Akkor nem megy, amikor a leginkább kellene

Hétvégi vereségével a Kerület sorsa egyértelmű: a tavasz minden egyes fordulója élet-halál harc lesz, remélhetőleg végül pozitív kimenetellel.

Ahogyan az előző két posztomból is kiderült, viszonylag jól kezdte a 2022-es évet a III. kerületi TVE. Az élmezőnyt közvetlenül követő Szeged ellen otthon, majd a masszív középcsapatnak számító Dorog ellen idegenben sikerült egy-egy pontot szerezni, mindezt úgy, hogy 2021-et két decemberi győzelemmel zárta a csapat. Ez egyáltalán nem rossz, de a borzasztó évkezdet miatt a döntetlenek legfeljebb ideig-óráig érnek valamit még a mezőny első feléhez tartozó csapatok ellen is, időnként muszáj nyerni. Erre lett volna kiváló alkalom a Tiszakécske elleni hazai meccs.

A februári kora tavasz és az előző fordulók eredményességének meg is lett a hatása, abszolút telt ház volt Óbudán: tele volt a lelátó, több sorban álltunk a szobor mellett. Egyedül a vendég volt foghíjas, de mi sem voltunk többen 10-12-nél Tiszakécskén augusztusban, szóval egy szavam sem lehet a vendégek létszámára. "Ősszel", azaz augusztusban amúgy létfontosságú 2–1-es győzelmet aratott a Kerület idegenben, akkor sikerült elmozdulni az utolsó helyről, az a győzelem adott reményt a szezonra. Most ennyire nem volt nagy a baj, de egy győzelem lélegzetvételnyi nyugalmat, kis szusszanást hozhatott volna a folyamatos kiesés elleni küzdelemben. Volna.

Nem vártam könnyű meccset, titkon azért is reménykedtem egy dorogi sikerben a múlt héten, hogy nyugodt szívvel mondhassam egy Kécske elleni ikszre, hogy belefér. Így viszont kellett a három pont, a következő fordulóban Szombathelyre megyünk, jobb az, ha ott nincs elvárás. Ehhez képest már az első percekben veszélyesebben játszott a vendégcsapat, majd a 12. percben menetrend szerint érkezett a tizenegyes: ezúttal sem volt tipikus tankönyvi büntető, persze ütközött a védő és a csatár, a kontakt nem kérdés, de hogy ez mennyire fújható? Valószínűleg a VAR sem vette volna a Tiszakécskétől, ez van. Kiprich értékesítette a tizit, 0-1.

Már-már szokásos kezdés, a budafoki 3–0-ás diadalt leszámítva talán Pécsen fordult elő utoljára, hogy a Kerület nem került hátrányba, ráadásul a Győr, a Békéscsaba és a Szeged is kapott büntetőt ellenünk, ebből a szempontból még Dorog kivétel. Viszont az ETO elleni meccset leszámítva ezeken sikerült felállni. Most viszont a szünetig kilátástalan volt a játék, labdabirtoklásban talán jobb volt a Kerület, de rengeteget hibázott mindkét csapat és egyik kapu sem forgott úgy igazán veszélyben.

Az egyetlen pozitívumot a lelátón fedeztem fel, ellentétben a Szeged elleni, igencsak szeles időjárásban játszott bajnokival, most szinte minden ismerőssel összefutottam, jó érzés volt látni, hogy ennyi embert kievett a fene a meccsre.

Egy pontrúgás a sok közül, amiből nem alakult ki gólhelyzet.

A második játékrészt már egész tűrhetően kezdte a Kerület, az első öt-nyolc percben át sem tudott menni a másik térfélre a Tiszakécske. Azonban hiába az egyértelmű mezőnyfölény, kevés helyzet alakult ki a kapu előtt, ziccer meg pláne nem volt. Egyszer-egyszer kontrázott a Kécske, aztán a 73. percben talán a szezonbeli első hibáját követte el Balázs: rosszul jött ki a kapuból, elvitte mellette a labdát Gyurján, majd éles szögből a kapuba lőtt, a védők már nem tudták kivágni a labdát, 0-2.

Ekkor lekerültek a drapik és páran elindultak haza. A teljes letargiát a 82. percben viszont reménykedés váltotta fel: emberhátrányba került a Tiszakécske, a megítélt szabadrúgás után pedig Báró a kapuba fejelt, 1-2. Borvető ezzel amúgy az ötödik a góllövőlistán, például Feczesin is ugyanúgy nyolc gólt lőtt, előrébb pedig olyanok vannak a listán, mint Könyves Norbi vagy Takács Tamás. Menő!

Az utolsó bő tíz percben játszott úgy a Kerület, ahogyan az az egész meccsen elvárható lett volna. Emberelőnyben, az eredményt foggal-körömmel őrző csapat ellen persze már nem nehéz folyamatosan támadni, ráadásul olyan igazán nagy ziccer nem alakult ki a hajrában, talán egyszer-kétszer. Jellemzően inkább lecsúszott a lövés, pontatlan volt az utolsó passz, szereltek a védők.

A kiállítás pillanatai.

Nem jött össze semmi, 2–1-re nyert a Tiszakécske. Nagy baj ez, így a 18. helyre csúszott a Kerület, az utolsó helyen álló Budafok két ponttal van csak lemaradva, igaz, előrefelé viszont a 13. hely van két pontra. Rendkívül sűrű az NB II. mezőnye, a 12. és a 20. hely között öt pont a különbség. Ez egyfelől reménykedésre adhat okot, másrészt ilyen helyzetben még nagyobb hiba otthon kikapni egy közvetlen riválistól. Nagyon nehéz lesz a tavasz, hétről-hétre fog élni a csapat, a végén dől csak el a bennmaradás. Láthatóan nem mindenki viseli ezt jól, pedig erre lehetett számítani, és engem nem is zavar, ha a végén összejön a bennmaradás. Ahhoz viszont az ezen a meccsen nyújtott teljesítménynél sokkal több fog kelleni, ez kevés volt a másodosztályhoz.