú buszát fotóztam ebben a kategóriában, azt is lassan tíz éve - gyanítom, már nem ezt használja a csapat.

Az FK Szeged akkor amúgy negyedosztályú volt, most egy szinttel lejjebb, a Csongrád megyei másodosztályban szerepel a klub, a SZEOL-lal összevonva. Most nem fogok belekezdeni a szegedi foci szövevényes történetébe, de az FK Szeged tekinthető "a" szegedi focicsapatnak és a Szegedi AK jogutódjának is - bár ezt a címet a 2011-ben alapított, egyházi, gyulai Szeged is szívesen viselné, és a szurkolók is beálltak a legmagasabb ligában induló szegedi klub mögé, de azért a történelmet nem lehet átírni. S ez talán jó átvezetés a fotóra is, hiszen egy számomra igen kedves matrica díszítette ezt a buszt.

Ez nemcsak a fentiek miatt menő kép amúgy, hanem eleve ez az egyetlen fennmaradt példány a néhány darabszámban készült típusból. Szentendrén fotóztam egyébként, nyilván nem a csapatot hozta a busz, vagy ha igen, nem meccsre.

Ahogy a csillaghegyi busznál írtam a poszt elején, minél magasabb szinten szerepel egy klub, annál nagyobb eséllyel van valamilyen reprezentatív célokra is alkalmas busza. Ez egyébként nem törvényszerű, de a kivételek előtt néhány magyar példa:

Iveco Magelys a Kalap utcában. Ezen a meccsen 5–0-ra kapott ki a Szpari az akkor még NB III-as Kerülettől a Magyar Kupában.

A Fradi Neoplan Tourliner típusú busza Sport utcában. Amúgy van egy másik ilyenje is a klubnak, vagy ezt cserélték le azóta, nem tudom. Itt egyébként egy BKV-meccsen jártam, ez a busz a szemközti hotelhez jött.

A Budafok vélhetően az NB I-es szezonra újította be ez a Scania Highert. A kép a Kerület 21 év utáni első NB II-es meccsén készült, ami ugyan 0–4 lett, de egyrészt azóta sikerült visszavágni, másrészt már a III. kerületi TVE áll előrébb a tabellán.

Ezt ma már nem nevezném luxusbusznak, de 2017-ben, az NB II-ben azért menő volt a Váctól. Ha minden igaz, ma is ezt használják.

Direkt írtam feljebb sportklubot, ugyanis sikerült kézisek buszait is fotóznom az elmúlt évek során, sőt, lesz még más sportág is később a posztban! De előbb jöjjön a két kirakatcsapat két kirakatbusza:

A Setra S517 felsőkategóriás busznak számít, de szerintem ez látszik is rajta. Ez a legfrissebb kép a posztban, egyben az egyetlen, amit kifejezetten ezért fotóztam le, hogy itt mutogassam. Persze nem ezért mentem Veszprémbe, de ha már látszott a 82-esről a busz, csak letértem érte.

Ez 2014-ben még nagyon menő volt, egy Neoplan Skyliner.

A győriektől három buszt is sikerült fotóznom amúgy, ezen kifejezetten szolid a logó.

Ezt vélhetően már nem használják, sőt, 2011-ben sem volt olyan nagy dobás, amikor fotóztam.

Köztes megoldás, hogy maga a busz nem olyan extra, de azért korrekt, kényelmes jármű, amire rákerül a csapatlogó is. Ilyen volt ugye feljebb a Csillaghegy busza, de érdekes, hogy a Mezőkövesd sem veret a buszával, évek óta ugyanezt a járgányt használják. Bár ez egy viszonylag friss kép lesz alább, de már nyolc éve is fotóztam ezt a buszt, csak nem jól sütötte a nap és rá is parkoltak.

Persze nem rossz dolog a Mercedes Tourismo, de ebben a pénzbőségben, ami a magyar fociban van, meglep, hogy a kövesdiek jó egy évtizede beérik vele. A kép Komáromban készült októberben, a csapat 2–0-ra nyert a Magyar Kupában.

A Gyirmót Setra S250-ese egy igazi őskövület a csapatbuszok között. Itt mondjuk nem is a focistákat vitte Mohácsra, hanem a busójárásra érkezőket.

A harmadik megoldás a bérlés: sajnos ezzel él a III. kerületi TVE is - pedig milyen menő lenne egy saját busz -, de az elmúlt évek során például a DVSC és a DVTK is alkalmazta ezt - utóbbi két csapat azóta vett saját buszt, azokról viszont nincs fotóm. Direkt olyan képeket válogattam, ahol legalább így-úgy kikerült valami csapatlogó, de bőven akad példa arra is, hogy semmi nem utal a busz rendeltetésére - csak éppen mi másért állna egy busz mondjuk a Kalap utcában meccsnapon, vagy mit kereshet vajon az ESMTK pálya mellett az Alba Volán egyik busza?

Nem szép az oszlopárnyék a busz elején, de nézzétek el, a meccs után, jó pár sörrel a testemben lőttem. Bogácson járunk amúgy, ahol 5–0-ra nyert a Kerület a kupában.

Nagykanizsán, az augusztusi hőségben jön elő az árnyékból a busz a meccs után. Itt 3–0-ra nyert a Kerületke. Amúgy ezt is és a fenti Irizart is gyakran látom azóta idegenben, illetve talán van egy harmadik busz is.

2016 februárjában még a Hajdú Volántól bérelt busszal érkezett a Loki Újpestre. A meccs 1–1 lett, Lencse szerezte az újpesti gólt.

Több közös pont is felfedezhető a két képen: mindkét busszal a Diósgyőri VTK érkezett a régi Bozsikba, mindkettő Irizar, mindkétszer esett az eső. Igaz, ugyanakkor készültek a fotók, nem volt elég egy busz az egész stábnak. A Honvéd Kamber utolsóperces góljával 2–1-re nyert, a diósgyőriek gólját az azóta óbudai Barczi szerezte. Én meg a sajtóban voltam, így tudtam ezeket a buszokat fotózni.

A kisebb, jellemzően megyei klubok az esetleges fenti megoldások mellett általában kisbuszokkal szokták szállítani a csapatot, akár sajáttal, akár önkormányzati, települési járművel is - vagy megy mindenki saját autóval. A kisbuszos megoldás csapatlogós verziójára tudok hozni egy példát, igaz, nem a fociból.

Na jó, ez majdnem kisbusz, és legalább futballklubé:

Az ESMTK sporttelepén készült a kép 2014 tavaszán. 2–0-ra nyert a Soroksár, a második gólt Lisztes Krisztián szerzete. Remélem ő is ezzel a busszal utazott.

Volt már kézilabda, volt már kosár, legyen akkor vízilabda is! Egy időben sokat járt Óbudán az UVSE busza, ezt azért szívesen fotóztam le. Ez sem volt új busz már akkor sem, de még 2020-ban is láttam az M3-ason, tehát könnyen lehet, hogy ezt használják ma is.

Meccseken kívül két lehetőség adódik csapatbuszok fotózására: az egyik a vakszerencse, erre is hozok példát a poszt végén, de nézzük előbb a másik, kiszámíthatóbb verziót. Egyéb rendezvényeken is feltűnhetnek buszok, a Gyirmót korábban látott buszát ugye a busójárás idején fotóztam. A Jászkun Volán Szolnoki Olaj által használt buszát pedig a Hungaroring idején sikerült fotóznom, mellette az élet császára ül:

S akkor ott vannak még a politikai rendezvények. Mit ad Isten, a Felcsút számos busza közül többel is össze lehet, lehetett futni békemenetek környékén, de akár más falvak kisebb csapatainak busza is feltűnhet, sőt!

2013. október 23.

2012.október 23., szerintem ez a Bova azóta nincs meg nekik, nem méltó az állami akadémia gyermekeihez.

2016.október 23., a fotó különlegessége, hogy ugye ez a Főnix-Gold FC busza. Bizony a kép készítésekor még Szoboszlai Dominik is a klub játékosa volt!

Ez a kép 2012-es, az első békemenet alatt készült. A kép bal szélén a Bova a Híd SC Nagybaracska-Csátalja busza. Ekkor még a klub játékosa volt Balaskó Iván, azaz Iván, a cár. Emlékeztetőül: ezzel a csapattal vett részt egy disznóvágáson a mester, az erről készült videó örök klasszikus.

 Mint írtam feljebb, a végére jutottak a külföldi képek és a külföldi csapatok buszai. A műfaj és egyben a meccsnapos képek királya az esetemben az alábbi fotó. Ezt Sevillában lőttem a csapat buszáról aznap délután, amikor este az Újpest lépett pályára a Ramón Sánchez-Pizjuán stadionban.

Ez a kép egyben átvezet a már említett szerencsés esetekre is, hiszen nyilván nem tervezetten botlottam bele a buszba, egész egyszerűen hatalmas mákom volt. Mint például akkor, amikor a lengyel szövetség buszát fotóztam le 2016 tavaszán az Erzsébet hídnál:

Bár sima különjáratokra is használják a buszt, találtam róla olyan 2014-es fotót, ahol éppen a lengyel válogatott indul vele a németek elleni meccsre a szurkolók gyűrűjében.

Szinte méterre ugyanitt 2012-ben is volt egy szerencsés találkozásom egy csapatbusszal. A holland FC Groningen busza járt erre, láthatóan nem a klub játékosaival:

Nem maradhatnak ki a cseh képek sem, bár csapatlogóval ellátott buszt csak kettőt sikerült fotóznom a cseheknél, ráadásul a Bohemka buszáról nincs is rendes képem. Pedig lehetne, csak hülye lettem volna kimenni a szűretlen Pilsner mellől a magyarhradisi stadion mellé, hogy várjam a csapat érkezését.

 A Dukla buszáról már jobb fotóm van, ráadásul a rendszám is mutatja, hogy ez a csapat elsőszámú busza (volt 2018-ban), pedig csak Prágán belül kellett utazni vele.

A meccsnap és a vakszerencse közötti kategória esett meg velem Bécsben, amikor sikerült lefotóznom a Rapid buszát. Városnézésen jártam ott, nem volt meccs, de azért az Ernst Happelhez is kinéztem, hiszen nevezetesség. Ott meg éppen kint parkolt ez a busz. 2014-ben egyébként még kifejezetten ritkaságnak és menőnek számított az 500-as Setra:

Végezetül pedig egy kakukktojás külföldi kép, hiszen ez egy magyar busz, a Rapid testvérklubja érkezett vele Fiumébe azokban az időkben, amikor még nem volt saját luxusbusza az együttesnek. Nyilván ezért nyert másnap a HNK Rijeka az Európa-ligában az azóta már nem használt Kantridában, ami talán a világ legszebb fekvésű stadionja. Ott voltam amúgy, de a hazai oldalon, persze nem az ultrák között, hanem a hosszanti lelátón, ami az Adria felé néz.

Abbázia, háttérben a Fiume feletti hegyek. Amúgy családi nyaraláson voltam itt 2014-ben, de jó pluszprogram volt a meccs.